![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Elolvastam a tegnapi szövegelésem után Agricola
által figyelmembe ajánlott másik Roosevelt-írást,
A pénzügyi lehetőségek nyakló- nélküli kiaknázása juttatott minket a mai szomorú
helyzetbe című fenyegetést, idézem a befejező sorokat:
"Akik kezükben tartják a nagy ipari és pénzügyi összetársulásokat, elégtételt kell
szolgáltatniuk a közönségnek. Nem üzletemberek akartak ok lenni, hanem "a magántulajdon
fejedelmei". Figyelmeztetjük őket, hogy vállalniuk kell a helyzetükkel
együttjáró felelősséget, s a közös érdekekért kell dolgozniuk, nem a saját érdekeikért.
Ha úgy fordul, fel kell áldozniuk saját érdeküket a közérdekért.
Egyébként a hatalom közbeszól. Ha a nagy "cápák",
a pénzvilág nagy harácsolói, a tisztességtelen versenytársak, az ingoványra építő
nagy üzletemberek nem hajlandók a tömegek jólétét biztosító tiszta
módszerekhez alkalmazkodni, és tovább vezetik a nagyipart a fejetlenség felé,
a kormánynak habozás nélkül világos rendszabályokhoz kell nyulnia, hogy végét vesse
ennek az állapotnak."
Ehhez hasonló fenyegetést manapság Magyarországon is többször hallunk, de fölhívom
a figyelmet arra, hogy Roosevelt nem a működő tőkét birtokló "üzletemberek",
hanem a termelésből kivont értékek tulajdonos-fejedelmek felelősségéről beszél.
Az állam velük szemben fölléphet hatalmi eszközeivel, tehát a "világos rendszabályok"
kifejezés az állam túlhatalmán alapuló utólagos válságkezelést jelent,
ami kiderül a "ha [...] nem hajlandók" megfogalmazásból. Persze ehhez egy
pénzügyileg erős állam szükségeltetik, olyan, mint az USA-é, amely képes önerejéből
gazdasági szerepvállalásra és nem adósodott el végletesen. Másféle fenyegetést hordozna
a szovjet rendszer mintáját követő államosítás, amely egy üres zsebű, de nagy jövőt
álmodó kormány lehetősége, amely csak koncepciós perek útján juthat tőkéhez, vagy
éppen a gyűlölt nagytőke felé adósodik el, miközben úgy basáskodik vagy osztogat
kenyeret a népnek, mintha jóléti állam lenne.
A TDP a válságot lerövidítő beruházások mellett a megelőzést
tartja megfelelő megoldásnak. Erre régóta olyan eszközt javaslok és
javasoltam a Nemzeti Csúcs napján is, amely a közösséget érintő veszteség
(termeléscsökkenés) visszacsatolásával készteti a tulajdonost a vagyona tőkésítésére.
Ez a megoldás az adott tulajdon lehetséges hozama (tőkehaszna) alapján
folyamatosan fizetendő vagyonadó. Nem lesz érdeke a tőkésnek kivonni
a tőkét a termelésből, ha az adófizetési kötelezettség akkor is terheli, ha a kockázat
miatt egyébként lemondana a nyereségről. Keynes pontosan abban látta a válságok
gyors kialakulásának okát, hogy a tőketulajdonos (a túltermelés okozta) haszonkulcs
csökkenésére úgy reagált, hogy a működő tőkét kimenekítette a termelésből. Az elbocsátáshullám
a termelés további visszaesését okozza, és a fizetőképes kereslet csökkenésén keresztül
tovább mélyíti a válságot, egészen addig, amíg jelentős tulajdonvesztés nem fenyegeti
a tulajdonost. Keynes javaslatára az államnak fizetőképes keresletet generáló, de
azonnali termelést nem jelentő beruházásokkal kell segíteni az árubőség folyamatos
elfogyasztását. Eféle beruházásra majd a tulajdonosok is hajlandók lesznek, ha a
beruházási költségekkel csökkenthető lesz a javasolt vagyonadó teher.