Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

magyar-magyar
Tipizálás és párbeszéd
2009-01-29 19:25

A gazdaságpolitikáról szóló szövegelésemet a tegnapi, természetes monopóliumokkal foglalkozó bejegyzéssel befejeztem. Mostantól fogva a társadalmi párbeszéd és az új párt szervezése lesz a téma (ismét), de ha más kérdés merülne fel, akkor azokat is igyekszem megválaszolni... :-)

Olvasom "Egy hitetlen napjainak hordaléka" közt HitetlenTamáska mai bejegyzését, amelyben a rasszizmus csírájának tekinti a nyelvben eléggé gyakori tipizálást. Meg kell azonban különböztetni az identitás vállalását vagy az identitásra való hivatkozást a megbélyegzés-szerű tipizálástól, utóbbi valóban az előítélet egy formája. Egyetlen jelzőnk sem rasszista, ha identitásra utalunk vele, de bármelyik szó lehet rasszista felhangú, ha megbélyegző módon használjuk. Nem rasszista kijelentés tehát, ha valakiről azt mondjuk, hogy cigány identitású - ha ő is ezt állítja magáról, az viszont rasszizmus, ha azt mondjuk, hogy cigány típusú. Egy-egy mondatban a közlő rövidít, így csak a teljes szöveg tartalmából derülhet ki, hogy a cigány szó az illető(k) önazonosságából fakadó megnevezés vagy a típushoz kötődő előítéletek fölkeltésére szolgál.

Ennek tudatában olvasva a Cigány-magyar együttélésért indult kezdeményezésről, csak úgy tudom értelmezni a fölhívást, hogy mi, önmagunkat cigánynak vagy (nem cigány) magyarnak tartó emberek szervezzük meg az együttélés híveinek köreit, és "minden törvényes eszközzel álljuk útját annak, hogy a mélyülő válság etnikai konfliktusba torkolljon. [...] Az aláírók követelték, hogy szigorún büntessék meg a tulajdon, a törvényesség, az emberi méltóság rovására elkövetett vétségek elkövetőit". Ez pontosan a rasszizmus ellentéte, anti-rasszizmus. HitetlenTamaska fájdalmas fölszisszenése tehát alaptalan (persze valakit alaptalanul szenilisnek nevezni ugyanúgy megbélyegzés). Azt viszont, hogy blogtársam általános félelme nem oktalan, igazolják a szövegéhez írt kommentek között olvasható tényleg rasszista szövegek.

Blogen megjegyzéseire gondolok, aki szerint "magyar az, aki magyar etnikumú", amivel az etnikumra szűkíti a magyarságot, típust határoz meg, sőt később egyértelműen kifejti: "A többségi társadalom éppen azt várja el a cigányságtól, hogy felhagyjanak cigány életmódjukkal és magyarrá váljanak, kövessék legalább a legalapvetőbb magyar (itt civilizált) normákat". Ezzel a követeléssel tulajdonképpen a cigány típus alsóbbrendűségét fogalmazza meg, ami rasszista ostobaság. Hogy rasszista, az vitathatatlan, a tipizálás ostobasága pedig abból fakad, hogy figyelmen kívül hagyja a bármelyik rasszon belüli sajátos emberi minőségeket, a csoportra sütött bélyeget tartja érvényesnek annak minden tagjára. Jellemző blogen másik (epe-ként beírt [15]) kommentje is: "A nyelvhasználat ott kezdődik, hogy felállítunk egy konszenzust, a szavak és kifejezések egy halmazát, amelyek jelentését és kontextusát meghatározzuk annak érdekében, hogy a kommunikáció eszközéül szolgáljanak". Valóban van ilyen nyelvhasználat is, ahogy azt a pozitivisták annak idején megfogalmazták, de a szavak jelentésének és kontextusának "meghatározása" lehetetlenné tenné a tudás holisztikus fejlődését. A nyelv nem csupán eszköz, a nyelv a társadalom egyik lételeme, amiből nem zárhatja ki senki "a szlenget, zsargont és argót, nyelvi tudatosságot és spontaneitást, nyelvjárást és nemzeti nyelvet, anyanyelvet és többnyelvűséget, [...] a mesterséges nyelveket és a manipulációkat, a beszéd-írás-írástudatlanság dimenzióit, a kommunikatív kompetencia és a nyelvi paradigma sajátosságait." - olvasom a Cseresnyési László: Nyelvek és stratégiák, avagy a nyelv antropológiája című könyvének ismertetőjében. Persze az előítéletesen gondolkodók szerint a nyelv és a világ is egyszerű; fekete és fehér. A józanabb olvasó láthatja, hogy eközben csak a fekete és a fehér típusokról szólnak az előítéleteik, amikkel egyébként méltósággal bíró embertársukat bélyegzik meg gátlástalanul.

De térjünk a lényegre, a különböző identitású magyarok párbeszédére. A magyar jelzőt most több értelemben is használtam (magyar állampolgár, magyar anyanyelvű, magyar hazafi), akik az eltérő identitás miatt jócskán eltérő álláspontot is képviselhetnek. Minden ember más múlttal rendelkezik, eltérő társadalmi helyzetben él, ennélfogva a jövőt is különböző módon képzeli el. Néha csak árnyalatnyi az álláspontok különbsége, de teljes egyezésről sosem beszélhetünk. A hasonlóságok alapján létezik csoportidentitás is, de ez nem azonos a kirekesztéssel. Az etológiai értelemben vett kiscsoport ugyan kirekesztően viselkedik az idegennel szemben, de ennek valós alapja is van, mégpedig az, hogy a kiscsoport tagjai személyesen, részletekbe menően ismerik egymást, ami ismeret a csoport létszámának növekedésével leromlana, ezért ott előnyös a kirekesztés. Nagyobb közösségekben azonban ugyanez az előny hátránnyá fordul (a megalapozott kirekesztés előítéletté homályosodik), mert a nagycsoport alapja a közös identitás, ideológia, történelem vállalása, nem pedig a személyesség. Erről már írtam a TDP politikai térben elfoglalt helyét taglaló ötödik mondatban, nem részletezem most, csak ismételten elolvasásra ajánlom Csányi Vilmos: Van ott valaki? című könyvét.

Rátérnék a különféle identitású polgártársaim közti párbeszédre, de már így is túl hosszúra sikeredett ez a mai szöveg, majd holnap folytatom...