Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

részvétel
Az LMP (Lehet Más a Politika) mozgalom programjáról (1)
2009-02-20 16:00

Olvasom az Ökopolitikai Műhely Alapítvány kiadványát, az LMP terveit, sok dologban egyetértek velük, de több szempontból elhibázottnak, elnagyoltnak, mi több, filozófiájában is tévesnek tartom a tervezetüket. A mozgalom társadalom és államképe csak annyiban helyes, hogy nemcsak lehet, hanem kell is más politika. Azzal ugyanis egyetértek, hogy a jelenlegi politikai elit (kormány és ellenzék) a bizalomvesztés miatt csak rossz hatásfokkal, a közjavak súlyos veszteségeinek árán marad, vagy váltja egymást hatalomban. A legnagyobb problémám az új mozgalom politikájának másságával van, persze nem azzal, hogy más, hanem azzal, hogy nem eléggé más, mondhatnám felemás.

A fenntarthatóság és az igazságosság eszménye mellett az LMP politikájának vezérelve a részvételi demokrácia. Az állampolgárok és a hatalomba jutott személyek közvetlen és jól körülhatárolható egyéni felelőssége helyett az állami beavatkozás növelésével párhozamosan az állampolgár döntésbefolyásoló erejét növelné a tervezet. A törvényhozásban és a kormányzásban ezt megvalósítani a korporatív berendezkedésű állammal vagy a közvetlen demokrácia intézményesített formáin keresztül lehet. Belátható azonban, hogy az állampolgár államot befolyásoló joga végérvényesen egyik formában sem teljesül, de ami rosszabb, hogy ez a jogtalanság a pártküzdelmektől eltérően még rejtve is marad, tehát a pártrendszert megkerülő mindkét forma antidemokratikus állapothoz vezet.

A korporatív állammal (amelynek lényege, hogy a képviselők nem általános választások, hanem társadalmi szervezetek delegáltjaiként jutnak a hatalomba) az a probléma, hogy a pártokkal ellentétben a civil szervezetek nem veszíthetnék el a hatalmi szerepüket, akármilyen nemzetrontó politikát is képviseljenek. A korporatív állam konzerválja a kialakulásakor fennálló politikai erők hatalmát, ezért fejlődésellenes és antidemokratikus. A Fidesz 2000 utáni átalakulása ennek a korporatív államképnek az átvételéről szól, aminek zászlóvivője Pozsgai Imre és Stumpf István, ahogy ezt már Tokfalvi barátom is kifejtette. De most a Fideszt csak intő példaként említettem, az LMP politikájában sokkal több elem utal a közvetlen demokrácia irányába való elmozdulás szándékára.

A közvetlen demokráciával (amely az egyedi kérdéseket is a szavazópolgároknak teszi fel a kérdéseket a végrehajtó szervezet, majd a végrehajtásban a többség döntését követi) egyrészt az a helyzet, hogy a kérdésfeltevés módja befolyásolja a válaszokat, ez esetben tehát a tényleges hatalom a kérdéseket feltevők kezében lenne. Másrészt a válaszokhoz széles körű ismeret szükséges, tehát a közösséget tájékoztatók birtokolnák a tényleges hatalmat. Rövidtávon természetesen ez a negatívum a politikai pártok rendszerére is igaz, de - merthogy a kérdések komplexitása általában lehetetlenné teszi azok különválasztását egymástól - az egyedi döntések helyett a választóknak politikai tervek közül kell választani, miket megvalósítani csakis a hatalom tartós birtokában lehet. A törvényalkotás és a központi kormányzás egyedi kérdéseiben tehát a pártok (vagy egyének) politikai programja alapján megválasztott képviselőket illeti a legfőbb döntés joga.

Az önrendelkezési jog gyakorlására az önkormányzatok szolgálnak, ezért az önrendelkezési jog megvalósítása nem a populista erővel bíró egyéni kezdeményezések szabadjára engedésével, hanem a valódi kisközösséget jelentő önkormányzati rendszerek döntési jogkörének megerősítésével maradhat demokratikus keretek között. A képviseleti rendszer értelme, hogy a választott képviselő egy adott időszakon belül döntéseket hozzon, majd az időszak végén a döntéseivel kapcsolatban elszámoltatható legyen. Amennyiben egy összefüggő döntési sor összhangja megbonthatóvá válik az egyes döntések megsemmisítésével, akkor azzal a teljes döntési sor előnye elveszhet a közösség számára. Emiatt a TDP még önkormányzati szinten sem tartja elfogadhatónak a hatalom döntési jogának csorbítását. A megoldás a hatalomba jutott képviselők késleltetett javadalmazása, amelyhez teljes joggal csak az adott mandátumidőszak végén jutnak hozzá, amennyiben a választók a hatalomba való újbóli megválasztással értékelik az adott képviselőt.

Ez utóbbi megoldás (ahogy a reformlépések 7. pontjában írtam) lenne a valóban demokratikus hatalomtechnikai módosítás, amivel megfelelő hozzáállás lenne kiváltható a politikusok java részéből. Ritkábban fordulna elő, hogy a közösség számára megfelelő döntéshozó helyett egy pénzéhes kalandor tülekedjen a hatalomba. Hosszabb távon csak a rendszerbe épített ilyen visszacsatolások garantálhatják, hogy valóban felelősségteljes politikai stílus szülessen, nem pedig a képviseleti és a közvetlen demokrácia bénító keveréke. A szabályok demagóg kijátszására való ügyeskedést nem is említem. De a képviselői juttatásokra való visszamenőleges ráhatás révén a választáson részvevők száma is nőne, ugyanis az lenne a valódi részvételi demokrácia, ha a képviselők érdemtelenül megszerzett pénzét maga a választó vonhatná vissza (azzal, hogy nem szavaz az adott képviselőre, vagy pártra). Nem az életünk folyamatos átpolitizálásával, hanem úgy erősödne a részvételi demokrácia, ha a parlamenti és az önkormányzati képviselők választásakor nem lenne közömbös a választópolgár, mert egyúttal a közelmúltat is értékelhetné. Ugyanakkor csökkenne a képviselői jövedelmet irigylő szűklátókörű apolitikusok száma is, nőne az újraválasztott politikusok presztizse.