Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

jövedelemadók
Egy kormányprogram-tervezet 1. pontjához
2009-02-09 17:20

Tegnapi bejegyzésemben hét pontba szedtem azokat a reformteendőket, amiket a stabil és fenntartható fejlődés elérésére javasol végrehajtani a TDP. Ma az első pont, a különféle jövedelmek utáni adókötelezettség részleteit fejtem ki.

A vagyon önértékelésének módjáról már írtam (kiút a válságból - 2009.01.15), csak azt fűzném hozzá, hogy nem csak az ingatlant, hanem minden olyan vagyontárgyat tételesen be kell számítani, ami a tulajdonos vagyonát egy adott (pl. 2%-nál vagy 100000 Ft-nál nagyobb) értékhatárnál jobban megnöveli. Ha tehát a vizsgálat során megállapított vagyon és a bevallott vagyon különbsége ennél a tűrésértéknél nagyobb, akkor megalapozott indokkal indítható eljárás. A további adómeggondolások során tehát abból indulok ki, hogy az APEH rendelkezésére álló módszerek az adóellenőrzés folyamán a valós vagyoni és jövedelmi viszonyok ellenőrzésére alkalmasak. A jövedelemadózásra vonatkozó törvények megalkotásakor nem vehető figyelembe sem azok megszegésére való szándék, sem a szociális helyzet, csakis az igazságosság és a versenyképesség fenntartása.

Az igazságosság egyenlő és arányos teherviselést jelent. Életünk során többféle módon biztosítjuk fennmaradásunkhoz szükséges erőforrásokat, egyrészt munkával, másrészt pedig megtakarításaink termelésbe befektetéseivel valamint a tulajdonunk szolgáltatta előnyöket élvezve. Ez a három összetevő, a munkabér, a tőkeprofit és a vagyonból származó természetbeni jövedelem határozza meg a polgár anyagi helyzetét. A munkabér és a tőkeprofit pénzbeni kifejezése egyszerű, de a vagyonból származó jövedelem is meghatározható a következő gondolatmenet alapján.

A vagyon tulajdonosa dönt arról, hogy a vagyonát a termelésben kockáztatja (befekteti) vagy kincsként őrzi. Ebben a döntésében két tényező befolyásolja, egyrészt a kockázat mértéke, másrészt az, hogy mekkora veszteséget szenved a kincsként való őrzéssel. Amennyiben a termelésbe fekteti, akkor a haszna (ami a kockázat ára) a reálkamat értéke körül ingadozik, tehát az átlagos profitja a reálkamat átlagával egyenlő. Ez után a nyeresége után még adóznia is kell, tehát a nyereségnek még az adó mértékével is meg kell haladni a reálkamat értékét. Amennyiben a recesszió miatt a tőkés haszna lecsökken, akkor az adózásból következően is érdeke a termelés csökkentése, leállítása, hiszen a fizetendő adó a termelés profitjával arányos, míg a kincsként őrzött javak után jelenleg Magyarországon egyáltalán nem, vagy csak helyi rendelkezések alapján kell adót fizetni. Álláspontom szerint a vagyonadó mértéke az egész világon alacsony, ami mélyíti a recessziós válságokat.

Ha a tulajdonos vagyontartásának haszna kisebb lenne a termelésből való a kilépés után, mint a reálkamat mértéke, akkor biztosan nem vonná, nem léptetné ki, hanem a termelés folytatását vagy a termelő beruházást választaná. Ebből következik, hogy a vagyontartásból származó jövedelem a vagyon érékének és a reálkamatnak a szorzatával egyenlő (vagy annál nagyobb) kell legyen.

Ha a tulajdonos a vagyonbirtoklás után is adófizetésre lenne kötelezve, akkor ez az adó nem a termeléssel arányosan változó, hanem fix költségként jelenne meg számára, ami a termelést még kisebb kibocsátás esetén is racionálissá változtatná. Közgazdasági nyelven szólva az átlagos változó költség {AVC = VC / Q} és a határköltség {MC = dVC / dQ} görbék metszéspontja a kisebb (Q) kibocsátás felé mozdulna el, tehát csökkenne a gyárbezárások, elbocsátások mértéke. A vagyonadó tehát az adózás igazságosabbá tételén kívül a foglalkoztatottság növeléséhez is hozzájárul. Természetesen a dupla adóztatás elkerülése végett a termelésbe vitt vagyontárgy után addig kell csak számított vagyonadót fizetni, amíg a tényleges profit meg nem haladja a vagyontartásból számított jövedelmet. Ha meghaladja, akkor a profit lesz a vagyonból számított jövedelemadó alapja.

Az adórendszerrel szembeni fontos követelmény, hogy a termelési formákat tekintve semleges legyen, ugyanakkor az ország versenyképességét ne rontsa. Mindkét szempontból előnyösebb az adórendszer végletes leegyszerűsítése, a különféle kedvezmények megszűntetése. Az átlátható adórendszer kisebb adminisztrációs költséget jelent, a csalók könnyebb kiszűrését és előnyei is könnyebben megismertethetők az érintettekkel. Ebből következik, hogy az éves bevallásokat is a legegyszerűbb formában, három főadat, a vagyonérték, a munkával, valamint a tőkebefektetéssel szerzett jövedelem feltüntetésével kell elkészíteni. A vagyonérték és a reálkamat szorzata adja meg a vagyonból származó jövedelmet. A három típusú jövedelemtételt összeadva megkapjuk az adóalapot.

Az adóalap meghatározott része adómentes, a további jövedelemtömeg után pedig egyetlen általános adókulcs alapján kell adót fizetni. Az adómentes sávra egyrészt azért van szükség, mert a kisvagyonok és kisjövedelmek esetében jövedelem nagyrészt a fogyasztási szükségletek kielégítésére, tehát ez után a jövedelemrész után is történik adófizetés, de fogyasztási adó formájában. Másrészt ugyanez az adómentes sáv biztosítja az adóteher progresszivitását, miközben marginális adókulcsugrás csak egyetlen jövedelemértéknél játszik szerepet. De erről a progresszív jellegről is írtam már (mentes - 2008.06.03).