Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

A válságról szóló szövegelésemhez ma reggel írt hozzászólásában antipoligrupo megkérdezte tőlem, hogy ha "valamilyen csoda folytán ma reggel váratlanul meghívást kapnál a Nemzeti Csúcsra, akkor egy ötperces hozzászólásban ott, az ország nyilvánossága előtt mit tartanál fontosnak elmondani?".

Először is köszöntöm a csúcson megjelenteket és mélyen sajnálom, hogy a meghívottak közül néhányan távolmaradásukkal mondanak le a szólási jogukról, amely ilyen keretek között biztosan nyomatékosabb lenne egyszerű sajtóközleményeknél. Fontos és nagy szerephez is juthat ez a gyülekezet, hiszen a jelenlegi és korábban hivatalban lévő méltóságok, pártvezetők és érdekképviseleti vezetők bárminemű egyetértése újjá teremtheti a politikai légkört.

Persze csak a légkört, hiszen igaza van a Köztársasági Elnök úrnak abban, hogy ez a testület nem hozhat döntéseket, hiszen a résztvevőknek egy része (már) nem rendelkezik legitim hatalommal, így a felelősséget sem vállalhatja. Azonban a társadalmi párbeszéd fórumait azoknak kell újra megteremteni, akik tevékenységükkel eddig nem eléggé óvták a közös fórumainkat, asszisztáltak a helyzet kialakulásához, vagy éppen önös indíttatásból bomlasztották ezeket a fórumokat. A mai helyzet azért rémisztő, mert a magyar nyelvet annyira más és más érdekorientált "tájszólásban" beszéljük mindannyian, hogy kicsi az esély arra, hogy szót értsünk.

Legszívesebben azt javasolnám a tisztelt egybegyűlteknek, hagy addig ne hagyják el a tárgyalóasztalt, amíg nem sikerül megegyezni! Megegyezni abban, hogy hogyan is jutottunk ide, beismerve azt, hogy az asztalnál ülök és az asztalhoz oda nem férő magyarok marakodása juttatta ide a Köztársaságot. Most, amikor az egész világ kénytelen szembenézni az eddigi túlzott magabiztosságának csapdáival, nekünk is pontot kell tennünk az indulatos mondatok végére. Az itt megszólalók nem fogják semmissé tenni az asztaltársaiktól való különbségüket, sem az elszenvedett sérelmeket, sem a gyanakvást. Azt viszont kimondhatják, hogy a válság végéig fegyverszünetet kell kötni.

A fegyverszünet lényege az lenne, hogy a válság idejére a politikai élet visszahúzódik a hatáskörök szintjére, ott viszont jobban aktivizálódik. A parlament üléseit heti egy rendkívüli ülésnappal meg kell növelni, hogy a válsággal kapcsolatos kormánylépéseket hatékonyabban tudja követni, ellenőrizni. A pártok tartózkodjanak a gazdasági és a civil szféra politikai befolyásától, legföljebb a parlamenti ülések értelmezésére szorítkozzanak. A folyamatos kampányt meg kell szakítani, a kormány is tartózkodjon az ellenzék bármiféle értékelésétől, a kormánynak ebben a válsághelyzetben a döntéseivel kell stabilizálni a helyzetet, válaszolnia csak a föltett kérdésre kell, illetve a döntéseit kell tárgyszerűen ismertetni. A mostani helyzetben mindenki hajlamos irracionális döntések meghozatalára, tehát a visszafogott cselekvés a legjobb stratégia. Most a rövid és érzelemmentes válaszok ideje jött el. Az az idő, amikor egy választási ciklusnál muszáj távolabbra tekinteni, hogy enyhüljön az elkeseredésünk.

A TDP alapvetően továbbra is a reformok mellett áll, de ilyenkor, válság idején az átépítést csak elvi szinten kell megtartani (a hozzáértőknek dolgozni a terveken), de gyakorlatban csakis a jelen állapot szabta fejlődést szabad célként kitűzni. Egyetértek az MDF és az SZDSZ javaslataival. Elsősorban megnyugtató módon értékelni kell a jelenlegi helyzetet, és meghatározni azt a forrást, ami mozgósítható a Köztársaság életbentartásához és felemelkedéséhez.. Egy asztalnál ülnek a hatalom, a kultúra, a tőke és a munka képviselői. Ez a fórum hivatott arra, hogy megnevezzék azt a közösen vállalható forrást, ami nem a hatalom gyengítéséhez, a kultúra romlásához, vagy a gazdaság összeomlásához vezet.

Ki kell mondanunk, hogy a gazdaság vérkeringéséből kimenekített tulajdon, a jövedelmet nem termelő vagyon megadóztatása az a legsürgetőbb lépés, ami kiutat jelent a jelenlegi helyzetből. A befolyt összeget lehet majd az annyira kívánatos adócsökkentésre fordítani, a vagyonteher pedig arra fogja ösztönözni a tulajdonost, hogy tőkésítse vagyona egy részét. A tőkés munkát ad, beindul a gazdaság motorja. Hogy mi lesz a következménye ennek a javaslatnak, az már a politikai pártok együttműködési hajlamától, a törvényhozók becsületességétől, a polgárok önérdek-felismerő képességétől és a végrehajtó hatalom erejétől függ. Gondoljuk meg mindannyian!

Megköszönném, ha meghallgatnának!