Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



reál
A dolgok rendje
2009-01-06 15:00

Meglepett Agricola tegnapi hozzászólása, mert se pro, se kontra, a példázatától nem lett világosabb a kép. Mégis idemásolom és elmondom mi a bajom vele: "Írod [tdp, hogy...] Keynes pontosan abban látta a válságok kialakulásának okát, hogy a tőketulajdonos ( a túltermelés okozta) haszonkulcs csökkenésére úgy reagált, hogy a működőtőkét kimenekítette a termelésből. Ez emlékeztet egy bibliai pédázatra, amely a talaentumokról szól. A példázat szerint a Gazda hosszú utra megy, és szolgáira (nem egyformán és minden felhasználási instrukció nélkül) talentumokat bíz. A szolgák egy kivételével bevetik magukat az akkori gazdasági életbe, vállalva a kockázatokat. Az egyik szolga, aki különben sok talentumot kapott, írtózik a kockázattól és elássa a kapot talentumokat. Mikor a Gazda visszatér, beszámoltatja a szolgákat, mit tettek a rájuk bízott talentumokkal. Az a szolga, aki a kockázattól irtózva elásta a talentumait, szigorú megrovást kap a Gazdától."

Csakhogy én a szövegemben nem példálódzni akartam, csupán egy mondatba sűrítve próbáltam bemutatni a tulajdonosi viselkedés mozgatórugóit és következményeit, szerepét a válságok létrejöttében. A talentum példázat nekem eszembe sem jutott volna a témával kapcsolatban, merthogy nem tartom ideillőnek. Leginkább a Gazda személyével, a személyességgel van bajom.

Először is, a tőketulajdonosok nem valamilyen "Gazdától" kapják időleges megőrzésre a vagyonukat, hanem teljes jogú tulajdonosként rendelkeznek fölötte és élvezik annak előnyeit. Az adókivetésnek pontosan ez utóbbi "élvezet" a jogi alapja, de erről már írtam régebben, nem ragozom. Csak annyit tennék még hozzá, hogy a talentum példázat inkább a Liska Tibor elképzelése szerinti társadalmi vagyon (ahol a "Gazda" az állam) vállalkozásba adására hasonlít, olvassátok el az Ökonosztát című könyvét (Közgazdasági és Jogi kiadó, 1988)!
A TDP által megvalósítandó rendszerben a magántulajdon sérthetetlen, de értékét (mint adóalapot) piaci módon kell folyamatosan meghatározni, ebben hasonlít a Liska-féle modellre.

De nem stimmel a példázat az utólagos ítélkezés miatt sem, hiszen az elveim szerinti állam nem kíván a "szigorú [...] Gazda" szerepében tetszelegni válság idején sem (ezt megteszik a hazafias szlogenekkel politizálók), inkább olyan törvényi és adókörnyezetet dolgoz ki, amelyben a válságot előidéző viselkedés vagyoncsökkenéssel jár.

Hiszen a dolgok rendje is az, hogy ha ostoba módon lepusztítjuk a jól termő vidéket, kizsigereljük a termőföldet, aztán továbbállunk, akkor előbb-utóbb ínség köszönt ránk, áldozatai leszünk a saját falánkságunknak. Tudjuk, hogy a jó szándék kevés, a természetnek minden nap vissza kell adni a munkánkkal azt, amit elvettünk tőle. Az emberi természet a munkamegosztással felül tudott emelkedni egyszerű állati mivoltán, de a termelési gépezet gyorsuló mozgása néha pusztító mellékhatásokkal jár. A társadalom mérnökei próbálnák hozzáigazítani az emberi természetet ehhez a monstrumhoz, pedig csak egy picinyke visszacsatolás kellene a gépezetbe, egy jól eltalált katalizátor a hatásfok javításához, nem pedig az állami erőszak vaspatája. A TDP szerint a tudás megosztása, vita a dolgok rendjéről többre visz, mint a primitív módon személyeskedő harc.