Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

összefüggések
A tulajdon reális értéke
2009-01-13 14:00

Azt már a tegnapi szövegemben (de már régebbi írásomban is) láttatni próbáltam, hogy a tulajdon birtoklása során a tulajdonos olyan előnyöket élvez, ami rejtett jövedelmet biztosít a számára. Azt állítom, hogy kapitalizmus ciklikus válságainak létrejöttét ez az adómentesség is okozza. A tulajdonnal arányos adóteher kivetésének hatására a tőketulajdonosok döntései között csak akkor szerepelne jelentős súllyal a tőkekivonás lehetősége, ha erre a gazdasági meggondolástól független okok késztetnék, tehát a késleltetésből fakadó lengés nem tudna kialakulni a rendszerben.

A tulajdon reális értékének azt a csereérték határt tekintem, ami a szabadpiacon már nem vonz fizetőképes keresletet. A tulajdonos megnevez egy összeget, amelynél kevesebbért nem hajlandó megválni a tulajdonától, ez a tulajdon kínálati értéke. Amennyiben valaki hajlandó ennyiért megvásárolni a tulajdont, akkor a tulajdonos két lehetőség közül választhat: vagy elcseréli a tulajdonjogát a fölajánlott összegért, vagy megemeli a tulajdon kínálati értékét. Ha az így megemelt érték már nem vonz keresletet, akkor ez lesz a tulajdon reális értéke, miközben a tulajdonos is megőrzi a tulajdonjogát.

A tulajdonlás során keletkező rejtett jövedelem a tulajdon piaci értékének és a kamatnak a szorzatával egyenlő vagy annál nagyobb. Ha ugyanis a rejtett jövedelem ennél a szorzatnál kevesebb lenne, akkor a tulajdonos már nem tartaná meg (és élvezné) a tulajdonát, hanem tőkeként befektetné, hiszen az általa szerzett jövedelem magasabb jólétet eredményezne. Prosperáló gazdaság esetén az egyenlőség felé közelít az összefüggés, de gazdasági visszaesés esetén a rejtett jövedelem jóval nagyobb is lehet az említett szorzatnál, ugyanis a vagyon használati értéke nem változik meg a válság alatt sem, miközben a pangás miatt a piaci értéke csökken. Ez utóbbi magyarázza, hogy a tőke kockázatmentes tulajdonná alakítva reagál a válságra.

A jóléti állam és a monopolkapitalista állam abban eltérnek egymástól, hogy előbbi fogyasztás élénkítésével, utóbbi (amit az úgynevezett szocialista rendszer is követett) a piaci árak meghatározásával igyekszik szabályozni a gazdaság ütemét, elkerülni a válságokat. Abban viszont megegyeznek, hogy a hatalmon levők szubjektív döntései szerint kiválasztott gazdasági ágazatot juttatják előnyökhöz. Ez a döntés azonban csak akkor lenne optimális a közösség számára, ha teljesülne, hogy a hatalmon levők több intelligenciával rendelkeznek, mint a rendszerben elosztottan meglévő emberi intelligencia. Az tagadhatatlan, hogy információ dolgában összehasonlíthatatlan előnyökkel bír az állam, de a részérdekekkel szembeni semlegessége már erősen vitatható. Az intelligencia egyik jellemzője, hogy a részérdekek harca mögött felismeri a közös érdeket. A gazdaság Pareto-optimumának nevezzük az olyan piaci egyensúlyt, amelyben egyik szereplő sem növelheti hasznosságát anélkül, hogy másvalakié ne csökkenne. Ennek biztosítására szerintem az állam alkalmatlan, annyit persze tehet, hogy az információ, a tudás megosztásával segíti az említett optimum felismerését a gazdaság szereplői számára.

A TDP szerint megvalósítandó éjjeliőr állam nem irányítja a társadalmat, csak őrzi a társadalom működőképességét, feladata a törvényszegők elleni fellépés. Az ilyen értelemben vett hatalomgyakorlás nem lehet értékmeghatározás, hanem az értékmeghatározás jogszerű kereteinek biztosítása. Ha az állam határozza meg a vagyon értékét, akkor nehezen követhető táblázatok, képletek eredménye is a valóságtól elszakadt értékelés lesz, ami ellen joggal tiltakoznak a miatta kárt szenvedők. Ha azonban az állam minden polgárának lehetővé teszi a tulajdona megbecslését a reális tulajdon fentebb meghatározott módján, akkor összességében valós kép keletkezik az adózáshoz, de a szociálpolitikai jogosultság megállapításához is.

Persze adófizetési kötelezettségét joggal óhajtja minimalizálni minden adófizető, tehát nem fogja túlbecsülni a vagyonát, sőt! Egy bevallásra akármilyen nevetséges értéket is rá lehet írni, hiszen a papír mindent kibír. Azonban a véletlenszerű ellenőrzés azzal a következménnyel járhat, hogy a tulajdonos csak az általa becsült (alábecsült) értékkel lesz kártalanítva az állami kisajátítás során. Ennek a kockázatnak az ismeretében és a vagyonadó válságcsökkentő hatását is megértve az adóbevallásában a reálisan becsült vagyonértéket szerepelteti majd az adózó.