Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



kommentek (1)
Függelék egy kormányprogram-tervezet pontjaihoz
2009-02-16 18:00

Alig több, mint egy hete kifejtettem a TDP valóban reformlépéseket jelentő kormányprogramját hét pontba szedve, aztán a múlt hét folyamán részleteztem az egyes pontokat. Ma blogen megjegyzéseket fűzött a választási rendszer című szombati szövegemhez, amikre muszáj reagálnom. A könnyebb olvashatóság kedvéért blogen eredeti kommentjeit dőlt betűsen idézem:

"Gyurcsány pont azért lehet hatalmon, mert a listás rendszerben bejutottak kis pártok is, akik valós tömegtámogatottság és egyéni jelöltek hijján egyaránt nem a szavazóiknak, hanem a saját és üzleti érdekeknek vannak kiszolgáltatva, így megvásárolhatók".

Ha az öt százaléknál kevesebb mandátumot birtokló kispártoktól a parlamentben eltekintünk (a parlamentben maradna 350 képviselő), akkor is Gyurcsány Ferenc lenne hatalmon, hiszen az MSZP több mandátummal bír, mint a Fidesz és a KDNP együttvéve (188:162 arányban). Az egyéni jelöléssel mandátumhoz jutottak esetében még jobb, 64:40 arány (forrás: Országgyűlés). De ha már az egyéni jelöltek is szóbajöttek, akkor választási rendszerünk aránytalanságát jól mutatja, hogy az egyéni jelöltekre adott szavazatszám közel megegyezik. Az MSZP és SZDSZ egyéni jelöltekre leadott összes szavazatszám mindössze 55574 vokssal (1.7%-kal) volt több, mint az összes többi jelöltre leadott szavazatok száma. (forrás: OVI).
"Egy párt, amely nem szerzi meg a szavazatok legalább 10-15%-át komolytalannak tekinthető, mert olyan kissebbségi részérdeket képvisel amire a többség nem volt vevő".

Hamisítást követünk el, ha azt állítjuk, hogy egyetlen többségi érdek áll szemben egyetlen kisebbségi érdekkel. A valóságban tízmillió választópolgár bonyolult érdekrendszerének érvényesítésére szolgál a képviseleti demokrácia. Azok a választópolgárok, amelyek a számukra szimpatikus párt küszöb miatti kiesésétől tartanak, egy másik pártra fognak szavazni, de ebben a döntésükben már nem a szimpátia, hanem a kisebbik rossz választása fogja vezérelni őket. Ennélfogva a küszöb még a választói akaratot is torzítja.

"Pont a magyar demokrácia mutatta meg, hogy egy kispárt vagy feladja a programját alárendelve magát a nagy koalíciós partnernek, vagy rákényszeríti a programját a nagy parnerra, aki ezért elbukik, vagy legalábbis brutális népszerűségvesztésen esik át, mert nem véletlenül kis párt az a kis párt, kevesen szimpatizálnak a programjával".

Én azért szétválasztanám a magyar demokráciát a magyar választási rendszertől. Magyarországon a populizmust, a demokrácia rákfenéjét a két nagy párt műveli, a Fidesz és az MSZP, ők a fő felelősei a politikai rendszer elértéktelenedésének. De a jelenlegi választási rendszerből az következik, hogy amíg egy koalíció sikere mindkét párt arányos szavazatnövekedéséhez vezet, sikertelenség esetén a fentebb említett választói akarattorzulás miatt a kisebbik párt aránytalanul nagy szavazatvesztést szenved. Azt tehát, hogy eféle torzulás hiányában hányan szimpatizálnak csakis egy küszöb nélküli rendszerben lehetne megállapítani.

"Így mára eljutott a kis pártokat a parlamentbe beengedő rendszer oda, hogy a kis pártokat vagy felvásárolják a nagyok kilóra, vagy szóba se állnak velük józan önérdekből. Így a kis párt fölöslegessé vált, olyan konc a demokráciánkban, amely csak a bukott kormányzatok megvásárolt kispárti képviselőkön keresztüli hatalombantartására jó. Nyilván szomorú, hogy elvben egy kis pártok szavazói képviselet nélkül maradnának, de pártjaik ma se képviselik saját programjukat, szal hiányuk csak elvben tűnne fel".

Ezt a kilóra megvásárlást azért pontosítani kéne! Mármint, ha bizonyítható valamilyen megvesztegetés vagy csalás, akkor állampolgári bejelentést kell tenni. Ha pedig csak előítéletes föltételezésről van szó, akkor a következtetés is nagyjából hasonló érvénnyel bír, azaz használhatatlan érvek láncolata. Azért az idézetben általam megvastagított "elvben" kitétel sejteti, hogy blogen is tisztában van azzal, hogy a küszöb alatti pártot választók számára kevésbé ellenszenves nagypárt zsebeli be a szavazatokat.

"Ezért mondom, hogy le kéne már szakadni erről a demokrácia válságjelenségeit mégtöbb demokráciával gyógyítjuk módszerről, az influenzás beteget se pestissel fertőzzük!".

Keresem a metafora értelmét, de attól félek, kevés közös témánk marad blogennel akkor, ha a demokráciát is egyfajta betegségnek tartja.

"Az idealizmus még egyetlen problémát se oldott meg. Ha valami nem működik, hát nem működik, mindig van másik, jobb megoldás".

A problémákat sikeresebben oldja meg az, aki ideák segítségével modellezi a valóságos folyamatokat, mint az aki csak fölszinesen ítél. Természetesen az ég is kék, ha kék, de semmitmondás még modellezni sem igyekszik a valóságot, nemhogy a problémáit megoldani. Ahogy a K.F. mondta Szabolcskául: nincsen benne semmi, de az legalább érthető.

"A pártfinanszírozást meg nyílt, az államtól független alapokra kell helyezni. Minden gazdasági és társadalmi érdekcsoport támogassa a saját zsebéből a favoritjait, az adófizetők pénze nem erre való".

Először is tisztázni szeretném azt a félreértést, hogy a párt teljes finanszírozása állami feladat lenne. Ilyet sosem gondolnék, de a közösség elemi érdeke, hogy a pártok forrása ne csupán a támogatók anyagi erejével legyen arányos, mert akkor a hatalomba jutást csakis a már meglevő anyagi hatalom befolyásolja.
Azt írja blogen, hogy az adófizetők pénze nem erre való. Jó, az ő kedvéért tegyük föl, hogy az adófizetők pénzéből erre nem költünk. Őket kizárva viszont csakis azok maradnak, aki nem fizetnek adót, tehát a pártfinanszírozást rájuk bízzuk. A nem adózók pedig (idealizmustól mentesen) bizonyára majd azokat a pártokat fogják finanszírozni, amelyek a hatalomba kerülve továbbra ia védik az adót nem fizetők előjogait. Bravo, mintegy!
De komolyra fordítva a szót, az adófizetők pénzéből az állam a pártok társadalmi beágyazódását ösztönzi egyértelmű szabályok szerint. Hosszabb távon ugyanis csak így lesz lehetőség normális politikai életre.Tehát az országgyűlés által meghatározott párttámogatásra fordítandó keret olyan arányban oszlik meg a pártok között, amilyen a társadalmi beágyazottságuk (taglétszámuk) aránya, azaz nem nő az adófizetők terhelése a párttagok számának növekedése miatt, legföljebb a sikeresen toborzó párt nagyobb támogatásrészt kap.