![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Tegnapi szövegemben csak részben válaszoltam
Agricola megjegyzésére, aminek befejező része valahogy így szólt:
"A múlt században a nagy világgazdasági válság tapasztalatai sok józan gondolkodású
politikust ráébresztettek [... a stabilitással kapcsolatos igény]
felismerésére. Ennek nagyon jó példája Roosevelt elnök kreatív
politikusi gárdájának tevékenysége".
Ettől a "kreatív" jelzőtől már túltermelődött bennem az adrenalin (mint válság előtt
a bizalom), de szerencsére ma délelőtt Agricola így pontosított:
"Az éjjeliőr állam szerepébe belegondolod a rendszer stabilitásának biztosítását
és a gazdaság lengéseinek csökkentését. (A szabályozó működtetése állami feladat,
ennek végrehajtása eszközöket igényel). Erről az USA-ban Roosevelt elnök előtt még
nem gondolkoztak így. A nagy gazdasági válság által felvetett problémák többek között
az állam szerepének újragondolására is késztették kreatív politikusok
körét. Gondolataik a gyakorlatban beváltak és elhárították egy súlyos társadalmi
robbanás veszélyét. Kiderült, hogy az állam gazdasági szerepvállalása bizonyos területeken
egyáltalán nem ördögtől való. Ilyen volt a Tenesse völgy projekt is, aminek keretében
20 vizierőművet építettek fel. A szociális erőforrások felhasználásának részleteit
az önkormányzatokra bíznád. A mindennapi tapasztalatok alapján nem látom azt az
erkölcsi bázist ami biztosítaná, hogy ezeket a kérdéseket ott lehet optimálisan
megoldani. Ott sem jobb semmivel sem a helyzet, mint amit a pártokkal kapcsolatban
leírsz. A helyzet kulcsa az lehet, amire a köztársasági elnök új évi beszédében
utalt, hogy a felelősen gondolkodó, jóakaratú állampolgároknak is meg kell hozni
jó döntéseiket a helyzet javítása érdekében!" Van igazság abban amit mond,
tényleg belegondoltam, pontosabban beleértettem már az éjjeliőr állam feladataiba
a stabilitás biztosítását, hiszen már az állam prekapitalista formáinak is a stabilitás
megőrzése volt célja, lényege (az adó vagy a kölcsönök jelentették az erőforrást
akkoriban is az állami beruházásokhoz, akár egy egyetem alapítására, akár háborúra
költötték). Valóban muszáj egyetértenem Sólyom Lászlóval abban, hogy a felelősség
mindannyiunké (ennek szellemében csépelem a billentyűzetet most is), tehát nem is
lenne ellentmondás köztünk, ha az állam gazdasági gólemként nem tenné tönkre a piacot.
(Az önkormányzatok szerepéről kimerítően írtam a
harmadik út képtelenségeit kritizáló szövegemben.)
Roosevelt elnöksége előtt is volt állami segítségnyújtás,
pontosabban olyan beruházások támogatása, ami a rendszer (a szabad versenyes kapitalizmus)
fejlődését szolgálta. A New Deal lényege azonban több volt az egyensúlyra való törekvésnél,
a jóléti állam - de erről majd később. Most hadd idézzem a legilletékesebb (magyar
nyelven 1946-ban megjelent )
Harc a máért című könyvének
Az új gazdasági rend című fejezetének szavait, amelynek nem véletlenül
alcíme A TRÖSZTÖK ELLEN:
"A terjeszkedés korszakában számtalan gazdasági lehetőség nyílt. A kormányzat
nem akart beleszólni az ipar dolgaiba, csak a fejlesztéséhez járult hozzá.
Ahol beavatkozott, ott maguk az üzletemberek kérték erre. Vámokat kellett életbeléptetni,
hogy "bátorítsák születőben lévő iparunkat", ahogyan az akkori választási hadjáratok
kedvenc kifejezésével mondták, - legidősebb olvasóim még bizonyára emlékeznek rá.
A vasútvonalak terjeszkedését állami segélyekkel támogatták
és a legtöbbször, földsávok ingyenes átengedésével. Sokan a kőolaj-milliomosok
közül pénzügyi segítséget nyujtottak a Dél-Nyugati vasutaknak; a vasútépítőket csakugyan
bátorították, akár pénzkölcsönökkel, akár szállítási egyedjogúsági koncessziókkal,
olyan sikeresen, hogy kereskedelmi tengerészetünk ma a világ valamennyi tengerén
ott hajózik.
Mi azt tartjuk, hogy a kormányok ne foglalkozzanak üzlettel. De
miután megtették, meg kell próbálnunk megérteni közbelépéseik indokát. Nem azon
az elméleten alapult, amely mindig ellenezte az effajta beavatkozásokat, de igazolják
a magánvállalkozásoknak megismételt és sürgető kérései. Szűntelenül ostromolták
a kormányt, hogy siessen minden eszközzel a segítségükre, ami csak rendelkezésére
áll."
Eztán még következik néhány bekezdés (:-), de a mai szövegem még csak a kedvcsináló
volt. Olvassátok végig Roosevelt gondolatait, aztán kezdődhet a móka...
...hiszen szép számmal akadnak manapság rá hivatkozó kreatív politikusok, vagy biankó
csekken új egyezséget kínálók, akiket okkal utálnak a kapitalizmus képviselői, hiszen
a szabadság helyett a szabadon (?) választott kormány uralmát helyezik előtérbe!
A TDP a miniszterelnököt, a minisztereket mindössze a
népakarat tudós szolgálóinak, a parlamentbe választottakat pedig ezen akarat szabad
mandátumú érdekképviselőinek tekinti, semmiképpen sem a társadalmat teremtő mérnököknek.