Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

áltudomány
A szociáldarwinizmusról
2009-01-20 22:55

Éppen egy hete, hogy Agricola rám sütötte a bélyeget, hogy szociáldarwinista vagyok (voltam már szerinte sznob is, de ez most nem fontos, lényeg a tipizálás). Az eféle bélyegek nagy haszna a közösség számára, hogy a bélyeg viselője könnyen fölismerhető, nem kell időt vesztegetni a személyiség vagy egy szöveg összetett gondolattartalmának megértésével, a tipizálás eligazít, a cselekvési minta pedig készen áll, kinek-kinek erkölcse, világnézete, MÉM-jei szerint.

(Van persze a megbélyegzéssel egy súlyos probléma. Részleges információk alapján, a megbélyegző felismerőképességének korlátaival torzítottan keletkezik egy előítélet, ami a megbélyegzett valóságos énjét eltakarja. Miközben a megbélyegzés szó negatív tartalmú, az előítélet a megbélyegzettről a valóságostól jobb ítéletet is tartalmazhat. A problémát okoz mégis minkét esetben az, hogy nem a valóságos személyhez, hanem a típushoz viszonyulunk. A tipizálásról még sokat fogok írni...)

A szociáldarwinizmusnak az evolúció elméletéhez a nem sok köze van, legföljebb annyi, hogy Malthus gazdasági folyamatokra nézve áltudományos feltételezései már nem áltudományosak akkor, ha az érdekmentes és céltalan jelenségeket magyarázzák velük. Ezt tette Charles Darwin. A fajok változása ugyanis nem a faj egyedeinek alkalmazkodó változásán alapul (nem láncszemek sora), hanem az egyedeket leíró genetikai kód véletlenszerű változásaiból következik. A faj alkalmazkodása a kódrészletek sokaságán alapul, amelyek meghatároznak különböző egyedeket, valamint azon, hogy az egyed a tulajdonságait befolyásolni ugyan nem tudja, de életlehetőségei arányában ismétli saját kódrészletét. A meghatározottság tehát egyirányú, a genetikai kódot nem érdekli, hogy fennmarad-e az egyed, mert nincs érzéke, célja, egyszerűen csak van. Más a helyzet a gazdaság, a társadalom esetében, ahol kölcsönös függőség és érdekkapcsolat feszül az egyén és a közösség között, a társadalmi cél pedig éppenséggel ennek a kapcsolatnak, a közös érdeknek felismerése, optimumkeresés.

Hogy mégis mit értettem az "evolúciós problémamegoldó potenciál" kifejezés alatt egy hete, arra magyarázatot ad a MÉM-ek genetikai kódhoz való hasonlatossága. Idézet Sebők Zoltán cikkéből:

"A mémek, nagyon egyszerűen és általánosan fogalmazva, olyan információs minták, amelyek replikáció, azaz másolódás útján terjednek. Egy angol neodarwinista genetikus, Richard Dawkins vezette be ezt a fogalmat 1976-ban megjelent Önző gén című könyvében. A gének analógiájára képzelte el őket: míg a biológia világában a gének másolódnak, s ez által hozzák létre a testeket, Dawkins föltételezte, hogy nagyon hasonló jelenséggel van dolgunk a kultúrában is. Vannak bizonyos kisebb-nagyobb információs minták - ezek lehetnek bármik: szokások, dallamok, ruhadivatok, gondolatok -, amelyek agyról agyra, személyről személyre terjedve replikáltatják, s ez által tartják fenn önmagukat. Röviden fogalmazva, ilyesfajta információs mintákként határozhatók meg a mémek, amelyek kultúránk egészét teszik ki."

Ebben az értelemben használtam az evolúciós potenciált, az államhatalom teremtőként való tiszteletével szemben. A TDP a rendszerbe épített garanciákat, és nem az államhatalom szubjektív erejét kívánja növelni, jól behatárolt és számon is kérhető programot alkotva, ugyanis az elhallgatott pártprogramok bizonytalansága miatt a választás után ismeretlen MÉM-ek befolyásolhatják a közösség erejének fölhasználását.