Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Múlt pénteken a liberális és republikánus jogalkotás ellentmondásainak részletezésével kezdtem el az újabb hétrészes gondolatsort, amely a TDP jogelméleti álláspontját hivatott kifejteni. A mai (második) részben az egyének hatalomra jutása mellett a központi kormány és az önkormányzatok jogait és kötelességeit boncolgatom.

Úgy gondolom, hogy a XXI. század legnagyobb kihívását nem a nemzetek, hanem az egyén és a közösség közti ellentmondás, a közösség és az egyén erőviszonyainak ijesztően változatos egymásmellettisége jelenti. Véleményem szerint a probléma súlyosságát az okozza, hogy a hatalomba kerülő személy magánjogai szinte alig gyengülnek, amire a liberális jogalkotó a hatalmon kívüliek magánjogának erősítésében látja az ellensúlyt. A republikánus jogalkotó sem korlátozza a hatalomba jutottak magánjogait, ő a választási szertartások és a közösségi kommunikáció nyomásának erősítésében látja a demokrácia biztosítékát.

Vannak jogterületek, ahol az egyén valóban erős védelemre szorul (vallási, szexuális stb. identitás) de a gazdaságpolitika szempontjából más a helyzet. A formális hatalom mellett egyre nagyobb szerepet kap az informális kapcsolatokból származó gazdasági hatalom. A TDP álláspontja szerint nem elegendő a hatalomba jutottnak a gazdasági tevékenységét megszüntetni, hanem a teljes magánvagyonát is az általa irányított közösségbe kell fektetnie. Egy országgyűlési képviselő eszerint köteles a teljes vagyonát államkötvényekbe fektetni. Ugyanígy az önkormányzati képviselőknek az önkormányzat által kibocsátott általános kötvénybe kell fektetni a vagyonukat, aminek a mandátumuk leteltekor megkapják a piaci értékét. Ezzel a megoldással megvalósul az a követelmény, hogy a képviselő urak (a jog tőkései) magánjogi érdekeltsége teljes mértékben közösségi érdekeltséggé váljon. Amennyiben a kapott hatalommal helyesen él, és erősödik a közösség, akkor egyúttal a saját magánvagyona is nőni fog.

Létezik egy másféle ellentmondás is az egyén hatalmi szerepvállalását tekintve, az, amikor több pozíciót tölt be. ezzel ugyan sikerül a jövedelmét magasabbra tornáznia, tehát az ő szempontjából érthető az igyekezet, de a közösség (liberális kifejezéssel: a hatalomnak alárendelt egyének) veszteséget szenved(nek). Az alkotmány szerint az önkormányzat csak a törvényeknek megfelelő rendeletet hozhat, az önkormányzatok törvényességi felügyeletét a kormány látja el, az országgyűlés törvényeket hoz, és a kormány fölött ellenőrzést gyakorol. Azok a parlamenti képviselő urak tehát, akik ugyanakkor önkormányzati képviselők (vagy éppen polgármesterek) is, abszurd módon korlátozzák és felügyelik ezáltal önmagukat. Olyan a helyzetük, mintha valaki az Igazgató tanácsnak és a Felügyelő bizottságnak is egyszerre lenne tagja (a gazdasági életben ezt törvény tiltja). Az ilyen kettős politikai szerepvállalást összeférhetetlenné kell nyilvánítani, az egyikről köteles lemondani a megválasztott képviselő.

Ha a fenti két bekezdésben leírt módon szétválaszthatóvá válik az egyén és a közösség, valamint a központi kormányzat és az önkormányzat, akkor megoldhatóvá válik a közösségi jogok védelme, amely egyúttal az egyén előnyére is szolgál. A központi kormány (és az országgyűlés) a Köztársaság fejlődése és működőképessége érdekében határozza meg a törvényi környezetet és vezényli le a társadalmi programokat. Nem az egyéni érdekekre ügyelve és nem is látva az egyént, a központi hatalommal szemben az egyén liberális védelmet élvez. A szubszidiaritás elve szerint az önkormányzat tart kapcsolatot az egyénnel, rendeleti úton közvetíti a törvényességet az állampolgárok felé, az erkölcs és a közvetlen kommunikáció segítségével. A központi kormányzat akkor gyakorolhatja az önkormányzat fölötti ellenőrzési jogát, ha az adott önkormányzathoz tartozó állampolgár kifogásolja az önkormányzat eljárását.

A TDP a hatalmat birtoklók személyiségi jogainak, valamint a kis- és nagyközösségi jogok újrafogalmazásával kidolgozza a pártprogramok versenyére alapozott törvényalkotás és a visszahívható önkormányzati képviselők hatalmi egyensúlyát megvalósító plurális jogrendszert. Kétkamarás parlament helyett, amely továbbra is központi jogforrást jelentene, megvalósítandó cél a nagyközösségi érdekek hosszabb távú, és a helyi érdekek gyors alkalmazkodó-képességű képviseletének dinamikus egyensúlya.