Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
éjjeliőr Az állam és a kisközösségek 2009-01-03 13:30
Tegnapi szövegelésemre Agricola
a következő megjegyzést írta: "[...] nem lehet az állam szerepét egy éjjeliőr államra
korlátozni. A társadalom stabilitással kapcsolatos igénye is megköveteli, hogy ne
kerülhessenek nagy tömegek reménytelen helyzetbe".
Abban egyetértek a hozzászólóval, hogy nem lehet az állam szerepét az éjjeliőr feladatra
korlátozni, amennyiben az éjjeliőr szerepen ő is a keynesi beruházói képességet
érti. Egyébként csupán a piaci szabályok olyanfajta ellenőrzésére van szükség, amit
külső megfigyelőként (azaz hangsúlyozottan nem piaci szereplőként)
az állam képes megtenni a közösség megbízásából. Ezt azonban mindenkire érvényes
törvényeken, az adószabályokon keresztül kell megtenni, nem pedig a gazdaság egyes
szereplőinek célzott támogatásával. Persze kivételt képez az olyan termékek, szolgáltatások
köre (externáliák, környezetvédelem), amelyek a közösség szempontjából értékesek,
de az egyéni érdekeltség hiányzik. Persze ezt sem valamiféle állami vállalat létrehozásával
vagy vállalkozás támogatásával, hanem a fogyasztónak juttatott támogatással, leginkább
az adott termékre kirótt fogyasztási adó mérséklésével kell megoldani. Ennek hatására
a piaci verseny nem sérül, de a kereslet-kínálat párosa nőni fog. De erről már írtam a tömegközlekedési szakszervezetek sztrájkjakor
múlt tavasszal.
A társadalom stabilitása nem cukorka- vagy morfiumadagolással biztosítható, hosszú
távon pontosan az ilyen népboldogító politika okozza a későbbi szenvedést, ahogy
Magyarország esetében is. A GDP nagysága (föltéve, hogy nem könyvelési trükkök eredménye)
jelzi a gazdaság erejét, növekedésének a mértéke pedig mutatja a fejlődésre való
képességünket. A magyar gazdaságba nyomott első kábszer a minimálbér megemelése
volt, hiszen a munka termelékenysége ettől még nem nőtt, legföljebb a munkaerőt
lökték át vele tömegesen illegalitásba. A közszféra béreinek és a szociális ellátások
erőn felüli röptetése ugyan eufórikus érzést keltett, de ez az "anyag" csak a pénzvágyat
erősítette a társadalom tagjaiban, segítve a társadalmi közömbösség és az önromboló
semmittevés terjedését. A kormány és ellenzék közti erkölcstelen és színvonaltalan
politikai harc volt az utolsó adag, amitől a Magyar Köztársaság remegő, rémeket
látó, az illúzióért mindent feladó társadalmi roncshoz hasonlít. A tömegeket
reménytelenségből nem azzal lehet kimozdítani, ha a szükségleteiket kielégítjük
vagy ellenségképet kreálunk, hanem ha olyan tükröt tartunk eléjük, amiben még megmaradt
emberi arcuk is látható lesz.
A kizárólagosan éjjeliőr állam a maga liberális közömbösségével a rendszer stabilitását
tartja csak szem előtt, a gazdaság lengéseit hivatott csökkenteni. A föllendülés
idején tartalékot képez az adókból, válság idején pedig (amikor senki nem vállalja
a beruházás kockázatát) a gazdaságot élénkíti az adóterhek csökkentésével, előzőleg
fölhalmozott erejéből beruházásokat indítva. Sajnos a Köztársaság erőtartalékait
(amint képződtek volna) a Fidesz kezdeményezte MSZP-böszmeség gyakorlataként az
állam kábítószerként osztogatta szét, ezért most képtelen az adóterhek csökkentésére.
Szociális erejére még talán büszke is, pedig a közösségteremtő funkció nem a központi
állam dolga. Az állampolgárok egyenlő adóterhelését (kivéve a helyi externáliákat)
valóban a központi hatalom érvényesítheti, de a szociális erőforrások tényleges
fölhasználásának részleteit önkormányzati szinten kell és lehet optimális módon
megoldani. A TDP által megvalósítandónak vélt Janus arcú
állam szociális profiljáról ezt is részleteztem
már tavasszal, olvassátok, Barátaim!
Hozzászólásaitokkal segítsétek a tervezett
párt megalapítását! Akik pedig tévedésekkel telitűzdelt fecsegésnek tartják a szövegemet,
nos, Önöket tisztelettel arra kérem, hogy érveljenek, győzzenek meg arról, hogy
a jelen politikai elit is képes lesz racionális magatartásra!