Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
kiút a válságból Mit is mondott igazából az Alkotmánybíróság? 2009-01-15 10:10
Tegnapi szövegem elején kis kitérőt tettem a hitelkamattal
kapcsolatban, de aztán folytatódott a paternalista állam ellentmondásainak bemutatása.
Mára eljutottunk a témát lezáró csúcsponthoz, előtte azonban reagálnom kell Agricola tegnapi kommentjére: "Te a szociáldarvinizmus talaján
állsz: Csak az erőseknek van joguk az életre, a gyengébbek pusztuljanak, ez
az evolució hajtóereje.Ezért káros lenne a gyengébbek felett gyámkodni. Ki kell
szolgáltatni őket a ragadozóknak".
Hogy minek talaján állok, annak megítéléséhez alapot adhat az eddig közzétett 147
bejegyzésem, de úgy tűnik minden hiába. A kommentelőnek elég volt egyetlen szó a
tegnapi mondatokból a sommás ítéletalkotáshoz. Valóban pozitív értelemben szerepel
a mondataim egyikében az evolúciós problémamegoldó potenciál
kifejezés, de ettől függetlenül távol állnak tőlem az idézett embertelen ostobaságok
(a szociáldarwinizmus
bírálata majd máskor). A lényeg, hogy az adózás és a szociálpolitika szerintem nem
mosható össze, erről írtam a minap. Ugyanakkor fontosnak
tartom fenntartani az állam Janus-arcának szociális profilját
is. A szegénység ellen megoldást kereső régebbi szövegem
cáfolja az idézett minősítést, ezért most visszatérnék az adózás témaköréhez...
Olvasom, hogy Vámosi-Nagy Szabolcs (az Ernst and
Young adószakértője) szerint már az értékalapú ingatlanadó bevezetésének lehetősége
is "elszállt, mivel az Alkotmánybíróság tavaly év végén olyan döntést hozott, amelynek
alapján a 4 millió ingatlant egyenként kellene felértékelni, és vitás esetben az
APEH bíróságon érvényesítheti az igazát, noha Európában erre nincs precedens".
Lássuk tehát az Alkotmánybíróság említett döntését, hátha
van kiút! Idézem a 155/2008. (XII. 17.) AB
határozat ide vonatkozó fejezetét (a fontos részeket megvastagítással,
a belső idézetet aláhúzással jelöltem):
"1.3. Az alkotmányossági vizsgálat alá vont szabályozás elemzése alapján megállapítható,
hogy a számított érték egy szorzat. A szorzat elemeit kivétel nélkül jogszabály
(törvény és/vagy helyi rendelet) határozza meg. A jogszabályok szerint ezt az értéket
kell az ingatlan értékének tekinteni. Sem a rendeletben megalkotott értékövezet
szerinti átlaggal, sem a törvényi értékhatárokkal, sem a korrekciós tényezők mértékével
szemben az adózó – a szabályozás normatív jellege miatt - nem élhet a rendes bíróságok
előtt a tények ellenőrzésére is alkalmas valódi jogorvoslattal (kifogással vagy
ellenbizonyítással). Az adó alapjának a számított érték szerinti megállapítása
lényegében vélelmezett adatokra épül, vagyis megdönthetetlen törvényi vélelmet alkalmaz.
Mindezt az Ltv. Indokolása is hangsúlyozta, leszögezve: "A törvény szerint a luxusadó
valójában egy értékalapon működő ingatlanadó. Az értékalapú adóztatás érdekében
a törvény egy adóztatási célú értékelési módszertant is tartalmaz, melynek lényege
nem a piaci ár, a forgalmi érték meghatározása, hanem az egyes ingatlanok közötti
értékarányok érvényre juttatása. Természetesen az adóztatási célú érték (a számított
érték) nem szakad el a piaci értéktől, mert az visszterhes vagyonszerzési illetékezés
során nyert illetékhivatali adatokon alapszik." Az Indokolásból látszik,
a jogalkotó nem törekedett arra, hogy a tényleges vagyoni viszonyokkal arányos közteherviselést
vezessen be az Ltv.-vel. Ezek a megállapítások a Htv.-be alternatív adóalapként
bekerülő számított érték alapú ingatlanadókra is vonatkoznak."
Látható, hogy az Alkotmánybíróság ugyanazt a paternalista számítási módszert nyilvánította
alkotmányellenesnek, amit a tegnapelőtti bejegyzésemben
én is bíráltam. Helyesebben szólva az alkotmánybírák csak az adózónak járó jogorvoslatot
hiányolják. Szerintem persze a közösség igazságérzetét az is zavarná,
ha jogorvoslat csak egyoldalúan lenne lehetséges, vagyis akkor nem, amikor az említett
korrekciós tényező a tulajdonosnak kedvező ingatlanértéket mutatna. Persze
vannak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy ha a jogorvoslati lehetőség az állam (aki
a közösséget képviseli) előtt is megnyílna, úgy az adott állami tisztviselő minden
szükséges esetben kifogásolná-e az alacsony számított értéket, vagy az ilyen már
a pártkötődés függvénye lenne - egy másfajta számítás szerint.
A TDP javasolja a vagyonadó bevezetését mielőbb, olymódon,
hogy a tulajdonosok által bevallott vagyonértéket és a reálkamat szorzatát kell
adóalapnak, pontosabban tőkenyereségnek tekinteni. A tulajdonosok bevallási felelőssége
azt jelenti, hogy amennyiben egy adóvizsgálat a csalás gyanújához vezet, és az APEH
által megtévesztő vagyonbevallás címén indított pert is elveszíti az adózó, akkor
csak a bevallott értékű vagyonrész maradhat meg a tulajdonában. Az értékkülönbözet
tulajdonjogáról ugyanis a saját bevallása szerint lemondott. A bevezetés
első adóéveiben ezt a szigort célszerű annyival lehet enyhíteni, hogy az eltitkolt
különbözet fölötti tulajdonjog megtartható, ha a különbözet utáni jövedelemadót
megfizeti az adózó, így a csalás miatt kisebb a vesztesége. Ennek a mechanizmusnak
a segítségével az APEH-nek csupán a csalással gyanúsított tulajdonosok ellen szükséges
pert indítani, a reális vagyonadatok bevallásában mégis érdekelt lesz a teljes tulajdonosi
kör. Természetesen a vagyonadó bevezetésével együtt minden más vagyoni
illeték megszűnik. Ígérem, előtte az MDF-nek gyászjelentést küldök a haláladónak
nevezett örökösödési illeték végleges temetéséről.