Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Tegnapelőtti és tegnapi szövegemben a közösség piac- és versenyellenes beállítottságáról írtam, bemutatva azt, hogy a piaci folyamatok állami beavatkozással való durva módosítása, illetve a versenykerülő magatartás adómentessége egyaránt a rendszer hibás működéséhez, válsághoz vezet. Leírtam az állam által követendő magatartást, amelynek lényege, hogy a piaci szabályok betartatásán és az egyenlő közteherviselés kialakításán túl ne avatkozzon a piaci folyamatokba. Megoldásokról írtam, ma pedig arról szólok, hogy mi következik be, ha mégis túlzott szerepet kap a paternalista állam.

Nyolcvanegy évvel ezelőtt január 21-én született Kornai János, a Hiány szerzője, akinek (évekkel ezelőtti) születésnapjára a következő idézetet tartalmazó méltatás jelent meg a Közgazdasági Szemlében: "Kornai folyamatosan egyetlen könyvet ír, amelyet - Osvát Ernőtől kölcsön véve a címet Az elégedetlenség könyvének nevezhetünk. A mához legközelebb álló munkáiban is darázsfészekbe nyúl. Az egészségügy reformjával foglalkozó 1998-as könyvében ugyanolyan szenvedélyesen érvel a bürokratikus koordináció e rezervátumának felszámolása mellett, s mint a Röpiratban e koordináció visszaszorítása és a piac erőnek felszabadítása mellett. Ez a mű - ugyanúgy, mint az első Kornai-írás - még mindig a "túlzott központosítás" tarthatatlan következményeit mutatja be. Még mindig ugyanarról van szó: a verseny hiányáról, a romló hatékonyságról, az erőforrások elvesztegetéséről, a fogyasztói igények figyelmen kívül hagyásáról".

Mindannyian Kornai köpenyege alól bújtunk ki, akik látjuk és a nyolcvanas években a saját bőrünkön meg is tapasztaltuk a szocialista rendszer gazdasági csődjét. Manapság a jobboldal köreiben még mindig divatos anakronisztikus módon a Kádár-rendszer öröksége miatt támadni az MSZP-t, de állítom, hogy lényegében a teljes politikai elit a Fidesszel az élen (az SZDSZ is - azzal, hogy koalícióra lépett) gyáván támogatja a paternalista mocsárvilág fennmaradását. Szlovákia példája mutatja, hogy a politikai bátorság meghozza eredményét. Persze a ma már (még?) szépen fejlődő szomszédunkra is nagy külső nyomás nehezedett akkoriban, de íme megvan az eredménye, megelőztek minket abszolút értelemben is. Ilyen eredményt a paternalista gazdaságpolitikával nem lehet elérni. Lássuk, miért nem?

A magyarázathoz kéretik elolvasni Muraközy László: Magyarország felemelkedése és hanyatlása című írását, amely szerintem jól ábrázolja a helyzetet, idézek belőle:
"A demokratikus választások során szinte abszolút elsőbbsége van a szavazók megnyerésének, az állami juttatások politikai célú felhasználásának. Valójában sokkal erősebb ez a motívum, mint a Kádár-rendszerben. Az egypártrendszerben ugyanis nem függ ettől a politikai hatalom megszerzése, a demokrácia keretei között azonban választást kell nyerni a pártok versenyében. A hatalmon lévő erők a kormány gépezetén keresztüli osztogatással igyekeznek szavazatokat nyerni, az ellenzék pedig az erre való ígéretekkel. Egyik oldalon a rövid távú populizmus a tettekben, a gazdaságpolitikában, másik oldalon ugyanez a szavakban és ígéretekben húzódik meg. Mindez a makrogazdasági költségvetési korlát felpuhulásához, a külföldről való felelőtlen finanszírozáshoz, a jövő feléléséhez vezet".

A (vastagítással általam kiemelt) következményként felsoroltak között az első a költségvetési korlát felpuhulása, a többi ennek folyománya. Hiába állítja be a Fidesz úgy, hogy az MSZP személyes gyalázata a jövő felélése, a helyzet az, hogy akárki is folytat paternalista gazdaságpolitikát, az eredmény ugyanaz lesz: hiány. Hiányérzet, hiány a háztartásokban, hiány a vállalkozóknál, államháztartási hiány. A paternalista ígéretek csak újabb igényeket, végül elégedetlenséget szülnek, ami tökéletes táptalaj a szélsőségek parlamentbe jutásához. Itt tartunk ma, de vissza az érvekhez!

Kornai János így írt 1997-ben a Pénzügyi fegyelem és puha költségvetési korlát című cikkében:
"A piac tranzakciói két egyenrangú partner, az eladó és a vevő horizontális kapcsolataiban valósulnak meg. Nincsen alá-fölérendeltségi viszony, hanem horizontálisan áramlik az információ, az eladó által átadott termék vagy szolgáltatás és a vevő által adott fizetség. A puha költségvetési korlát jelensége ott léphet fel, ahol a horizontális viszony mellett, arra ráépülve vagy ahelyett vertikális kapcsolat, alá-fölérendeltségi viszony áll fenn. Nyilvánvaló ez a viszonylat a szocialista rendszeren belül az állam és az állami vállalat között".

Teljesen mindegy, hogy az állam a politikai erőszak segítségével vagy demokratikus választásokon nyerte el a hatalmát, ha paternalista fölérendeltséggel rendelkezik. Ugyanis az állam - hibás beavatkozás esetén (bűntudatból, vagy politikai nyereségvágyból) - megmenti a beavatkozására hivatkozó veszteséges gazdasági egységeket, a piaci szereplők felelősségvállalása lecsökken, a felelősségvállalásra képtelen gazdasági szereplők kontraszelekciója pedig tovább puhítja a költségvetési korlátot - minden szinten.

A TDP a fentieket is figyelembe véve az állam gazdasági szerepét csak arra korlátozza, hogy a piaci szereplők által elfogadott szabályokat felügyelje, a mindenféle ártorzító csalás és gazdasági hatalommal való visszaélés ellen fellépjen. Ezeket a fellépéseket az állam föltétlenül szektor-semlegesen, a törvényesség őreként kell megtegye. Különben (ahogy Kornai János írja:) "[...] a puha költségvetési korlát jelensége konzerválja a régi terméket, a régi technológiát, a régi szervezési formát, a ragaszkodást a régi piachoz - ott is, ahol már mindezeket újakkal kellett volna felváltani. Az elimináció [azaz a csőd - tdp] akadályozásával tartósan leköt olyan erőforrásokat, amelyeket a piaci szelekció új, hatékonyabb felhasználás céljaira szabadítana fel. A szocialista rendszer alacsony hatékonyságának éppen az az egyik fő magyarázata, hogy a puha költségvetési korlát szindrómája életben tartotta az elavult vállalatokat".