Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib A szociáldarwinizmus és a szociálmonopolizmus ellen 2009-01-21 21:10
"Az én MÉM-em szerint, akit szociáldarwinistának neveznek, az hagyja,
hogy a nagyhal megegye a kishalat, és az embereket a tápláléklánc részének látja,
akik közül a gyengék elhullanak, táplálékká válnak, míg az erősek szaporodhatnak
és mindenki folyamatos küzdelemben él, mint a természetben a fajok - a fennmaradásért
egyénileg és fajra nézve is." - így szólt simonmondja
a tegnapi szövegemhez. Az én egyik MÉM-em szerint is
pontosan ezért áltudományos a szociáldarwinizmus, mert olyasmire alkalmaz egy elméletet,
amire ez nem érvényes. De nem is az a legnagyobb baj az áltudományos elméletekkel,
hogy hamisak, hiszen a tudomány története is bővelkedik tévedésekben. A tudomány
nem dogmatikus, hanem holisztikus, tehát bármelyik részletéről kiderülhet, hogy
hamis, és akkor a tudományos közösség elveti az adott részletet, tudománytalannak
minősíti. Az áltudományos gondolkodás dogmatikusan elszigetelt, igyekszik nem tudomásul
venni az állításait cáfoló mondatokat. Így történt ez a szociáldarwinizmussal is,
miután bizonyítást nyert, hogy az evolúció és a gazdaság törvényszerűségei alapjaikban
térnek el (az evolúció a céltalan változékonyságon, a gazdaság pedig az egyéni célok
összeegyeztetésén alapul, tegnap már kifejtettem, hogy miért), még akkor is terjeszti
az ostobaságait.
A másik MÉM-em viszont tiltakozik a semmitmondó fogalmazás ellen, bár ez a
hagyja szó engem erősen zavar - a mindenhatót idézi, aki képes
ugyan, de másként dönt. Az, hogy a nagyhal megeszi a kishalat elég gyakori a vizekben,
a táplálkozás pedig nemcsak a halak, hanem a férgek rendszeres tevékenysége is.
Sőt, ha már azt firtatjuk, hogy az ember miképpen lesz a táplálkozási lánc része,
bizonyos, hogy a gyengék és erősek egyaránt visszakerülnek a természet körfogásába.
Ha pedig a fennmaradás nehéz, akkor ne szálljunk túl magasra, ugyanis a frázisok
csak lent könnyűek. Persze tudom, hogy a nagyhal-kishal a monopóliumot és a szeretnivaló
méretű piaci szereplőt jelképezi. Kikövetkeztethető, hogy a tápláléklánc kifejezés
a gazdaságosság egyoldalúságára utal. A fennmaradásért való küzdelem pedig az elidegenedés
mocsárvilágával ijesztget. Busó maszkok helyett nézzünk szembe a valósággal!
Ha valaki a monopóliumok hatalmát kívánja korlátozni, akkor nem az a megoldás, hogy
az egyik monopóliumot (az államot) még hatalmasabbá teszi (föltételezve annak igazságosságát),
hogy megvédjen, hanem megérti, hogy miért is akarnak a kicsik nagyok lenni, és ellensúlyt
alkot, hogy a nagyok is akarjanak valamiért kisebbek lenni. Ez pedig megfelelő mértékű
adózási (és támogatási) politikával megoldható. A gazdaságosság
egyoldalú nézete nem attól fog megszűnni, hogy a gazdasági hatalom és a politikai
hatalom összefonódik, hanem úgy, hogy elválasztódik. A közösség hatalmával felruházottak
kötelessége törvényeket alkotni, és a törvények betartását ellenőrizni, nem szabadna
nekik mindenki helyett gazdálkodni. A közösség tagjai akkor tudnának hamarabb megszabadulni
a hasznosság egyoldalú szemléletétől, ha a gazdasági és szociális szempontokat a
vezetőik sem kevernék össze. Sajnos a munkamegosztásból, a modernitásból következik
az elidegenedés, amit egyedül a szociális kisközösség képes ellensúlyozni. Ehhez
viszont a kormányzat működési költségeinek szociális célokra való átcsoportosítása
is szükséges, az önkormányzatiság erősítése, nem pedig a szociálpolitikai döntések
központosítása, a közösségnek látszó
MÉM-diktatúra.
A TDP a fentieket figyelembe véve kíván politizálni,
miközben áltudományosnak tartja a szociáldarwinizmus elavult modelljét, és a szociálmonopolizmus
híveinek átgondolatlan utópiáját egyaránt.