Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



kiút a válságból
Mit is mondott igazából az Alkotmánybíróság?
2009-01-15 10:10

Tegnapi szövegem elején kis kitérőt tettem a hitelkamattal kapcsolatban, de aztán folytatódott a paternalista állam ellentmondásainak bemutatása. Mára eljutottunk a témát lezáró csúcsponthoz, előtte azonban reagálnom kell Agricola tegnapi kommentjére: "Te a szociáldarvinizmus talaján állsz: Csak az erőseknek van joguk az életre, a gyengébbek pusztuljanak, ez az evolució hajtóereje.Ezért káros lenne a gyengébbek felett gyámkodni. Ki kell szolgáltatni őket a ragadozóknak".
Hogy minek talaján állok, annak megítéléséhez alapot adhat az eddig közzétett 147 bejegyzésem, de úgy tűnik minden hiába. A kommentelőnek elég volt egyetlen szó a tegnapi mondatokból a sommás ítéletalkotáshoz. Valóban pozitív értelemben szerepel a mondataim egyikében az evolúciós problémamegoldó potenciál kifejezés, de ettől függetlenül távol állnak tőlem az idézett embertelen ostobaságok (a szociáldarwinizmus bírálata majd máskor). A lényeg, hogy az adózás és a szociálpolitika szerintem nem mosható össze, erről írtam a minap. Ugyanakkor fontosnak tartom fenntartani az állam Janus-arcának szociális profilját is. A szegénység ellen megoldást kereső régebbi szövegem cáfolja az idézett minősítést, ezért most visszatérnék az adózás témaköréhez...

Olvasom, hogy Vámosi-Nagy Szabolcs (az Ernst and Young adószakértője) szerint már az értékalapú ingatlanadó bevezetésének lehetősége is "elszállt, mivel az Alkotmánybíróság tavaly év végén olyan döntést hozott, amelynek alapján a 4 millió ingatlant egyenként kellene felértékelni, és vitás esetben az APEH bíróságon érvényesítheti az igazát, noha Európában erre nincs precedens".

Lássuk tehát az Alkotmánybíróság említett döntését, hátha van kiút! Idézem a 155/2008. (XII. 17.) AB határozat ide vonatkozó fejezetét (a fontos részeket megvastagítással, a belső idézetet aláhúzással jelöltem):

"1.3. Az alkotmányossági vizsgálat alá vont szabályozás elemzése alapján megállapítható, hogy a számított érték egy szorzat. A szorzat elemeit kivétel nélkül jogszabály (törvény és/vagy helyi rendelet) határozza meg. A jogszabályok szerint ezt az értéket kell az ingatlan értékének tekinteni. Sem a rendeletben megalkotott értékövezet szerinti átlaggal, sem a törvényi értékhatárokkal, sem a korrekciós tényezők mértékével szemben az adózó – a szabályozás normatív jellege miatt - nem élhet a rendes bíróságok előtt a tények ellenőrzésére is alkalmas valódi jogorvoslattal (kifogással vagy ellenbizonyítással). Az adó alapjának a számított érték szerinti megállapítása lényegében vélelmezett adatokra épül, vagyis megdönthetetlen törvényi vélelmet alkalmaz. Mindezt az Ltv. Indokolása is hangsúlyozta, leszögezve: "A törvény szerint a luxusadó valójában egy értékalapon működő ingatlanadó. Az értékalapú adóztatás érdekében a törvény egy adóztatási célú értékelési módszertant is tartalmaz, melynek lényege nem a piaci ár, a forgalmi érték meghatározása, hanem az egyes ingatlanok közötti értékarányok érvényre juttatása. Természetesen az adóztatási célú érték (a számított érték) nem szakad el a piaci értéktől, mert az visszterhes vagyonszerzési illetékezés során nyert illetékhivatali adatokon alapszik." Az Indokolásból látszik, a jogalkotó nem törekedett arra, hogy a tényleges vagyoni viszonyokkal arányos közteherviselést vezessen be az Ltv.-vel. Ezek a megállapítások a Htv.-be alternatív adóalapként bekerülő számított érték alapú ingatlanadókra is vonatkoznak."

Látható, hogy az Alkotmánybíróság ugyanazt a paternalista számítási módszert nyilvánította alkotmányellenesnek, amit a tegnapelőtti bejegyzésemben én is bíráltam. Helyesebben szólva az alkotmánybírák csak az adózónak járó jogorvoslatot hiányolják. Szerintem persze a közösség igazságérzetét az is zavarná, ha jogorvoslat csak egyoldalúan lenne lehetséges, vagyis akkor nem, amikor az említett korrekciós tényező a tulajdonosnak kedvező ingatlanértéket mutatna. Persze vannak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy ha a jogorvoslati lehetőség az állam (aki a közösséget képviseli) előtt is megnyílna, úgy az adott állami tisztviselő minden szükséges esetben kifogásolná-e az alacsony számított értéket, vagy az ilyen már a pártkötődés függvénye lenne - egy másfajta számítás szerint.

A TDP javasolja a vagyonadó bevezetését mielőbb, olymódon, hogy a tulajdonosok által bevallott vagyonértéket és a reálkamat szorzatát kell adóalapnak, pontosabban tőkenyereségnek tekinteni. A tulajdonosok bevallási felelőssége azt jelenti, hogy amennyiben egy adóvizsgálat a csalás gyanújához vezet, és az APEH által megtévesztő vagyonbevallás címén indított pert is elveszíti az adózó, akkor csak a bevallott értékű vagyonrész maradhat meg a tulajdonában. Az értékkülönbözet tulajdonjogáról ugyanis a saját bevallása szerint lemondott. A bevezetés első adóéveiben ezt a szigort célszerű annyival lehet enyhíteni, hogy az eltitkolt különbözet fölötti tulajdonjog megtartható, ha a különbözet utáni jövedelemadót megfizeti az adózó, így a csalás miatt kisebb a vesztesége. Ennek a mechanizmusnak a segítségével az APEH-nek csupán a csalással gyanúsított tulajdonosok ellen szükséges pert indítani, a reális vagyonadatok bevallásában mégis érdekelt lesz a teljes tulajdonosi kör. Természetesen a vagyonadó bevezetésével együtt minden más vagyoni illeték megszűnik. Ígérem, előtte az MDF-nek gyászjelentést küldök a haláladónak nevezett örökösödési illeték végleges temetéséről.