![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Folytatom a szeptember végén megkezdett eszmefuttatásomat
a jogalkotás ellentmondásairól. A liberális és republikánus szempontok különbségeit
bemutató első rész után másodszorra
a plurális jogalkotás felé vezető út első lépését ismertettem, amely a törvényhozás
által definiált jogrend egysége mellett biztosítja az önkormányzatok számára helyi
állapotoknak megfelelő felismert jog alkalmazását. A mai (harmadik részben) azzal
az ellentmondással kívánok foglalkozni, amely a tárgyi jogrendszer és a jogalanyok
között feszül. A jogalanyok (legyenek egyének vagy csoportok) a valóságban ugyanis
nem a jogrendszerrel, hanem elsősorban egymással állnak kapcsolatban, a jogrendszer
pedig (akárcsak az erkölcs) arra szolgál, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a formáit
definiálja, hogy a partner vagy ellenérdekelt fél viselkedése legalábbis értelmezhető
legyen.
A téma megközelítéséhez ajánlom elolvasásra Tóth Tivadar :Jogi kaleidoszkóp
című írásának első füzetét,
amelyben a jogi fogalmakat közérthetően ismertet a szerző. aki a szövegben a jogi
nyelv szerkezetét kétszer is a Pascal programozási nyelv szintaxisához hasonlítja.
Így ír a 17. oldalon:
[...] egy hasonlat a számítástechnikából: aki ismeri a 90-es évek közepéig oly divatos
strukturált programozást - pl. a Pascal nyelvjárások - gondoljon
a forrásprogram felépítésére! Mielőtt a program futtatási részéhez érkeznénk, deklarálni
kell a változókat - a program „szereplőit” - azt, hogy milyen értékeket vehetnek
fel („hatáskör”), gondoskodnunk kell a hibakezelésről, ha a felhasználó valamit
rosszul csinál („szankciók”), majd a futtatási rész lényegében az eljárásjog statikus
részének felel meg. Lehet szó rendes és váratlan befejezésről, vannak elágazások,
van feltételvizsgálat („If then…else”, „select case”, stb.) Minden lehetséges esetre
gondolni kell, akár az eljárásjogban. (Nem jelenik meg a tanú, a felhasználó lehetetlen
parancsot ad, vitatható a szakvélemény, a program végtelen ciklusba került és „lefagy”.)
Nem véletlenül emeltem ki a számítástechnikai párhuzamot, hiszen az a tény, hogy
a strukturált nyelvek egy bizonyos bonyolultság után nem alkalmasak a valóságban
meglevő összefüggések kezelésére. Ugyanígy gyengülnek el a jogi struktúrák is az
életvilág virulens változásaival szemben. A gyorsan változó viszonyokhoz való alkalmazkodás
korlátja miatt jogrendszer elavulttá válhat, amikor a politikai okokból beépített
fékek lehetetlenné teszik a szerkezet rugalmas megváltoztatását. Az elavult jogrendszert
a társadalmi szereplők eszközként használják, visszaélnek vele. Ezt éljük napjainkban,
amikor a rendszerváltás jogi torzó mivolta egyre nyilvánvalóbb lesz. Csakis a gazdasági
életet szabályozó jogok részleteinek kidolgozása sikeres, a közösségi és politikai
jog finoman szólva hiányos. A pártok jogait, a gyülekezési jogot, és a kommunikációs
jogokat szabályozó törvények ellentmondásosak. Pontosan azokon a területeken gyenge
a jogszerűség, emely területek életvilága nem létezett a rendszerváltás előtt.
A TDP a tudományos modellalkotás mintájára, amely szerint az adott tapasztalat megértését
leginkább megkönnyítő elmélet válik uralkodóvá, szükségesnek tartja olyan vegyes
jogrendszer kialakítását, amely a jogviszony tárgyától függően egyik esetben az
egyéni jogok (civil laws) biztosítását, másféle jogi tárgy esetén a közösségi jogok
(common laws) biztosítását tekinti elsődlegesnek, bár sosem kizárólagosnak. A vegyes
jogrendszerrel kapcsolatos összefüggésekről szól Staviczky Péter
doktorandusz 2006-os
dolgozata.
A vegyes jogrendszer esetében a jogviszony tárgya dönti el a követendő jogi szabályozást,
ezért megalapozottan nevezhetjük objektum orientált jogrendszernek, amelynek jogi
eljárásai nem a jogalanyokhoz, hanem a jog tárgyához kötődnek elsősorban. Ez a fajta
jogrendszer, amely meghatározásként elsősorban az adott tárgy lehetőségeit tartalmazza,
egyszerre valósítja meg az egyéni szabadságot és teremt rendet a tárgyi lehetőség
pontos definíciójával. Ennek a fenntartható jogrendszernek a megalkotása persze
a jövő jogászainak feladata.