![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Tegnapelőtti és tegnapi
szövegemben a közösség piac- és versenyellenes beállítottságáról írtam, bemutatva
azt, hogy a piaci folyamatok állami beavatkozással való durva módosítása, illetve
a versenykerülő magatartás adómentessége egyaránt a rendszer hibás működéséhez,
válsághoz vezet. Leírtam az állam által követendő magatartást, amelynek lényege,
hogy a piaci szabályok betartatásán és az egyenlő közteherviselés kialakításán túl
ne avatkozzon a piaci folyamatokba. Megoldásokról írtam, ma pedig arról szólok,
hogy mi következik be, ha mégis túlzott szerepet kap a paternalista állam.
Nyolcvanegy évvel ezelőtt január 21-én született Kornai János,
a Hiány szerzője, akinek (évekkel ezelőtti) születésnapjára a következő
idézetet tartalmazó méltatás jelent meg a Közgazdasági Szemlében: "Kornai
folyamatosan egyetlen könyvet ír, amelyet - Osvát Ernőtől kölcsön véve
a címet Az elégedetlenség könyvének nevezhetünk. A mához legközelebb
álló munkáiban is darázsfészekbe nyúl. Az egészségügy reformjával foglalkozó 1998-as
könyvében ugyanolyan szenvedélyesen érvel a bürokratikus koordináció e rezervátumának
felszámolása mellett, s mint a Röpiratban e koordináció visszaszorítása és a piac
erőnek felszabadítása mellett. Ez a mű - ugyanúgy, mint az első Kornai-írás - még
mindig a "túlzott központosítás" tarthatatlan következményeit mutatja be. Még mindig
ugyanarról van szó: a verseny hiányáról, a romló hatékonyságról, az erőforrások
elvesztegetéséről, a fogyasztói igények figyelmen kívül hagyásáról".
Mindannyian Kornai
köpenyege alól bújtunk ki, akik látjuk és a nyolcvanas években a saját bőrünkön
meg is tapasztaltuk a szocialista rendszer gazdasági csődjét. Manapság a jobboldal
köreiben még mindig divatos anakronisztikus módon a Kádár-rendszer öröksége miatt
támadni az MSZP-t, de állítom, hogy lényegében a teljes politikai elit a Fidesszel
az élen (az SZDSZ is - azzal, hogy koalícióra lépett) gyáván támogatja a paternalista
mocsárvilág fennmaradását. Szlovákia példája mutatja, hogy a politikai
bátorság meghozza eredményét. Persze a ma már (még?) szépen fejlődő szomszédunkra
is nagy külső nyomás nehezedett akkoriban, de íme megvan az eredménye, megelőztek
minket abszolút értelemben is. Ilyen eredményt a paternalista gazdaságpolitikával
nem lehet elérni. Lássuk, miért nem?
A magyarázathoz kéretik elolvasni Muraközy László:
Magyarország felemelkedése és hanyatlása című írását, amely
szerintem jól ábrázolja a helyzetet, idézek belőle:
"A demokratikus választások során szinte abszolút elsőbbsége van a szavazók megnyerésének,
az állami juttatások politikai célú felhasználásának. Valójában sokkal erősebb ez
a motívum, mint a Kádár-rendszerben. Az egypártrendszerben ugyanis nem függ ettől
a politikai hatalom megszerzése, a demokrácia keretei között azonban választást
kell nyerni a pártok versenyében. A hatalmon lévő erők a kormány gépezetén keresztüli
osztogatással igyekeznek szavazatokat nyerni, az ellenzék pedig az erre való ígéretekkel.
Egyik oldalon a rövid távú populizmus a tettekben, a gazdaságpolitikában, másik
oldalon ugyanez a szavakban és ígéretekben húzódik meg. Mindez a makrogazdasági
költségvetési korlát felpuhulásához, a külföldről való felelőtlen finanszírozáshoz,
a jövő feléléséhez vezet".
A (vastagítással általam kiemelt) következményként felsoroltak között az első a
költségvetési korlát felpuhulása, a többi ennek folyománya.
Hiába állítja be a Fidesz úgy, hogy az MSZP személyes gyalázata a jövő felélése,
a helyzet az, hogy akárki is folytat paternalista gazdaságpolitikát, az eredmény
ugyanaz lesz: hiány. Hiányérzet, hiány a háztartásokban, hiány a vállalkozóknál,
államháztartási hiány. A paternalista ígéretek csak újabb igényeket, végül elégedetlenséget
szülnek, ami tökéletes táptalaj a szélsőségek parlamentbe jutásához. Itt tartunk
ma, de vissza az érvekhez!
Kornai János így írt 1997-ben a
Pénzügyi fegyelem és puha költségvetési korlát című cikkében:
"A piac tranzakciói két egyenrangú partner, az eladó és a vevő horizontális kapcsolataiban
valósulnak meg. Nincsen alá-fölérendeltségi viszony, hanem horizontálisan áramlik
az információ, az eladó által átadott termék vagy szolgáltatás és a vevő által adott
fizetség. A puha költségvetési korlát jelensége ott léphet fel, ahol a horizontális
viszony mellett, arra ráépülve vagy ahelyett vertikális kapcsolat, alá-fölérendeltségi
viszony áll fenn. Nyilvánvaló ez a viszonylat a szocialista rendszeren belül az
állam és az állami vállalat között".
Teljesen mindegy, hogy az állam a politikai erőszak segítségével vagy demokratikus
választásokon nyerte el a hatalmát, ha paternalista fölérendeltséggel rendelkezik.
Ugyanis az állam - hibás beavatkozás esetén (bűntudatból, vagy politikai nyereségvágyból)
- megmenti a beavatkozására hivatkozó veszteséges gazdasági egységeket, a piaci
szereplők felelősségvállalása lecsökken, a felelősségvállalásra képtelen gazdasági
szereplők kontraszelekciója pedig tovább puhítja a költségvetési korlátot - minden
szinten.
A TDP a fentieket is figyelembe véve az állam gazdasági
szerepét csak arra korlátozza, hogy a piaci szereplők által elfogadott szabályokat
felügyelje, a mindenféle ártorzító csalás és gazdasági hatalommal való visszaélés
ellen fellépjen. Ezeket a fellépéseket az állam föltétlenül szektor-semlegesen,
a törvényesség őreként kell megtegye. Különben (ahogy Kornai János írja:) "[...]
a puha költségvetési korlát jelensége konzerválja a régi terméket, a régi technológiát,
a régi szervezési formát, a ragaszkodást a régi piachoz - ott is, ahol már mindezeket
újakkal kellett volna felváltani. Az elimináció [azaz a csőd - tdp] akadályozásával
tartósan leköt olyan erőforrásokat, amelyeket a piaci szelekció új, hatékonyabb
felhasználás céljaira szabadítana fel. A szocialista rendszer alacsony hatékonyságának
éppen az az egyik fő magyarázata, hogy a puha költségvetési korlát szindrómája életben
tartotta az elavult vállalatokat".