Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Folytatom a szeptember végén megkezdett eszmefuttatásomat a jogalkotás ellentmondásairól. A liberális és republikánus szempontok különbségeit bemutató első rész után másodszorra a plurális jogalkotás felé vezető út első lépését ismertettem, amely a törvényhozás által definiált jogrend egysége mellett biztosítja az önkormányzatok számára helyi állapotoknak megfelelő felismert jog alkalmazását. Harmadikként a jogrendszer fenntarthatósága javításának módját az objektum-orientált jogrendszerben jelöltem meg, negyedszerre pedig a visszafogott kommunikációról, a döntés előkészítéséről szóltam a Tarka Magyar békemenet kapcsán. Az ötödik részben a döntéshozók védelméről és kötelezettségeiről írtam, döntéshozóknak tekintve a jogalkotókat és a jogalkalmazókat egyaránt. Mai (hatodik) részben a jogi és tudományos teljesítmények közti eltérést boncolgatom, előbbi törvények, utóbbi törvényszerűségek rendszerét jelenti.

A törvény szó kettős értelmű, funkciója szerint lehet előíró vagy leíró. A jogban használt értelme szerint előírás, korlátok és kötelmek megfogalmazása. Egy törvény megszeghető, de megszegőit a végrehajtó hatalom szankciókkal fenyegeti. A hatalom a törvényekben határozza meg azon eljárások körét, amire kötelez. A tudomány által megfogalmazott törvények leíró jellegűek. Amennyiben egy törvény a valóságban nem érvényesül, akkor vagy a törvény válik érvénytelenné, vagy pontosítani kell az érvényességi kört, amiről szól. Mivel a történelem során előbb a jogi értelemben vett törvény jelent meg, ezért a leíró törvényeket helyesebb lesz törvényszerűségeknek nevezni.

A liberális jogrendszer elsősorban az állam feladatait határozza meg, ugyanakkor korlátozza az állam cselekvési lehetőségeit. A republikánus jogrendszer ezzel szemben elsősorban az egyén feladatait határozza meg, korlátozva a közben a cselekvési szabadságát. Eközben törvényeknél sokkal rétegzettebb politikai valóságban az önző egyén kihasználja azt, hogy az állam a jog kényszerzubbonyában tehetetlen, ugyanakkor a normák erőltetett képviselete mellett a hatalom is szabályszegő lépéseket tesz. Pedig fontosabb lenne az együttműködés a jogkövető egyén és a jogkövető hatalom között.

A TDP politikai hitvallása szerint a törvények valódi legitimitását, elfogadottságát az adja, hogy a hatályba lépésük előtt a törvényhez vezető törvényszerűségeket is átlássák a jogalanyok. Ebből a követelményből kiindulva a párt fő feladatának azt tekinti, hogy az egyén és a közösség cselekvésének tudati és társadalmi következményeit folyamatosan közvetítse. Ennek a feladatnak a végrehajtására olyan szervezet alkalmas, amely maga is a képviseleti demokrácia szabályai szerint működik, nyitott felépítéssel és nyílt kommunikációval. Ahogy a társadalomnak is működnie kellene - mutatis mutandis.