Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



szakértő politikus
A kormány, a gazdaság és a politika
2008-12-30 17:50

Tegnapi szövegemben a szakértői kormányt javasoltam a jelenlegi és a jövőre várható gondok ellenszereként. De nem csupán a válság idején tartom szükségesnek a szakértői kormányt, hanem - úgymond - békeidőben is, amikor látszólag jól mennek a dolgok, amikor még prosperál a gazdaság. Elsősorban alkotmányos megfontolásból gondolom így. "A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában." - mondja ki az Alkotmány 3. § (2) pontja, de a következő (3) pontban korlátozza is a pártok jogkörét: "A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet". Az eddigi hatalomgyakorlási technika az volt, hogy a legtöbb mandátumot megszerzett párt elnökét (Antall József, Horn Gyula, Orbán Viktor), vagy a párthoz vitathatatlanul kötődő személyt (Medgyessi Péter, Gyurcsány Ferenc) választotta a parlament miniszterelnöknek. A koalíciós partnerek, vagy a párt erős emberei kapták meg a tárcákat. A TDP ezzel a technikával szakítani kíván. A párt programját elfogadó, de elsősorban a szakmai kiválóságával kiemelkedő személy kapjon megbízást a kormányalakításra, a végső döntések törvénybe iktatását és a kormány fölötti felügyeletet úgyis a választott parlamenti képviselők gyakorolják.

Olvasom, Széles Gábor lapjában, hogy a riportalany laptulajdonos elvállalná a szolgálatot Orbán Viktor leendő kormányában (és csakis abban). Ettől persze az a kormány még nem válna szakértőivé, hiszen az interjúból kiderül, hogy nem gazdasági szakemberként, hanem politikusként szólal meg a Gyáriparosok Szövetségének elnöke: "Olyan stratégiát kell kidolgozni, amely a magyar termékek piacra jutását támogatja, s munkahelyeket teremt". A megvastagított kifejezés mutatja, hogy megint csak szándékokról van szó, nem konkrét intézkedési tervről. Egy szakértő a szükséges lépésekről, törvénymódosításról beszélne.
A GYOSZ a hazai cigányság felemelését szolgáló programja a következő: "A cigányság mintegy nyolcvan százaléka vidéken él, mély szegénységben, ezért is szükség van hatékony falu- vagy vidékfejlesztési programra. Javasoljuk olyan munkahelyek létrehozását, amelyek elsősorban az agrárszféra fejlesztésére, a háztáji gazdaságok kialakítására, a primőr áruk termelésére, a helyi piacokra fókuszálnak. Amíg egy multi által létrehozott munkahelyet az állam két- és húszmillió forint közötti összeggel támogat, addig vidéken már háromszázezer forintból is létrehozható egy-egy állás". Ismét csak politikusi szlogeneket olvashatunk. Tudjuk, hogy "szükség van", de kissé ködös ez a "létrehozható" kifejezés. A homály a tőkeigényt leplezi, a tőkéről keveset beszél a riportalany. A multi ugyanis csakis azért kapott kedvezményt, mert van tőkéje, amit ott fektet be, ahol a legnagyobb haszonra számíthat. Ez a globális verseny lényege. Az kétségtelen, hogy a teljes foglalkoztatottságot a szocialista időkhöz hasonló módon is el lehetne érni, de a tőkehiány problémáját ez nem oldja meg, hacsak az állam nem lép föl monopol-tőkésként, aminek a piactorzító hatása közismert. A szociális munkahelyek dolgozóit mi fogja kényszeríteni arra, hogy eladható minőséget termeljenek? Vagy a következő lépés a piac korlátozása lesz? Hiány? Véleményem szerint a kormánynak a piacon sem szereplőként, sem pedig létrehozóként nincs dolga. A szereplők a tőkéjüket kockáztató vállalkozások, a tehetséges egyének pedig létrehozzák a maguk vállalkozását akár állam ellenében is. Az államnak csak a szabályok kimondására, és azok betartására kéne ügyelni!

A fentebb idézett, homályba burkolt, de kézi gazdaságirányítást sejtető tervekkel szemben a TDP teljeskörű cselekvési programot fogalmaz meg. A vagyon megadóztatásában látja a hazai tőkeforrás megjelenésének biztosítékát, de erről a vagyonteherről már írtam régebben. A munka becsületét a szociális juttatásokkal szemben pedig azzal tudjuk visszaállítani, hogy a szociális segélyeket kamatmentes kölcsönként folyósítja az állam, a jogosultsághoz pedig nem csupán a jövedelmi, hanem vagyoni helyzetet is figyelembe veszi. Kétségtelen, hogy ezzel lesz dolga az államigazgatásnak, de pontosan emiatt kell a szakértői kormány, hogy ennek működőképes jogi, gazdasági megoldásait megtalálja. A politikai hátteret a pártoknak és a parlamenti képviselőknek kell biztosítani!