Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
kommentek (1) Függelék egy kormányprogram-tervezet pontjaihoz 2009-02-16 18:00
Alig több, mint egy hete kifejtettem a TDP valóban reformlépéseket jelentő
kormányprogramját hét pontba szedve, aztán a múlt hét folyamán részleteztem
az egyes pontokat. Ma blogen megjegyzéseket fűzött a választási rendszer
című szombati szövegemhez, amikre muszáj reagálnom.
A könnyebb olvashatóság kedvéért blogen eredeti kommentjeit
dőlt betűsen idézem:
"Gyurcsány pont azért lehet hatalmon, mert a listás rendszerben bejutottak kis pártok
is, akik valós tömegtámogatottság és egyéni jelöltek hijján egyaránt nem a szavazóiknak,
hanem a saját és üzleti érdekeknek vannak kiszolgáltatva, így megvásárolhatók".
Ha az öt százaléknál kevesebb mandátumot birtokló kispártoktól a parlamentben eltekintünk
(a parlamentben maradna 350 képviselő), akkor is Gyurcsány Ferenc lenne hatalmon,
hiszen az MSZP több mandátummal bír, mint a Fidesz és a KDNP együttvéve (188:162
arányban). Az egyéni jelöléssel mandátumhoz jutottak esetében még jobb, 64:40 arány
(forrás: Országgyűlés).
De ha már az egyéni jelöltek is szóbajöttek, akkor választási rendszerünk aránytalanságát
jól mutatja, hogy az egyéni jelöltekre adott szavazatszám közel megegyezik. Az MSZP
és SZDSZ egyéni jelöltekre leadott összes szavazatszám mindössze 55574 vokssal (1.7%-kal)
volt több, mint az összes többi jelöltre leadott szavazatok száma. (forrás:
OVI).
"Egy párt, amely nem szerzi meg a szavazatok legalább 10-15%-át komolytalannak tekinthető,
mert olyan kissebbségi részérdeket képvisel amire a többség nem volt vevő".
Hamisítást követünk el, ha azt állítjuk, hogy egyetlen többségi érdek áll szemben
egyetlen kisebbségi érdekkel. A valóságban tízmillió választópolgár bonyolult érdekrendszerének
érvényesítésére szolgál a képviseleti demokrácia. Azok a választópolgárok, amelyek
a számukra szimpatikus párt küszöb miatti kiesésétől tartanak, egy másik pártra
fognak szavazni, de ebben a döntésükben már nem a szimpátia, hanem a kisebbik rossz
választása fogja vezérelni őket. Ennélfogva a küszöb még a választói akaratot is
torzítja.
"Pont a magyar demokrácia mutatta meg, hogy egy kispárt vagy feladja a programját
alárendelve magát a nagy koalíciós partnernek, vagy rákényszeríti a programját a
nagy parnerra, aki ezért elbukik, vagy legalábbis brutális népszerűségvesztésen
esik át, mert nem véletlenül kis párt az a kis párt, kevesen szimpatizálnak a programjával".
Én azért szétválasztanám a magyar demokráciát a magyar választási rendszertől. Magyarországon
a populizmust, a demokrácia rákfenéjét a két nagy párt műveli, a Fidesz és az MSZP,
ők a fő felelősei a politikai rendszer elértéktelenedésének. De a jelenlegi
választási rendszerből az következik, hogy amíg egy koalíció sikere mindkét párt
arányos szavazatnövekedéséhez vezet, sikertelenség esetén a fentebb említett választói
akarattorzulás miatt a kisebbik párt aránytalanul nagy szavazatvesztést szenved.
Azt tehát, hogy eféle torzulás hiányában hányan szimpatizálnak csakis egy küszöb
nélküli rendszerben lehetne megállapítani.
"Így mára eljutott a kis pártokat a parlamentbe beengedő rendszer oda, hogy a kis
pártokat vagy felvásárolják a nagyok kilóra, vagy szóba se állnak velük józan önérdekből.
Így a kis párt fölöslegessé vált, olyan konc a demokráciánkban, amely csak a bukott
kormányzatok megvásárolt kispárti képviselőkön keresztüli hatalombantartására jó.
Nyilván szomorú, hogy elvben egy kis pártok szavazói képviselet
nélkül maradnának, de pártjaik ma se képviselik saját programjukat, szal hiányuk
csak elvben tűnne fel".
Ezt a kilóra megvásárlást azért pontosítani kéne! Mármint, ha bizonyítható valamilyen
megvesztegetés vagy csalás, akkor állampolgári bejelentést kell tenni. Ha pedig
csak előítéletes föltételezésről van szó, akkor a következtetés is nagyjából hasonló
érvénnyel bír, azaz használhatatlan érvek láncolata. Azért az idézetben általam
megvastagított "elvben" kitétel sejteti, hogy blogen is
tisztában van azzal, hogy a küszöb alatti pártot választók számára kevésbé ellenszenves
nagypárt zsebeli be a szavazatokat.
"Ezért mondom, hogy le kéne már szakadni erről a demokrácia válságjelenségeit mégtöbb
demokráciával gyógyítjuk módszerről, az influenzás beteget se pestissel fertőzzük!".
Keresem a metafora értelmét, de attól félek, kevés közös témánk marad blogennel
akkor, ha a demokráciát is egyfajta betegségnek tartja.
"Az idealizmus még egyetlen problémát se oldott meg. Ha valami nem működik, hát
nem működik, mindig van másik, jobb megoldás".
A problémákat sikeresebben oldja meg az, aki ideák segítségével modellezi a valóságos
folyamatokat, mint az aki csak fölszinesen ítél. Természetesen az ég is kék, ha
kék, de semmitmondás még modellezni sem igyekszik a valóságot, nemhogy a problémáit
megoldani. Ahogy a K.F. mondta Szabolcskául: nincsen benne semmi, de az legalább
érthető.
"A pártfinanszírozást meg nyílt, az államtól független alapokra kell helyezni. Minden
gazdasági és társadalmi érdekcsoport támogassa a saját zsebéből a favoritjait, az
adófizetők pénze nem erre való".
Először is tisztázni szeretném azt a félreértést, hogy a párt teljes finanszírozása
állami feladat lenne. Ilyet sosem gondolnék, de a közösség elemi érdeke, hogy a
pártok forrása ne csupán a támogatók anyagi erejével legyen arányos, mert akkor
a hatalomba jutást csakis a már meglevő anyagi hatalom befolyásolja.
Azt írja blogen, hogy az adófizetők pénze nem erre való. Jó, az ő kedvéért tegyük
föl, hogy az adófizetők pénzéből erre nem költünk. Őket kizárva viszont csakis azok
maradnak, aki nem fizetnek adót, tehát a pártfinanszírozást rájuk bízzuk. A nem
adózók pedig (idealizmustól mentesen) bizonyára majd azokat a pártokat fogják finanszírozni,
amelyek a hatalomba kerülve továbbra ia védik az adót nem fizetők előjogait. Bravo,
mintegy!
De komolyra fordítva a szót, az adófizetők pénzéből az állam a pártok társadalmi
beágyazódását ösztönzi egyértelmű szabályok szerint. Hosszabb távon ugyanis csak
így lesz lehetőség normális politikai életre.Tehát az országgyűlés által meghatározott
párttámogatásra fordítandó keret olyan arányban oszlik meg a pártok között, amilyen
a társadalmi beágyazottságuk (taglétszámuk) aránya, azaz nem nő az adófizetők terhelése
a párttagok számának növekedése miatt, legföljebb a sikeresen toborzó párt nagyobb
támogatásrészt kap.