Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Kiakadok néha pár stíluselemtől Egy elefánt feljegyzéseit olvasva, a ma reggeli bejegyzésével viszont tökéletesen egyetértek, hiszen a pénzpiaci kamatszint korlátozásának ugyanúgy káros hatásai vannak, mint az árszabályozásnak. Szerintem a csavaros hitelszerződés-szövegekkel és a megtévesztő reklámokkal van a probléma, nem pedig a kamatszinttel. Az állam ne fölső kamathatárt határozzon meg, hanem a törvényesség betartatására fordítson figyelmet. Miért is nem kell a THM-be beleszámítani a szerződési alpontokból következő egyéb díjakat? Miért is nem kötelessége a banknak írásban kivonatolni a szerződés lényegét a gyengébbek kedvéért? Nem a lehetőségektől kell megfosztani a piaci szereplőket, hanem kötelezni őket arra, hogy a termék tulajdonságait a vásárló számára érthetően közöljék. Tudnivaló, hogy az uzsorások tevékenysége nem a magas kamatszint miatt közösségellenes, hanem az erőszakkal való fenyegetés teszi azzá. Azokat a hitelezőket, akik valamilyen törvénytelen módon biztosítják, hogy az egyébként piacképtelenül drága hitelekre vevőket találjanak, a törvénytelenség miatt kell eltiltani a piacról, nem pedig a kamat mértékét kifogásolva. Az tudatlanokat pedig felvilágosítani kell (ahogy w is írja), nem pedig örök gondnokság alá helyezni (vagy ha már mindenképpen atyáskodnia kell az államnak, akkor adjon a hülye fiának kölcsön és azt ellenőrizze, hogy mire költi, ne az utca vagányát pofozza :-).

Ennyit az hozzászólásként. Van azonban egy általánosabb szempont is, ami miatt hivatkoztam Miklós blogjára, az elosztott döntés előnyeit szeretném kifejteni a központi döntéssel szemben. Szerepel a blogban egy hivatkozás, amelyre kattintva Szalai Ákos számos érve olvasható, köztük én is találtam kiemelni valót, idézem:
"A rövidlátásra és az akaratgyengeségre kétféle választ adhatunk. Nevezzük az egyiket paternalista, a másikat pedig tanító stratégiának. A paternalista stratégia azt célozza, hogy védjük meg a polgárokat döntéseik rossz következményeitől: [...] saját érdekükben akadályozzuk [...] őket [...]. A tanító stratégia ezzel szemben abból indul ki, hogy kísérleti eredmények szerint amint egy kérdés fontosabbá válik, akkor a döntések (és az információszerzés) megfontoltabbak lesznek. Eszerint tehát éppen hogy rontunk a helyzeten, ha csökkentjük a rossz döntések következményeit [...]".

Az idézett szöveg a hitelfelvétel problémáiról szól ugyan, de szerintem a polgár bármely döntésére vonatkoztatható. A gazdasági törvényszerűségek felismerésének fejlődése vezetett el a Keynes által javasolt állami beavatkozásokhoz (állami beruházások, munkanélküli segély, érdekegyeztetés, szociális juttatások), de Keynes javaslatainak van egy káros mellékhatása: az állami beavatkozások egyúttal államfüggőséget is okoznak, az aktuális politikához idomítva elválasztanak a valóságtól, pedig a jólét forrása a jelenkori vagy jövőbeli termelést terheli, miközben a fogyasztást egyre jobban felpörgeti. A terhelés pedig az állami erőlködések ellenére is a leggyengébben ellenálló társadalmi csoportra vagy a környezetre nehezedik. Olvasom Dr. Prugberger Tamás A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS ÉRDEKEGYEZTETÉS ... című dolgozatában , hogy "mindez azonban elsődlegesen csak az EU, ill. az Európai Gazdasági Térség határain belül érvényesül, mivel a nyugat-európai országok a közép-kelet-európai posztkommunista régióban a privatizáció során és azzal összefüggésben hasonló módon léptek és lépnek fel ma is gyárbezárásokat előidézve, mint az amerikai szupranacionális tőketársaságok". Most kezdődhetne a siránkozás a helyzetünk miatt vagy a gyűlöletbeszéd a multinacionális vállalatokkal szemben, de a globális világ realitására nem ez az illő válasz. Be kell látnunk, hogy egyetlen lehetőség a versenyképes adórendszer (nem egyedi kedvezmények), ami idevonzza a multinacionális tőkét, ugyanakkor termelő beruházásra mozgósítja a határon belüli megtakarítások tulajdonosait.

A manapság divatos paternalista megközelítés (a hazai vállalkozók, a hazai munkaerő, a hazai piaci éretlenség védelme) oda vezethet, hogy konzerválódnak az ostobaság viszonyai vagy az ország egyik fele gyarapszik a másik rovására. Fejlődésnek ezt nem nevezném, hiszen az ellentmondások és a lemaradás megmarad, csupán társadalmai idomító mérnökök kapnak szabadabb kezet az újraelosztásra. A társadalomban meglévő evolúciós problémamegoldó potenciállal, amely éppen sokszínűségével és lehetőségek azonnali felismerésével képes reagálni a külvilág érzéketlen túlerejére, az állam még monopolhatalma birtokában sem veheti föl a versenyt.

Az idomítás és a függőség megnyomorítja a tehetséges polgárok képességét is azzal, hogy valóságos kockázatokat eltorzítja. A TDP ezért nem az új (szociális) alattvaló típusának megteremtésén fáradozik (ahogy a nagyot álmodók), hanem a mikro- és makrogazdaság törvényszerűségeinek megfelelő adórendszer megvalósításával tervezi élénkíteni a gazdaságot.