Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Elolvastam a tegnapi szövegelésem után Agricola által figyelmembe ajánlott másik Roosevelt-írást, A pénzügyi lehetőségek nyakló- nélküli kiaknázása juttatott minket a mai szomorú helyzetbe című fenyegetést, idézem a befejező sorokat:

"Akik kezükben tartják a nagy ipari és pénzügyi összetársulásokat, elégtételt kell szolgáltatniuk a közönségnek. Nem üzletemberek akartak ok lenni, hanem "a magántulajdon fejedelmei". Figyelmeztetjük őket, hogy vállalniuk kell a helyzetükkel együttjáró felelősséget, s a közös érdekekért kell dolgozniuk, nem a saját érdekeikért. Ha úgy fordul, fel kell áldozniuk saját érdeküket a közérdekért.

Egyébként a hatalom közbeszól. Ha a nagy "cápák", a pénzvilág nagy harácsolói, a tisztességtelen versenytársak, az ingoványra építő nagy üzletemberek nem hajlandók a tömegek jólétét biztosító tiszta módszerekhez alkalmazkodni, és tovább vezetik a nagyipart a fejetlenség felé, a kormánynak habozás nélkül világos rendszabályokhoz kell nyulnia, hogy végét vesse ennek az állapotnak."

Ehhez hasonló fenyegetést manapság Magyarországon is többször hallunk, de fölhívom a figyelmet arra, hogy Roosevelt nem a működő tőkét birtokló "üzletemberek", hanem a termelésből kivont értékek tulajdonos-fejedelmek felelősségéről beszél. Az állam velük szemben fölléphet hatalmi eszközeivel, tehát a "világos rendszabályok" kifejezés az állam túlhatalmán alapuló utólagos válságkezelést jelent, ami kiderül a "ha [...] nem hajlandók" megfogalmazásból. Persze ehhez egy pénzügyileg erős állam szükségeltetik, olyan, mint az USA-é, amely képes önerejéből gazdasági szerepvállalásra és nem adósodott el végletesen. Másféle fenyegetést hordozna a szovjet rendszer mintáját követő államosítás, amely egy üres zsebű, de nagy jövőt álmodó kormány lehetősége, amely csak koncepciós perek útján juthat tőkéhez, vagy éppen a gyűlölt nagytőke felé adósodik el, miközben úgy basáskodik vagy osztogat kenyeret a népnek, mintha jóléti állam lenne.

A TDP a válságot lerövidítő beruházások mellett a megelőzést tartja megfelelő megoldásnak. Erre régóta olyan eszközt javaslok és javasoltam a Nemzeti Csúcs napján is, amely a közösséget érintő veszteség (termeléscsökkenés) visszacsatolásával készteti a tulajdonost a vagyona tőkésítésére. Ez a megoldás az adott tulajdon lehetséges hozama (tőkehaszna) alapján folyamatosan fizetendő vagyonadó. Nem lesz érdeke a tőkésnek kivonni a tőkét a termelésből, ha az adófizetési kötelezettség akkor is terheli, ha a kockázat miatt egyébként lemondana a nyereségről. Keynes pontosan abban látta a válságok gyors kialakulásának okát, hogy a tőketulajdonos (a túltermelés okozta) haszonkulcs csökkenésére úgy reagált, hogy a működő tőkét kimenekítette a termelésből. Az elbocsátáshullám a termelés további visszaesését okozza, és a fizetőképes kereslet csökkenésén keresztül tovább mélyíti a válságot, egészen addig, amíg jelentős tulajdonvesztés nem fenyegeti a tulajdonost. Keynes javaslatára az államnak fizetőképes keresletet generáló, de azonnali termelést nem jelentő beruházásokkal kell segíteni az árubőség folyamatos elfogyasztását. Eféle beruházásra majd a tulajdonosok is hajlandók lesznek, ha a beruházási költségekkel csökkenthető lesz a javasolt vagyonadó teher.