Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

becs
Önbecslés és a piaci érték
2009-01-12 13:40

Megköszönöm a tegnapi, elsősorban az adópolitikát részletező szövegemhez írt megjegyzést! Sejtettem, hogy a szociális szempontokra hivatkozó ellenvéleményt kapok, és a vagyonadó-alap önértékeléssel való megállapításával szemben fölhozott kifogásokat, ahogy simonmondja: "Azt a családot, aki egy eladhatatlan, de drága lakást birtokol, lehet, hogy 30, vagy 100 éve, de rendesen adózó, átlagos jövedelmű, híd alá lehet juttatni egy túladóztatással".
Ami eladhatatlan, az nem lehet drága, legföljebb a fönntartása az, vagy a tulajdonos becsüli többre az értékét a kereslet szabta árnál. Reális értékre törekedve a tulajdonos addig csökkentheti az értékbecslését, amíg a fizetőképes kereslet épphogy nem jelenik meg. Ezt a becsült összeget nyugodtan tekinthetjük a tulajdon reális értékének, az adóalapnak. Ha azonban ezen érték utáni adót sem tudja fizetni, akkor célszerű eladnia és a vételárból olyan lakást vásárolni, ami vagy az adómentes sávba tartozik, vagy a folyó jövedelméből tudja fedezni a lakásra eső adót. Az adómentes sávba tartozó ingatlan pedig már bizonyosan nem komfortmentes. Tehát arról beszélni, hogy valakit az adóztatás fog a "híd alá juttatni", finoman szólva is túlzás.

simonmondja: "Az önbecslést nem tudom értelmezni. Csak tragédiákhoz vezethet. Ezzel ellentétben vidéken az arannyal futtatott palota és reptér sem ér egy lyukas garast sem, ha olyan faluban áll, ahol nem eladható. Ha ezt általános méretekben nézed, egy sokkal vagyonosabb vidéki is kisebb vagyont fog felmutatni, mint egy panelproli. Szóval a tisztán vagyonalapot kérdőjelezem meg, mert ez sok torzítást visz a rendszerbe."
Meglehetősen furcsállom, hogy az önbecslés értelmezésével bárkinek is problémája van, hiszen mindennapjainkban gyakorta fölbecsüljük mindazon dolgok értékét, amit eladni vagy venni kívánunk. Amennyiben nincs valamire kereslet, annak az értéke alacsony és fordítva, ha valami értékes, az keresett lesz. Ezért kétlem, hogy az arannyal futtatott palotára (reptérre) nem lesz a kereslet, akármilyen eldugott helyen is van. Általános méretekben nézve ugyanis nincsenek eldugott helyek, és ha valami nem eladható, az valóban értéktelen. Ez a helyzet, akárhogy csűrjük-csavarjuk. Az eladási kényszer miatt tehát a vagyonok reális értékelése alakul ki, tehát reális adót fognak fizetni utána, hogy megőrizzék becses tulajdonukat. De erről majd holnap írok.

simonmondja: "Hogy mást ne mondjak, az amcsik is ezt szívták meg és lőn hitelválság. Egyébként a lakásnak, nem vagyonként, hanem létfeltételként való értelmezése még nem azt jelenti, hogy bárki is segélyre szorul, vagy szociálpolitikai alany. Csak azt, hogy ne tekintsük sarcolható résznek azt, ami az adóalany létéhez elengedhetetlen, mert a híd alól már nem fog nekünk többet adózni. ugye".
Az USA-ból indult hitelválságnak az adóhoz semmi köze, éppen ellenkezőleg, ott annál több hitelt kaptak, minél többre értékelték az ingatlant. A válságot az okozta, hogy a bank is, az állam is elmulasztotta a felügyeleti kötelességét, csak adta a pénzt. Egyébként legföljebb a lakhatás lehet létfeltétel, nem a lakás tulajdonjoga. Aki viszont csak bérlő, az folyamatosan pénzt fizet a lakhatásért, a lakáskiadó tulajdonosok pedig jövedelemadót fizetnek a bevételből. Végezzünk el egy gondolatkísérletet! Amennyiben a tulajdonosok mindegyike kiadná valaki más számára a lakását, ő pedig egy hasonló értékű lakást bérelne, akkor a lakhatási színvonala mindenkinek ugyanúgy megmaradna, csak éppen az összes lakástulajdonost terhelné a bérleti bevétel után fizetendő jövedelemadó. Jelen rendszerben azonban nem terheli. Mindössze ennek a rejtett jövedelemnek az adóját kell beszedni, aminek fizetésétől a tulajdonosok eddig mentesültek. Kéretik mind a hét pontját elolvasni annak, amit tegnap írtam, ugyanis abból kiderül, hogy a létezéshez szükséges vagyontömeg adómentes! Persze azt természetesnek tartom, hogy az adómentességi előjogukat elvesztő rétegek sarcról kiáltanak, de remélem a többség megérti, hogy csupán az egyenlő és arányos teherviselés valósul meg ezáltal.

A TDP az adózási rendszer reformját javasolja a toldozás-foldozás helyett. Olyan adórendszert ismertettem, amely átláthatóan biztosítja mindenfajta nyereség (valamiféle előny, azaz nyereség a tulajdonlás során is keletkezik, különben a bérleti rendszert részesítenék előnyben) összevonásán, majd azok egyenlő mértékű megadóztatásán keresztül az igazságos teherviselést. Olyan adórendszer a legjobb, amely nem tartalmaz mellékszabályokat a különféle élethelyzetekre (az élethelyzetek problémáit nem az adórendszerrel kell megoldani), így az adótervezés a pontosabban, az ellenőrzés pedig hatékonyabban végrehajtható a teljes közösség minimális terhelése érdekében.