Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
Mielőtt a bármibe kezdenék, fölhívom a figyelmet, hogy már publikáltam a jövő év
elején alapítandó párt Alapszabály tervezetét. Kértem,
hogy értékeljétek, de eddig nem sok visszajelzés érkezett, szerencsére
más dolgom is akadt, így nem zavart túlságosan, de továbbra is OTT várom a hozzászólásokat,
az alapszabállyal kapcsolatos ellenvetéseket, kétségeket! :-)
Ne félj! Köszönöm, hogy figyelemre méltattad
tegnapi bejegyzésemet, hiszen az inspirál engem igazán, ha nem csupán a
nézettség nő (tegnap pl. elértem a 74-es csúcsot, hurrá! :-), hanem reagálásokat
is olvashatok! Azért nem ott válaszoltam részletesen, mert csak így van lehetőségem
kiemelésekre és klikkelhető hivatkozásokra. Ma is folytatom a tegnap megkezdett
témát, de előbb válaszolok az alábbi kérdéseid sokaságára:
"Mai szándék nyilatkozat? Junius 10-óta erről tárgyalnak? Tényleg van válság? Vagy
"irányított" válság van? "Sürgős tenni valókkal" értesz egyet? Sürgőssek? 5 hónapja
készítik elő az IMF kölcsönt... Itt vannak az IMF feltételek, amit a magyar kormány
állítólag most a "válság" hatására most hirtelen saját "kútfőjéből" merít:
http://www.privatbankar.hu/html/cikk/cikk.php?kommentar=24107 Lehet egyetérteni
a kormány és a jegybank hazudozásával?"
Én pontosan azt írtam, hogy "a ma közzétett", ugyanis nem kerülte el a
figyelmemet a tárgyalás és az sem, hogy a független közgazdászok többsége és az
IMF is régóta állítja, hogy további reformok nélkül a forint sérülékeny, tehát a
gazdaság reformok nélkül hosszabb távon is csak stagnálni fog, szerencsés esetben
lanyhán növekszik a GDP. Tényleg válság van, amit a világgazdaság növekedésének
megtorpanása jelez leginkább. Arra, hogy mennyire irányított nem tudok,
de nem is akarok válaszolni, hiszen annak tudása nem segít rajtunk, és az összeesküvés-elmélet
sem az én műfajom. A sürgős tennivalók a lassan húsz éve mulasztott reformok,tényleges áttérés a piacgazdaságra, nemcsak makro-, hanem mikroszinten
is. Szerintem a tiszta piacgazdaságban elképzelhetetlen az ártámogatás,
a stratégiailag nem fontos vállalkozások állami támogatása. A piacgazdaságban a
termelésben résztvevők életszínvonalát nem az állam deklarálja (az állami szférában
dolgozók bérének fölsrófolásával), hanem fordítva, a versenyszféra béreit kell
követnie a közalkalmazotti béreknek. Piacgazdaságban nem az állam határozza meg
a minimálbért - ha egyáltalán, hanem a szakszervezetek és a tőkések alkuja,
az állam legföljebb törvénybe iktatja, de ettől mi messze vagyunk. Különösebben
nem érdekel, hogy a dokumentumot aláírók fejében levő gondolatok mennyire térnek
el a leírtaktól, azaz hogy hazudnak-e. Számomra az a fontos, hogy a dokumentum
nyilvános, és le van benne írva az a néhány tennivaló, amit augusztusban még kizárt
a miniszterelnök. Kevesellem ugyan még ezeket is, de legalább nem az
a fantasztikum, amit Gyurcsány Ferenc a Megegyezés című
szövegében előadott. Az, hogy nem saját indíttatásból tették meg a szükséges lépéseket,
előttem is nyilvánvaló, hiszen március óta Gyurcsány is az Orbán féle populáris
útra tért. Remélem, erre a választók emlékezni fognak 2010-ben, és az egyik
populáris vezért sem emelik újra hatalomra! Ennyit válaszként.
Ma a bankcsődökről szólok pár szót, hiszen a válságot ez indította el. Aminek előzménye
az USA régebbi kormányainak szocio-mérnöki próbálkozása, hogy megvalósítsa fűnek-fának
rendeletileg az amerikai álmot, miképen ezt olvashattuk Egy elefánt feljegyzései
közt, azonképpen. Persze ha megjelenik egy hülye a piacon, akkor a gazdasági szereplők
ezt kihasználják. Erről
beszél közérthetően a pesszimista Gere Ádám matematikus,
nézzétek meg! Köszönet Orosz Péternek és Tallián Miklósnak a szókimondó,
mégis szinvonalas éjszakai műsorért
Élőben Amerikáról az elnökválasztás napján. Jómagam persze Obamára voksoltam
volna, de nem populáris nyilatkozatai miatt. Olyan érzésem volt a két elnökjelölt
küzdelmét nézve, mint annak idején a Horn-Orbán vita idején. Tudom, a párhuzam sánta
és remélem, hogy Obama nem egy Orbán féle pályaíven mozog majd! :-)
Visszatérve a pénzpiac megsegítésére, az államnak a keynesi elv alapján válság idején
beruházásokkal kell élénkíteni a gazdaságot. A bankok megsegítése tulajdonképpen
pénzügyi beruházás, főképpen akkor, ha a bankok által kihelyzett kölcsönöket nem
fogyasztási kölcsönökként helyezik ki. Persze a fogyasztói kölcsönök is beindítják
áttételesen a gazdaságot, legföljebb kisebb hatékonysággal. A legfontosabb követelmény
az, hogy a támogatott bank kockázatvizsgálati módszerei átvilágíthatóak és hatékonyak
legyenek, ami lényegében azt jelenti, hogy a banki kockázatvizsgálat minőségébe
ruház be az állam. Persze optimális az lenne, ha ezen a kockázatvizsgálati piacon
sem az állam lenne az egyetlen beruházó (a beruházói monopólium éppoly káros, mint
az eladói, vagy a vásárlói), hanem választásával más beruházókat is a piaci megjelenésre
késztetne, akik a pénzpiac szereplőivel tőkésítenék vagyonuk egy részét.
Ahogy már tavasszal is megírtam, a
TDP ennek a késztetésnek az eszközéül az általános vagyonadó kivetését tartja
a legmegfelelőbbnek, ugyanis a fizetendő vagyonadó arra készteti a vagyon tulajdonosát,
hogy vagyonának egy részét pénzügyi fedezetként olyan beruházásba fektesse, aminek
profitja legalábbis fedezi a vagyonadó kötelezettséget. Ezt egy szabadon
kiválasztott bank segítségével is megteheti úgy, hogy a bank valamely elfogadható
kockázatú vállakozást finanszíroz kölcsön útján, aminek biztosítéka a tulajdon,
így a vagyon fedezetként elfogadott kockázati tőkévé válik, amelynek nyeresége a
tulajdonost illeti (ebből kifizeti a teljes vagyona adóterhét), a beruházás
esetleges vesztesége fedezetéül pedig a biztosítékként adott vagyonrész szolgál
a bank felé. Természetesen a tulajdonosnak joga van bármikor tőkésítés
helyett másképp megteremteni (eladással vagy munkával) a vagyonadó forrását, de
a vagyonadó, mint biztos bevétel elegendő forrást biztosít az állami beruházásokra
gazdasági visszaesések idején is.