Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



tisztalap
Politikai beszéd kérdése
2009-01-31 19:30

Igyekeztem tegnapi szövegemben is erős minősítések nélkül, a megbélyegzést kerülve elmondani a gondolataimat a régmúlt és a közelmúlt megbeszélésre váró emlékeiről. Abban biztos vagyok, hogy a sebeket újra föl kell nyitni, hogy gyógyulhassanak. Föl kell dolgoznunk, de nem a politikai küzdelem síkján. Ugyanis nem az a kérdés, hogy ki a bűnös (annak eldöntését a politikusok helyett a bíróságokra bíznám), hanem az, hogy az egymásnak okozott károkat miképpen, miféle intézményes garanciákkal lehet orvosolni és elkerülni. Nem igazán tartom jogszerűnek, ha egy párt adathalászatot folytat, nyomozati tevékenységet, ügyészi magabiztossággal vádol, tömegek előtti vádbeszédeket tart és politikai programjának egyik vezérfonala, hogy ítélkezések lesznek. Az Alkotmány nem eféle szerepet jelöl ki egy pártnak...

Az ország jelenlegi gazdasági helyzetét most nem részletezném, közismert. Inkább a helyzetből fakadó társadalmi negatívumokat emelném ki, azt a jelenséget, hogy válság idején hajlamosabbak vagyunk az előítéleteink szerint cselekedni, elhamarkodottan, szembeötlő típusjegyek alapján ítélni. Tegnapelőtt a romákkal szembeni rasszista beszéd ellen keltem ki azzal az ürüggyel, hogy védjem a nyelvet a pongyolaságokra is rasszizmust kiáltó kirohanástól. De amíg csak blogolnak a rasszisták, addig nincs nagy baj, ott kezdődik a probléma, amikor tisztet töltenek be. Emiatt tartom megfelelő döntésnek Pásztor Albert (rendőrkapitány, Miskolc) leváltását, akinek rasszista gondolkodása tagadhatatlan. Nem csupán a legutóbbi sajtótájékoztatóján elhangzottak miatt, arra még lehet mentséget találni. Azonban a 2007 évről szóló bűnügyi jelentését olvasva, hogy "[...] bűnügyileg a legfertőzöttebb a Vasgyári Rendőrőrs területe. Ennek fő oka a lakosság összetétele, ugyanis jelentős számban élnek a területen [...] a cigány kisebbséghez tartozó személyek" - nem találok mentséget. Ez (kiemelés tőlem) maga a színtiszta rasszizmus, hiszen a bűnözés fő okaként az etnikum ottlétét jelöli meg. Az igazság kedvéért még idézem a bekezdés utolsó mondatot is: "Közülük nagyon kevesen rendelkeznek munkával, rendszeres jövedelemmel". De ez a tényállítás már nem teszi semmissé a fentebbi otrombaságot. De mindemellett áldozatnak is tartom a leváltott rendőrt, mint ahogy áldozat a többi rasszista gondolatokat hangoztató is, az általánosítás áldozatai.

Pásztor Albert persze tudhat valamit az áldozatokkal foglakozó tudományról is, hiszen a jelentésében szerepel "A bűnözés viktimológiai elemzése" is, ott persze megelégszik a százalékok sorolásával és annak megállapításával, hogy "a vagyon elleni bűncselekmények egy részénél a sértettek közreható magatartása, nem kellő körültekintése, a megfelelő vagyonbiztonság hiánya érezhető" - semmi kategorikus következtetés. De mi is ez a viktimológia? Ennek megválaszolására ajánlom elolvasni a A VIKTIMOLÓGIA ISMERETELMÉLETE című vaskos szöveget, amiben talán indokokat találunk arra is, hogy miért nem elég a bűnnel és a bűnösökkel elbánni, hanem meg kell érteni a kiváltó okokat is. Persze a megértés alatt nem végletes leegyszerűsítést gondolok. "A bűnözők veszedelmes moszkitók, de nem létezhetnének, ha nem lennének társadalmi mocsárvidékek - állapította meg a viktimológia megalapítója." Kétféle álláspont létezik, vannak akik a társadalmi mocsárvidék kifejezést hallva megbélyegzendő embertípusokat, népcsoportokat képzelnek, míg a hozzám hasonlók csoportoktól független társadalmi jelenségeket, törvényszerűségeket keresnek magyarázatul.

A TDP azt óhajtja, hogy a szellemi tűz melegénél összegyűljenek mindazok, akik azelőtt haragos lobot kívántak a másik házára, hiszen mindannyian áldozatai és bűnösei vagyunk egyszerre a jólétet ígérő szép új világnak. Bűnösei, mert nem foglalkoztunk húsz évig az új idők sötét fenyegetéseivel, kábítottuk magunkat, de mára minden tartalékunkat fölzabáltuk. Nem csupán az anyagiakat, hanem a tartásunk is odalett. Nem tartunk sehova. Rajtunk áll, hogy az áldozatok szerepében tetszelgünk, vagy felismerjük, hogy az egyetlen lehetőségünk az, hogy szót értünk egymással és a megértett szavak szerint cselekszünk.

Merre tartsunk? Mitől tartsunk? - erre próbálok holnap válaszolni...