Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szakértő politikus A kormány, a gazdaság és a politika 2008-12-30 17:50
Tegnapi szövegemben a szakértői kormányt javasoltam
a jelenlegi és a jövőre várható gondok ellenszereként. De nem csupán a válság idején
tartom szükségesnek a szakértői kormányt, hanem - úgymond - békeidőben is, amikor
látszólag jól mennek a dolgok, amikor még prosperál a gazdaság. Elsősorban alkotmányos
megfontolásból gondolom így. "A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában
és kinyilvánításában." - mondja ki az
Alkotmány3. § (2) pontja, de a következő
(3) pontban korlátozza is a pártok jogkörét: "A pártok
közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem
irányíthat semmiféle állami szervet". Az eddigi hatalomgyakorlási technika
az volt, hogy a legtöbb mandátumot megszerzett párt elnökét (Antall József, Horn
Gyula, Orbán Viktor), vagy a párthoz vitathatatlanul kötődő személyt (Medgyessi
Péter, Gyurcsány Ferenc) választotta a parlament miniszterelnöknek. A koalíciós
partnerek, vagy a párt erős emberei kapták meg a tárcákat. A TDP ezzel a technikával
szakítani kíván. A párt programját elfogadó, de elsősorban a szakmai kiválóságával
kiemelkedő személy kapjon megbízást a kormányalakításra, a végső döntések törvénybe
iktatását és a kormány fölötti felügyeletet úgyis a választott parlamenti képviselők
gyakorolják.
Olvasom, Széles Gábor lapjában, hogy a
riportalany laptulajdonos elvállalná a szolgálatot Orbán Viktor leendő kormányában
(és csakis abban). Ettől persze az a kormány még nem válna szakértőivé, hiszen az
interjúból kiderül, hogy nem gazdasági szakemberként, hanem politikusként szólal
meg a Gyáriparosok Szövetségének elnöke: "Olyan stratégiát kell kidolgozni,
amely a magyar termékek piacra jutását támogatja, s munkahelyeket teremt".
A megvastagított kifejezés mutatja, hogy megint csak szándékokról van szó, nem konkrét
intézkedési tervről. Egy szakértő a szükséges lépésekről, törvénymódosításról beszélne.
A GYOSZ a hazai cigányság felemelését szolgáló programja a következő: "A cigányság
mintegy nyolcvan százaléka vidéken él, mély szegénységben, ezért is szükség
van hatékony falu- vagy vidékfejlesztési programra. Javasoljuk olyan
munkahelyek létrehozását, amelyek elsősorban az agrárszféra fejlesztésére, a háztáji
gazdaságok kialakítására, a primőr áruk termelésére, a helyi piacokra fókuszálnak.
Amíg egy multi által létrehozott munkahelyet az állam két- és húszmillió forint
közötti összeggel támogat, addig vidéken már háromszázezer forintból is létrehozható
egy-egy állás". Ismét csak politikusi szlogeneket olvashatunk. Tudjuk,
hogy "szükség van", de kissé ködös ez a "létrehozható" kifejezés.
A homály a tőkeigényt leplezi, a tőkéről keveset beszél a riportalany. A multi
ugyanis csakis azért kapott kedvezményt, mert van tőkéje, amit ott fektet be, ahol
a legnagyobb haszonra számíthat. Ez a globális verseny lényege. Az kétségtelen,
hogy a teljes foglalkoztatottságot a szocialista időkhöz hasonló módon is el lehetne
érni, de a tőkehiány problémáját ez nem oldja meg, hacsak az állam nem lép föl monopol-tőkésként,
aminek a piactorzító hatása közismert. A szociális munkahelyek dolgozóit mi fogja
kényszeríteni arra, hogy eladható minőséget termeljenek? Vagy a következő lépés
a piac korlátozása lesz? Hiány? Véleményem szerint a kormánynak a piacon sem szereplőként,
sem pedig létrehozóként nincs dolga. A szereplők a tőkéjüket kockáztató
vállalkozások, a tehetséges egyének pedig létrehozzák a maguk vállalkozását akár
állam ellenében is. Az államnak csak a szabályok kimondására, és azok betartására
kéne ügyelni!
A fentebb idézett, homályba burkolt, de kézi gazdaságirányítást sejtető tervekkel
szemben a TDP teljeskörű cselekvési programot fogalmaz
meg. A vagyon megadóztatásában látja a hazai tőkeforrás megjelenésének biztosítékát,
de erről a vagyonteherről már írtam régebben. A munka
becsületét a szociális juttatásokkal szemben pedig azzal tudjuk visszaállítani,
hogy a szociális segélyeket kamatmentes kölcsönként folyósítja
az állam, a jogosultsághoz pedig nem csupán a jövedelmi, hanem vagyoni helyzetet
is figyelembe veszi. Kétségtelen, hogy ezzel lesz dolga az államigazgatásnak, de
pontosan emiatt kell a szakértői kormány, hogy ennek működőképes jogi, gazdasági
megoldásait megtalálja. A politikai hátteret a pártoknak és a parlamenti képviselőknek
kell biztosítani!