![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Folytatom a szeptember végén megkezdett eszmefuttatásomat
a jogalkotás ellentmondásairól. A liberális és republikánus szempontok különbségeit
bemutató első rész után másodszorra
a plurális jogalkotás felé vezető út első lépését ismertettem, amely a törvényhozás
által definiált jogrend egysége mellett biztosítja az önkormányzatok számára helyi
állapotoknak megfelelő felismert jog alkalmazását. Harmadikként
a jogrendszer fenntarthatósága javításának módját az objektum-orientált jogrendszerben
jelöltem meg, negyedszerre pedig a visszafogott kommunikációról,
a döntés előkészítéséről szóltam a Tarka Magyar békemenet kapcsán. Az
ötödik részben a döntéshozók védelméről és kötelezettségeiről írtam, döntéshozóknak
tekintve a jogalkotókat és a jogalkalmazókat egyaránt. Mai (hatodik) részben a jogi
és tudományos teljesítmények közti eltérést boncolgatom, előbbi törvények, utóbbi
törvényszerűségek rendszerét jelenti.
A törvény szó kettős értelmű, funkciója szerint lehet előíró vagy leíró.
A jogban használt értelme szerint előírás, korlátok és kötelmek megfogalmazása.
Egy törvény megszeghető, de megszegőit a végrehajtó hatalom szankciókkal fenyegeti.
A hatalom a törvényekben határozza meg azon eljárások körét, amire kötelez.
A tudomány által megfogalmazott törvények leíró jellegűek. Amennyiben egy
törvény a valóságban nem érvényesül, akkor vagy a törvény válik érvénytelenné, vagy
pontosítani kell az érvényességi kört, amiről szól. Mivel a történelem
során előbb a jogi értelemben vett törvény jelent meg, ezért a leíró törvényeket
helyesebb lesz törvényszerűségeknek nevezni.
A liberális jogrendszer elsősorban az állam feladatait határozza meg, ugyanakkor
korlátozza az állam cselekvési lehetőségeit. A republikánus jogrendszer ezzel szemben
elsősorban az egyén feladatait határozza meg, korlátozva a közben a cselekvési szabadságát.
Eközben törvényeknél sokkal rétegzettebb politikai valóságban az önző egyén kihasználja
azt, hogy az állam a jog kényszerzubbonyában tehetetlen, ugyanakkor a normák erőltetett
képviselete mellett a hatalom is szabályszegő lépéseket tesz. Pedig fontosabb
lenne az együttműködés a jogkövető egyén és a jogkövető hatalom között.
A TDP politikai hitvallása szerint a törvények valódi
legitimitását, elfogadottságát az adja, hogy a hatályba lépésük előtt a törvényhez
vezető törvényszerűségeket is átlássák a jogalanyok. Ebből a követelményből kiindulva
a párt fő feladatának azt tekinti, hogy az egyén és a közösség cselekvésének tudati
és társadalmi következményeit folyamatosan közvetítse. Ennek a feladatnak a végrehajtására
olyan szervezet alkalmas, amely maga is a képviseleti demokrácia szabályai szerint
működik, nyitott felépítéssel és nyílt kommunikációval. Ahogy a társadalomnak is
működnie kellene - mutatis mutandis.