Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



állatfarm
Bébidinoszauruszok és más közellenségek
2008-12-27 12:40

Orbán Viktor beszéde, amit a Fidesz Országos Választmányának ülésén mondott el december közepén, több állatvilágból merített hasonlatot tartalmazott. Már a képes beszéd előtt is sokunknak George Orwell: Állatfarm című tündérmeséje járt a fejünkben, ahol az egyenlőbbek folyamatosan kihasználják a rendszerváltásból adódó lehetőségeket, hajlítgatják az alaptörvényt kedvükre. Persze ez teljesen érthető, hiszen "a magyar ember olyan, hogy csak akkor érzi jól magát, csak akkor büszke és elégedett, ha a maga ura lehet. A magam ura akarok lenni! - ez egy ősi magyar kívánság" - hangzik el a beszédben, és ebben még egyet is érthetünk a Fidesz elnökével.

Van azonban az ősi kívánságok mellett egy másik oldala is a magyar társadalom megőrzésének, ez pedig a közösség iránti kötelezettségek vállalása, teljesítése. Cinkos, aki elhallgatja, hogy az adóterhek alóli kibúvás elterjedtté vált azok között, akik manapság a maguk urai lehetnek. Azokat pedig, akik nem rendelkeznek elegendő tehetséggel, vagyonnal vagy kapcsolattal, csak az egyenlőbbek jóindulatában reménykedhetnek. A legnagyobb ellenzéki párt cinkosa és fölbujtója volt az adócsalóknak azzal, hogy illegitimnek nevezte, elbizonytalanította a törvényes hatalmat. A Fidesz 2000-ben már elkezdte, ellenzékként pedig tovább követelte a kormánytól az ország gazdasági erején felüli költekezést a közalkalmazotti juttatások és a szociális kiadások növelését a GDP növekedését meghaladó mértékben. Annak az állításnak, hogy az adóterhek magas szintjéből természet szerint következik az adócsalás, ellentmond a skandináv államok polgárainak mentalitása.

A magyar lelkületről a politikusi Bubó-szlogeneknél is pontosabb képet ad Illyés Gyula: Puszták Népe című szociográfiája. Emlékszem, a nyolcvanas években, amikor nekünk már a legvidámabb barakk is szűknek tűnt, jártam az NDK-ban és volt alkalmam látni a félelmet az idegenvezető arcán a mi szabadosságaink miatt. Az útra olvasnivalónak magammal vittem a Puszták népét (Szépirodalmi kk., 1974), annak könyvjelzőjén olvastam Illyés 1936-ban írt sorait:

EGY NÉPFINAK

A Puszták Népe szerzőjének

Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh,
ma nem azzal
Kellene: honnan jössz, - azzal, ecsém:
hova mész!

A Fidesz elnökének beszéde bizonyos szempontból megfelel ennek az illyési elvárásnak, hiszen a jövőről beszél, egy szép új világ képét vetíti elénk, családi gazdaságok, virágzó magyar tulajdon. Persze a szocialista álom alapján létrejött valóságot is megtapasztalva joggal mondhatjuk el, a legszebb álmokból lesznek a legdurvább diktatúrák, amikor kiderül, hogy a cél nem olyan könnyen elérhető, ezért a verset így folytathatnánk botcsinálta költőként:

Igazolni a tetteid, elvtárs, ma a cél
már nem elég
A bizalomhoz: a vesznivalót, a téted
tedd ki elénk!

Mondhatják fideszes olvasóim, hogy az elvtárs, eféle szitokszó csak a bébidínók csapatára megengedett, de ha utánagondolunk, hogy a kispolgári nacionalizmus utópisztikus elvei ugyanolyan szörnyállamot szültek, mint a proletár internacionalizmus dogmái, akkor a fidesz-féle totális ideológia híveit is joggal nevezhetjük elvtársaknak. Merthogy a kihalt gondolkodási formák újraélesztése egyformán tragikomikus, akár jobboldali, akár baloldali köntösben művelik.

Igazság van persze abban is, hogy szamárral nem lehet győzni, de tudni kell, hogy azokat a szamárságokat, amiket a Medgyesi és Gyurcsány kormány elkövetett, mindvégig a Fidesz sugalmazta, provokálta. Az én szememben az ellenzék politikája ugyanúgy nem jellemző versenylóra, mint a kormányé, inkább egy versenylónak látszó (lényegében magtalan) öszvér képe tűnik föl, ha a legnagyobb ellenzéki pártra gondolok. Öszvér pedig csak addig látszik versenylónak, amíg elvakít minket a lószerszámok csillogása. Vagy amíg az élen futók szamárságokat művelnek.