Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Tegnapi szövegemben csak részben válaszoltam Agricola megjegyzésére, aminek befejező része valahogy így szólt: "A múlt században a nagy világgazdasági válság tapasztalatai sok józan gondolkodású politikust ráébresztettek [... a stabilitással kapcsolatos igény] felismerésére. Ennek nagyon jó példája Roosevelt elnök kreatív politikusi gárdájának tevékenysége".
Ettől a "kreatív" jelzőtől már túltermelődött bennem az adrenalin (mint válság előtt a bizalom), de szerencsére ma délelőtt Agricola így pontosított: "Az éjjeliőr állam szerepébe belegondolod a rendszer stabilitásának biztosítását és a gazdaság lengéseinek csökkentését. (A szabályozó működtetése állami feladat, ennek végrehajtása eszközöket igényel). Erről az USA-ban Roosevelt elnök előtt még nem gondolkoztak így. A nagy gazdasági válság által felvetett problémák többek között az állam szerepének újragondolására is késztették kreatív politikusok körét. Gondolataik a gyakorlatban beváltak és elhárították egy súlyos társadalmi robbanás veszélyét. Kiderült, hogy az állam gazdasági szerepvállalása bizonyos területeken egyáltalán nem ördögtől való. Ilyen volt a Tenesse völgy projekt is, aminek keretében 20 vizierőművet építettek fel. A szociális erőforrások felhasználásának részleteit az önkormányzatokra bíznád. A mindennapi tapasztalatok alapján nem látom azt az erkölcsi bázist ami biztosítaná, hogy ezeket a kérdéseket ott lehet optimálisan megoldani. Ott sem jobb semmivel sem a helyzet, mint amit a pártokkal kapcsolatban leírsz. A helyzet kulcsa az lehet, amire a köztársasági elnök új évi beszédében utalt, hogy a felelősen gondolkodó, jóakaratú állampolgároknak is meg kell hozni jó döntéseiket a helyzet javítása érdekében!" Van igazság abban amit mond, tényleg belegondoltam, pontosabban beleértettem már az éjjeliőr állam feladataiba a stabilitás biztosítását, hiszen már az állam prekapitalista formáinak is a stabilitás megőrzése volt célja, lényege (az adó vagy a kölcsönök jelentették az erőforrást akkoriban is az állami beruházásokhoz, akár egy egyetem alapítására, akár háborúra költötték). Valóban muszáj egyetértenem Sólyom Lászlóval abban, hogy a felelősség mindannyiunké (ennek szellemében csépelem a billentyűzetet most is), tehát nem is lenne ellentmondás köztünk, ha az állam gazdasági gólemként nem tenné tönkre a piacot. (Az önkormányzatok szerepéről kimerítően írtam a harmadik út képtelenségeit kritizáló szövegemben.)

Roosevelt elnöksége előtt is volt állami segítségnyújtás, pontosabban olyan beruházások támogatása, ami a rendszer (a szabad versenyes kapitalizmus) fejlődését szolgálta. A New Deal lényege azonban több volt az egyensúlyra való törekvésnél, a jóléti állam - de erről majd később. Most hadd idézzem a legilletékesebb (magyar nyelven 1946-ban megjelent ) Harc a máért című könyvének Az új gazdasági rend című fejezetének szavait, amelynek nem véletlenül alcíme A TRÖSZTÖK ELLEN:

"A terjeszkedés korszakában számtalan gazdasági lehetőség nyílt. A kormányzat nem akart beleszólni az ipar dolgaiba, csak a fejlesztéséhez járult hozzá. Ahol beavatkozott, ott maguk az üzletemberek kérték erre. Vámokat kellett életbeléptetni, hogy "bátorítsák születőben lévő iparunkat", ahogyan az akkori választási hadjáratok kedvenc kifejezésével mondták, - legidősebb olvasóim még bizonyára emlékeznek rá.

A vasútvonalak terjeszkedését állami segélyekkel támogatták és a legtöbbször, földsávok ingyenes átengedésével. Sokan a kőolaj-milliomosok közül pénzügyi segítséget nyujtottak a Dél-Nyugati vasutaknak; a vasútépítőket csakugyan bátorították, akár pénzkölcsönökkel, akár szállítási egyedjogúsági koncessziókkal, olyan sikeresen, hogy kereskedelmi tengerészetünk ma a világ valamennyi tengerén ott hajózik.

Mi azt tartjuk, hogy a kormányok ne foglalkozzanak üzlettel. De miután megtették, meg kell próbálnunk megérteni közbelépéseik indokát. Nem azon az elméleten alapult, amely mindig ellenezte az effajta beavatkozásokat, de igazolják a magánvállalkozásoknak megismételt és sürgető kérései. Szűntelenül ostromolták a kormányt, hogy siessen minden eszközzel a segítségükre, ami csak rendelkezésére áll."

Eztán még következik néhány bekezdés (:-), de a mai szövegem még csak a kedvcsináló volt. Olvassátok végig Roosevelt gondolatait, aztán kezdődhet a móka...

...hiszen szép számmal akadnak manapság rá hivatkozó kreatív politikusok, vagy biankó csekken új egyezséget kínálók, akiket okkal utálnak a kapitalizmus képviselői, hiszen a szabadság helyett a szabadon (?) választott kormány uralmát helyezik előtérbe! A TDP a miniszterelnököt, a minisztereket mindössze a népakarat tudós szolgálóinak, a parlamentbe választottakat pedig ezen akarat szabad mandátumú érdekképviselőinek tekinti, semmiképpen sem a társadalmat teremtő mérnököknek.