Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
állatfarm Bébidinoszauruszok és más közellenségek 2008-12-27 12:40
Orbán Viktor
beszéde, amit a Fidesz Országos Választmányának ülésén mondott el december
közepén, több állatvilágból merített hasonlatot tartalmazott. Már a képes beszéd
előtt is sokunknak George Orwell:
Állatfarm című tündérmeséje járt a fejünkben, ahol az egyenlőbbek folyamatosan
kihasználják a rendszerváltásból adódó lehetőségeket, hajlítgatják az alaptörvényt
kedvükre. Persze ez teljesen érthető, hiszen "a magyar ember olyan, hogy csak akkor
érzi jól magát, csak akkor büszke és elégedett, ha a maga ura lehet. A magam ura
akarok lenni! - ez egy ősi magyar kívánság" - hangzik el a beszédben, és
ebben még egyet is érthetünk a Fidesz elnökével.
Van azonban az ősi kívánságok mellett egy másik oldala is a magyar társadalom megőrzésének,
ez pedig a közösség iránti kötelezettségek vállalása, teljesítése. Cinkos, aki elhallgatja,
hogy az adóterhek alóli kibúvás elterjedtté vált azok között, akik manapság a maguk
urai lehetnek. Azokat pedig, akik nem rendelkeznek elegendő tehetséggel, vagyonnal
vagy kapcsolattal, csak az egyenlőbbek jóindulatában reménykedhetnek. A
legnagyobb ellenzéki párt cinkosa és fölbujtója volt az adócsalóknak azzal, hogy
illegitimnek nevezte, elbizonytalanította a törvényes hatalmat. A Fidesz 2000-ben
már elkezdte, ellenzékként pedig tovább követelte a kormánytól az ország gazdasági
erején felüli költekezést a közalkalmazotti juttatások és a szociális kiadások növelését
a GDP növekedését meghaladó mértékben. Annak az állításnak, hogy az adóterhek magas
szintjéből természet szerint következik az adócsalás, ellentmond a skandináv államok
polgárainak mentalitása.
A magyar lelkületről a politikusi Bubó-szlogeneknél is pontosabb képet ad
Illyés Gyula: Puszták
Népe című szociográfiája. Emlékszem, a nyolcvanas években, amikor nekünk
már a legvidámabb barakk is szűknek tűnt, jártam az NDK-ban és volt alkalmam látni
a félelmet az idegenvezető arcán a mi szabadosságaink miatt. Az útra olvasnivalónak
magammal vittem a Puszták népét (Szépirodalmi kk., 1974), annak könyvjelzőjén olvastam
Illyés 1936-ban írt sorait:
EGY NÉPFINAK
A Puszták Népe szerzőjének
Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh,
ma nem azzal
Kellene: honnan jössz, - azzal, ecsém: hova mész!
A Fidesz elnökének beszéde bizonyos szempontból megfelel ennek az illyési elvárásnak,
hiszen a jövőről beszél, egy szép új világ képét vetíti elénk, családi gazdaságok,
virágzó magyar tulajdon. Persze a szocialista álom alapján létrejött valóságot is
megtapasztalva joggal mondhatjuk el, a legszebb álmokból lesznek a legdurvább diktatúrák,
amikor kiderül, hogy a cél nem olyan könnyen elérhető, ezért a verset így folytathatnánk
botcsinálta költőként:
Igazolni a tetteid, elvtárs, ma a cél
már nem elég
A bizalomhoz: a vesznivalót, a téted
tedd ki elénk!
Mondhatják fideszes olvasóim, hogy az elvtárs, eféle szitokszó csak a bébidínók
csapatára megengedett, de ha utánagondolunk, hogy a kispolgári nacionalizmus utópisztikus
elvei ugyanolyan szörnyállamot szültek, mint a proletár internacionalizmus dogmái,
akkor a fidesz-féle totális ideológia híveit is joggal nevezhetjük elvtársaknak.
Merthogy a kihalt gondolkodási formák újraélesztése egyformán tragikomikus, akár
jobboldali, akár baloldali köntösben művelik.
Igazság van persze abban is, hogy szamárral nem lehet győzni, de tudni kell, hogy
azokat a szamárságokat, amiket a Medgyesi és Gyurcsány kormány elkövetett, mindvégig
a Fidesz sugalmazta, provokálta. Az én szememben az ellenzék politikája ugyanúgy
nem jellemző versenylóra, mint a kormányé, inkább egy versenylónak látszó (lényegében
magtalan) öszvér képe tűnik föl, ha a legnagyobb ellenzéki pártra gondolok. Öszvér
pedig csak addig látszik versenylónak, amíg elvakít minket a lószerszámok csillogása.
Vagy amíg az élen futók szamárságokat művelnek.