Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

éjjeliőr
Az állam és a kisközösségek
2009-01-03 13:30

Tegnapi szövegelésemre Agricola a következő megjegyzést írta: "[...] nem lehet az állam szerepét egy éjjeliőr államra korlátozni. A társadalom stabilitással kapcsolatos igénye is megköveteli, hogy ne kerülhessenek nagy tömegek reménytelen helyzetbe".

Abban egyetértek a hozzászólóval, hogy nem lehet az állam szerepét az éjjeliőr feladatra korlátozni, amennyiben az éjjeliőr szerepen ő is a keynesi beruházói képességet érti. Egyébként csupán a piaci szabályok olyanfajta ellenőrzésére van szükség, amit külső megfigyelőként (azaz hangsúlyozottan nem piaci szereplőként) az állam képes megtenni a közösség megbízásából. Ezt azonban mindenkire érvényes törvényeken, az adószabályokon keresztül kell megtenni, nem pedig a gazdaság egyes szereplőinek célzott támogatásával. Persze kivételt képez az olyan termékek, szolgáltatások köre (externáliák, környezetvédelem), amelyek a közösség szempontjából értékesek, de az egyéni érdekeltség hiányzik. Persze ezt sem valamiféle állami vállalat létrehozásával vagy vállalkozás támogatásával, hanem a fogyasztónak juttatott támogatással, leginkább az adott termékre kirótt fogyasztási adó mérséklésével kell megoldani. Ennek hatására a piaci verseny nem sérül, de a kereslet-kínálat párosa nőni fog. De erről már írtam a tömegközlekedési szakszervezetek sztrájkjakor múlt tavasszal.

A társadalom stabilitása nem cukorka- vagy morfiumadagolással biztosítható, hosszú távon pontosan az ilyen népboldogító politika okozza a későbbi szenvedést, ahogy Magyarország esetében is. A GDP nagysága (föltéve, hogy nem könyvelési trükkök eredménye) jelzi a gazdaság erejét, növekedésének a mértéke pedig mutatja a fejlődésre való képességünket. A magyar gazdaságba nyomott első kábszer a minimálbér megemelése volt, hiszen a munka termelékenysége ettől még nem nőtt, legföljebb a munkaerőt lökték át vele tömegesen illegalitásba. A közszféra béreinek és a szociális ellátások erőn felüli röptetése ugyan eufórikus érzést keltett, de ez az "anyag" csak a pénzvágyat erősítette a társadalom tagjaiban, segítve a társadalmi közömbösség és az önromboló semmittevés terjedését. A kormány és ellenzék közti erkölcstelen és színvonaltalan politikai harc volt az utolsó adag, amitől a Magyar Köztársaság remegő, rémeket látó, az illúzióért mindent feladó társadalmi roncshoz hasonlít. A tömegeket reménytelenségből nem azzal lehet kimozdítani, ha a szükségleteiket kielégítjük vagy ellenségképet kreálunk, hanem ha olyan tükröt tartunk eléjük, amiben még megmaradt emberi arcuk is látható lesz.

A kizárólagosan éjjeliőr állam a maga liberális közömbösségével a rendszer stabilitását tartja csak szem előtt, a gazdaság lengéseit hivatott csökkenteni. A föllendülés idején tartalékot képez az adókból, válság idején pedig (amikor senki nem vállalja a beruházás kockázatát) a gazdaságot élénkíti az adóterhek csökkentésével, előzőleg fölhalmozott erejéből beruházásokat indítva. Sajnos a Köztársaság erőtartalékait (amint képződtek volna) a Fidesz kezdeményezte MSZP-böszmeség gyakorlataként az állam kábítószerként osztogatta szét, ezért most képtelen az adóterhek csökkentésére. Szociális erejére még talán büszke is, pedig a közösségteremtő funkció nem a központi állam dolga. Az állampolgárok egyenlő adóterhelését (kivéve a helyi externáliákat) valóban a központi hatalom érvényesítheti, de a szociális erőforrások tényleges fölhasználásának részleteit önkormányzati szinten kell és lehet optimális módon megoldani. A TDP által megvalósítandónak vélt Janus arcú állam szociális profiljáról ezt is részleteztem már tavasszal, olvassátok, Barátaim!

Hozzászólásaitokkal segítsétek a tervezett párt megalapítását! Akik pedig tévedésekkel telitűzdelt fecsegésnek tartják a szövegemet, nos, Önöket tisztelettel arra kérem, hogy érveljenek, győzzenek meg arról, hogy a jelen politikai elit is képes lesz racionális magatartásra!