Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

fogyasztási adók
Egy kormányprogram-tervezet 2. pontjához
2009-02-10 17:15

A tegnapelőtt pontokba szedett reformtervek közül ma a második pontban említett fogyasztással arányos adók (ÁFA, jövedéki adó) szerepéről, pontosabb azok szabályozóként való új szerepéről írok. A TDP ugyanis nem tartja helyesnek a szociálpolitikai elvek összekeverését a fogyasztás megadóztatását meghatározó adóelvekkel.

Szociálpolitikai szempontok alapján a közösségünk (az Európai Unió is) a szociális szempontból fontos javak fogyasztási adóira (a továbbiakban csak az ÁFA rövidítést használom) alacsonyabb kulcsot határoz meg, ami egyrészt torzítja a termékek közötti érték-összehasonlítást, túlfogyasztást eredményez, miközben a szociálpolitikai célokat a szociális juttatásokon keresztül kisebb állami elvonással is meg lehetne oldani. Amennyiben a (J) jövedelemhez hasonlítjuk a létfenntartásra fordított (F) fogyasztói kiadásokat, akkor valóban az alacsony jövedelmek felé haladva növekszik az (F/J) arány a létfenntartás fogyasztási kényszere miatt. Azonban a tegnapi, jövedelemadókról szóló szövegemben említett adómentes sáv pontosan ezt az aránytalanságot orvosolja, tehát nincs szükség a termékek közötti fogyasztói döntés torzítására. Mivel azonban nem csak Magyarország vagy az Unió határain belül kereskedünk, nemcsak egyfajta pénzt használunk, a fizetési mérleg egyensúlyának, a nemzetközi munkamegosztásnak a befolyásolását lehetővé teszik a fogyasztói adó különféle mértékei.

A fogyasztással arányos adókat a javak végső fogyasztói fizetik meg, egy vállalkozás csupán azt a különbözetet fizeti be az államkasszába, ami a termeléshez szükséges (input) és az eladáskor továbbadott (output) javak fogyasztási adója közötti különbséggel egyenlő. Az ÁFA változása tehát a keresletet befolyásolja közvetlenül. Ha valamely terméknek a fogyasztási adója megnövekszik, akkor a kereslet lecsökken az árnövekedés miatt, tehát az adott terméktípust termelők a külföldi piacokra juttatják el áruikat (amennyiben ott versenyképesek), tehát az export növekedése várható. A fogyasztási adó csökkentése ugyanakkor fogyasztói árcsökkenést jelent, tehát a kereslet megnő. Amennyiben a hazai termelés színvonala az adott termék esetében a világgazdasági átlagtól elmarad, akkor a megnövekedett keresletet importból fogja fedezni a kereskedelem. Ebből következően az ÁFA kulcsot azon javak esetében célszerű növelni, amelyek hazai előállítási hatékonysága jó vagy javítható, illetve olyan típusú termékek esetében kell csökkenteni, amelyek esetében rossz a hazai hatékonyság.

Az ÁFA növelése-csökkentése a fentiek szerint kihat export-import arányára, ezért alkalmas a külkereskedelmi mérleg szabályozására is. Ellenérvként persze fölhozható, hogy az élelmiszerek magasabb ÁFA tartalma például az idegenforgalmat teheti versenyképtelenné, hiszen a vendéglátó szolgáltatások is drágulni fognak ezáltal. Különbséget kell azonban tenni a szolgáltatásokhoz fölhasznált javak ÁFA tartalma és a szolgáltatás során hozzátett munkatartalom értéke között. Az idegenforgalom hatékonysága ne abból fakadjon, hogy Magyarország olcsó, hanem abból, hogy a hozzátett munka (tájékoztatás, udvariasság, szolgáltatások) hatékonysága miatt versenyképes.

A fogyasztási adók különböző szintjének másik funkciója a környezetre káros, vagy a közösséget terhelő fogyasztási formák visszaszorítása. Az állam jelenleg különféle jövedelemoldali kedvezmények segítségével próbálja elérni a környezetet nem károsító termelést, és a közösség fennmaradása szempontjából optimális gazdaságpolitika megvalósítását, pedig a juttatások és kedvezmények egyre hatástalanabbak lesznek, tehát ezzel csak az állam kiadásai nőnek meg. A tőke globális mozgási szabadsága eközben azt okozza, hogy a termeléssel (tőke- és munkajövedelemmel) arányos adóterhek folyamatos csökkentésével maradhat csak versenyképes egy ország gazdasága. Mindebből következően az állami kiadások racionális szintre csökkentése mellett az ÁFA terhek folyamatos növelésével kell biztosítani az államapparátus fenntartására és a szociális kiadások fedezésére szükséges adóbevételeket hosszabb távon.