![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Tegnapi szövegem a távoltartási törvényről csak kitérő
volt a New Deal ellenes cikksorozatból, de most visszatérek Roosevelt elnök gazdaságpolitikájának
témájához. Igaz ugyan hogy a válságok elleni védekezésben fontos az állam szerepe,
de csakis stabilizációs okokból és csakis a foglalkoztatottság volumenét
befolyásolhatja beruházásokkal, a fejlődés irányát Keynes szerint a tehetséges
kapitalistáknak kell meghatározni. A minap már idézett könyvének
Az új gazdasági rend című fejezetében Roosevelt
azonban túllép a beruházások ígéretén:
"A szerződés alapvető kikötései olyan régiek, mint maga a köztársaság. Mégis alkalmazhatók
az új gazdasági rendre. Minden embernek joga van az élethez, vagyis joga van az
életét kellemesen berendezni. Megteheti, lelki tunyaságból vagy minden erkölcsi
kötelességével szembefordulva, hogy lemond ennek a jogának a gyakorlásáról, de ez
a joga mégsem vehető el tőle. Kormányunk köteles, hivatalos vagy nem hivatalos formában,
gazdasági vagy politikai rendszabályokkal, minden egyes ember számára megnyitni
egy utat, amelyen eljuthat, ha dolgozik, annak a megszerzéséhez, amire szüksége
van. Minden embernek joga van, ezenkívül, egyéni tulajdonaihoz, más szóval ahhoz,
hogy a legnagyobb mértékben biztosítva lássa a nyereségeit. Enélkül a joga nélkül
nem tudna átlábalni élete nehéz szakaszain, amikor természetes okoknál fogva nem
képes dolgozni; gyerekkorában, betegségében, öregségében. A magántulajdon egész
gondolatában ezeknek a megfontolásoknak kell érvényre jutniok minden más fölött.
Ha ennek a jognak az érdekében korlátoznunk kell az
üzérkedők, a nyerészkedők, pénzzel mesterkedők, sőt a pénzemberek működését
is, azt hiszem úgy kell tekintenünk ezeket a korlátozásokat, mint amelyek elkerülhetetlenül
szükségesek az egyén jogainak megvédésére"
A zárómondat az, ami már túlmutat az éjjeliőr állam szerepén, és harcba indul a
nagyburzsoá bankárok ellen, mintha egy kísértet járná be az USA-t is. Természetesen
mindig az egyén, a munkanélküli proletár vagy épp a zemberek érdekében. De vajon
az állami túlerő (amúgy monopolice) lenne az orvosság a kapitalizmus ciklusbetegségére
vagy az utolsó halálos lendülletet adná? Nem kellene több türelem?
Türelemre int John Nash Nobel díjas közgazdász is,
olvasom a Viággazdaság oldalán:
"Idősebb John Nash szerint a verseny csak rövid életre tekinthet vissza az emberiség
történetében. Véleménye szerint az ember több tízezer évig primitíven élt, fejlődés
nélkül. A technológiának köszönhetően ma sokkal kevesebben halnak meg, mint korábban,
amikor a Föld lakossága még kisebb volt.
A nyugati világ erősödése teszi lehetővé a harmadik világ fejlődését, a gazdagok
pedig még gazdagabbak szeretnének lenni. Nash szerint ezt nem lehet felülről
irányítani, a szegények és a gazdagok játékosként viselkednek egymással szemben.
A közgazdász szerint ez is, mint a munkaadók és munkavállalók vagy az olajtermelők
és az olajvásárlók viszonya - egy idő után egyensúlyba kerül".
Van azonban a türelmen kívül egy másik tulajdonság is, ami nem ártana (nekünk, magyaroknak),
az a józanság. Józanul elég nehéz elhinni, hogy a legyengült magyar állam tud olyan
új alkut kötni, amelynek fölhasználásával elegendő tartása lesz a pénzvilág hatalmával
szemben. Aki az erős és szociális állam meséjében hisz, az nem tanult a közelmúlt
következményeiből, de a történelmi tapasztalatból sem, hogy itt, Európában (Ázsiában)
mivé torzult a társadalom mérnökeinek álma. Elég egy újabb gátlástalan vezér a túlhatalom
birtokában, aztán újra építhetjük évekig a nagy semmit.
A pénzvilág hatalmasainak mindegy...
Nekem azonban nem mindegy, és úgy hiszem, sokunknak nem. De látom, hogy merül ki
a szabadságunk a morgás szabadságában! Hozzuk létre a TDP-t,
alakítsuk parlamenti képviseletre képes akarattá a gondolatainkat a
Magyar Szociálliberális Fórum keretében!