Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



szoclib
A szociáldarwinizmus és a szociálmonopolizmus ellen
2009-01-21 21:10

"Az én MÉM-em szerint, akit szociáldarwinistának neveznek, az hagyja, hogy a nagyhal megegye a kishalat, és az embereket a tápláléklánc részének látja, akik közül a gyengék elhullanak, táplálékká válnak, míg az erősek szaporodhatnak és mindenki folyamatos küzdelemben él, mint a természetben a fajok - a fennmaradásért egyénileg és fajra nézve is." - így szólt simonmondja a tegnapi szövegemhez. Az én egyik MÉM-em szerint is pontosan ezért áltudományos a szociáldarwinizmus, mert olyasmire alkalmaz egy elméletet, amire ez nem érvényes. De nem is az a legnagyobb baj az áltudományos elméletekkel, hogy hamisak, hiszen a tudomány története is bővelkedik tévedésekben. A tudomány nem dogmatikus, hanem holisztikus, tehát bármelyik részletéről kiderülhet, hogy hamis, és akkor a tudományos közösség elveti az adott részletet, tudománytalannak minősíti. Az áltudományos gondolkodás dogmatikusan elszigetelt, igyekszik nem tudomásul venni az állításait cáfoló mondatokat. Így történt ez a szociáldarwinizmussal is, miután bizonyítást nyert, hogy az evolúció és a gazdaság törvényszerűségei alapjaikban térnek el (az evolúció a céltalan változékonyságon, a gazdaság pedig az egyéni célok összeegyeztetésén alapul, tegnap már kifejtettem, hogy miért), még akkor is terjeszti az ostobaságait.

A másik MÉM-em viszont tiltakozik a semmitmondó fogalmazás ellen, bár ez a hagyja szó engem erősen zavar - a mindenhatót idézi, aki képes ugyan, de másként dönt. Az, hogy a nagyhal megeszi a kishalat elég gyakori a vizekben, a táplálkozás pedig nemcsak a halak, hanem a férgek rendszeres tevékenysége is. Sőt, ha már azt firtatjuk, hogy az ember miképpen lesz a táplálkozási lánc része, bizonyos, hogy a gyengék és erősek egyaránt visszakerülnek a természet körfogásába. Ha pedig a fennmaradás nehéz, akkor ne szálljunk túl magasra, ugyanis a frázisok csak lent könnyűek. Persze tudom, hogy a nagyhal-kishal a monopóliumot és a szeretnivaló méretű piaci szereplőt jelképezi. Kikövetkeztethető, hogy a tápláléklánc kifejezés a gazdaságosság egyoldalúságára utal. A fennmaradásért való küzdelem pedig az elidegenedés mocsárvilágával ijesztget. Busó maszkok helyett nézzünk szembe a valósággal!

Ha valaki a monopóliumok hatalmát kívánja korlátozni, akkor nem az a megoldás, hogy az egyik monopóliumot (az államot) még hatalmasabbá teszi (föltételezve annak igazságosságát), hogy megvédjen, hanem megérti, hogy miért is akarnak a kicsik nagyok lenni, és ellensúlyt alkot, hogy a nagyok is akarjanak valamiért kisebbek lenni. Ez pedig megfelelő mértékű adózási (és támogatási) politikával megoldható. A gazdaságosság egyoldalú nézete nem attól fog megszűnni, hogy a gazdasági hatalom és a politikai hatalom összefonódik, hanem úgy, hogy elválasztódik. A közösség hatalmával felruházottak kötelessége törvényeket alkotni, és a törvények betartását ellenőrizni, nem szabadna nekik mindenki helyett gazdálkodni. A közösség tagjai akkor tudnának hamarabb megszabadulni a hasznosság egyoldalú szemléletétől, ha a gazdasági és szociális szempontokat a vezetőik sem kevernék össze. Sajnos a munkamegosztásból, a modernitásból következik az elidegenedés, amit egyedül a szociális kisközösség képes ellensúlyozni. Ehhez viszont a kormányzat működési költségeinek szociális célokra való átcsoportosítása is szükséges, az önkormányzatiság erősítése, nem pedig a szociálpolitikai döntések központosítása, a közösségnek látszó MÉM-diktatúra.

A TDP a fentieket figyelembe véve kíván politizálni, miközben áltudományosnak tartja a szociáldarwinizmus elavult modelljét, és a szociálmonopolizmus híveinek átgondolatlan utópiáját egyaránt.