Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Tegnapi szövegem a távoltartási törvényről csak kitérő volt a New Deal ellenes cikksorozatból, de most visszatérek Roosevelt elnök gazdaságpolitikájának témájához. Igaz ugyan hogy a válságok elleni védekezésben fontos az állam szerepe, de csakis stabilizációs okokból és csakis a foglalkoztatottság volumenét befolyásolhatja beruházásokkal, a fejlődés irányát Keynes szerint a tehetséges kapitalistáknak kell meghatározni. A minap már idézett könyvének Az új gazdasági rend című fejezetében Roosevelt azonban túllép a beruházások ígéretén:

"A szerződés alapvető kikötései olyan régiek, mint maga a köztársaság. Mégis alkalmazhatók az új gazdasági rendre. Minden embernek joga van az élethez, vagyis joga van az életét kellemesen berendezni. Megteheti, lelki tunyaságból vagy minden erkölcsi kötelességével szembefordulva, hogy lemond ennek a jogának a gyakorlásáról, de ez a joga mégsem vehető el tőle. Kormányunk köteles, hivatalos vagy nem hivatalos formában, gazdasági vagy politikai rendszabályokkal, minden egyes ember számára megnyitni egy utat, amelyen eljuthat, ha dolgozik, annak a megszerzéséhez, amire szüksége van. Minden embernek joga van, ezenkívül, egyéni tulajdonaihoz, más szóval ahhoz, hogy a legnagyobb mértékben biztosítva lássa a nyereségeit. Enélkül a joga nélkül nem tudna átlábalni élete nehéz szakaszain, amikor természetes okoknál fogva nem képes dolgozni; gyerekkorában, betegségében, öregségében. A magántulajdon egész gondolatában ezeknek a megfontolásoknak kell érvényre jutniok minden más fölött. Ha ennek a jognak az érdekében korlátoznunk kell az üzérkedők, a nyerészkedők, pénzzel mesterkedők, sőt a pénzemberek működését is, azt hiszem úgy kell tekintenünk ezeket a korlátozásokat, mint amelyek elkerülhetetlenül szükségesek az egyén jogainak megvédésére"

A zárómondat az, ami már túlmutat az éjjeliőr állam szerepén, és harcba indul a nagyburzsoá bankárok ellen, mintha egy kísértet járná be az USA-t is. Természetesen mindig az egyén, a munkanélküli proletár vagy épp a zemberek érdekében. De vajon az állami túlerő (amúgy monopolice) lenne az orvosság a kapitalizmus ciklusbetegségére vagy az utolsó halálos lendülletet adná? Nem kellene több türelem?

Türelemre int John Nash Nobel díjas közgazdász is, olvasom a Viággazdaság oldalán:

"Idősebb John Nash szerint a verseny csak rövid életre tekinthet vissza az emberiség történetében. Véleménye szerint az ember több tízezer évig primitíven élt, fejlődés nélkül. A technológiának köszönhetően ma sokkal kevesebben halnak meg, mint korábban, amikor a Föld lakossága még kisebb volt.

A nyugati világ erősödése teszi lehetővé a harmadik világ fejlődését, a gazdagok pedig még gazdagabbak szeretnének lenni. Nash szerint ezt nem lehet felülről irányítani, a szegények és a gazdagok játékosként viselkednek egymással szemben. A közgazdász szerint ez is, mint a munkaadók és munkavállalók vagy az olajtermelők és az olajvásárlók viszonya - egy idő után egyensúlyba kerül".

Van azonban a türelmen kívül egy másik tulajdonság is, ami nem ártana (nekünk, magyaroknak), az a józanság. Józanul elég nehéz elhinni, hogy a legyengült magyar állam tud olyan új alkut kötni, amelynek fölhasználásával elegendő tartása lesz a pénzvilág hatalmával szemben. Aki az erős és szociális állam meséjében hisz, az nem tanult a közelmúlt következményeiből, de a történelmi tapasztalatból sem, hogy itt, Európában (Ázsiában) mivé torzult a társadalom mérnökeinek álma. Elég egy újabb gátlástalan vezér a túlhatalom birtokában, aztán újra építhetjük évekig a nagy semmit.

A pénzvilág hatalmasainak mindegy...

Nekem azonban nem mindegy, és úgy hiszem, sokunknak nem. De látom, hogy merül ki a szabadságunk a morgás szabadságában! Hozzuk létre a TDP-t, alakítsuk parlamenti képviseletre képes akarattá a gondolatainkat a Magyar Szociálliberális Fórum keretében!