Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Ma is az Ökopolitikai Műhely Alapítvány kiadványát, az LMP programtervezetét elemzem. Tegnapelőtt a részvételi demokráciával szembeni kételyeimet fogalmaztam meg, tegnap a támogatások káros következményeiről írtam. A támogatás, aminek törvényszerű velejárója a bürokrácia túlburjánzása az élet minden területén a gazdaság és a társadalom (kézzel) vezérelt irányítását jelenti. A bürokrata nem bízza a természet törvényszerűségeire a fejlődés irányát, hanem a társadalomképe szerint csoportosítja a folyamatokat pozitív, negatív vagy semleges osztályokba, majd ennek megfelelően támogatja, tiltja vagy tűri meg a különféle kezdeményezéseket. Ma az ilyen mértéktelen kategorizálás hátrányairól szólok.

A mértéktelenség azt jelenti, hogy a társadalmi folyamatokba nem az arányok (kvantitatív) függvényein keresztül, hanem a fogalmi (kvalitatív) gondolkodás ítéleteivel avatkoznak be. Ezt nevezem bürokratikus irányításnak, amelynél (mégha a döntési folyamatban szerepelnek is mért összefüggések) a beavatkozást az igen - nem (engedélyezett - tiltott) válaszok egyike hordozza. Bürokratikus rendszerekben az egyes kategóriák tagadása és más kategóriák igenlése mentén születnek a döntések, tiltások vagy engedélyek. Ahelyett, hogy valamilyen mérhető jellemzővel arányos terhelés, arányos ellenhatás meghatározásával, törvénybe iktatásával optimalizálnák a társadalmi folyamatokat, közszolgák tömegét igénylő módon valósítják meg a közösségi alkalmazkodást.

De ez eddig túl általános, vonatkoztassuk az LMP terveire. A mozgalom azokból a környezetvédő civil csoportokból fejlődött ki, amelyek egy-egy környezetkárosító tevékenységgel szemben léptek föl. Ennek következményeként politikájukban túlsúlyos a természetbarát politika képviselete, amiben a TDP partnerségére is számíthatnak, de az általuk javasolt bürokratikus megoldásokat nem tartom megfelelőnek. A genetikailag módosított élelmiszerek forgalmazását, fogyasztását a fogyasztással arányos, magas adóterheléssel kell visszaszorítani, aminek bevételeit a hazai genetikai kutatás és az élelmiszerellenőrzés javítására lehet fordítani. A génmódosított élelmiszerek tényleges veszélyességi fokát így a jobb forrásellátás miatt javuló apparátussal lehetne kimutatni (egyértelműen mérgező hatás esetén betiltani), nem is szólva a ma gyakoribb élelmiszer-hamisítások elleni hatékony fellépésről. Ha a génmódosított termékek előállítása olcsó, akkor a magasabb fogyasztási adó révén a hazai termelők is megőrzik versenyképességüket, a génmódosított élelmiszer gyártója pedig átenged a magyar államnak a profitjából egy részt.

Az LMP egészségüggyel kapcsolatos elképzelései közt értelmetlenül bürokratikus elem a kétszintű egészségügyi szolgálat, ami merev formát erőltetne a jelenleg is (hatékony rugalmassággal) működő háziorvosi rendszerre. Az egészségügyben ugyanis legkevésbé a háziorvosi rendszerrel, inkább a nagyobb intézmények finanszírozásával van a baj. Azzal egyetértek, hogy a gyógyítást kidolgozott szabványok szerint kell finanszírozni, de nem a jelenleg is fejnehéz bürokrácia (OEP) hatalmának növelésével, az irányító és az ellenőrző szerepkör összemosásával. A gyógyítási szabványok kidolgozása az orvosi kollégiumok feladata a költségkeret ismeretében (független gazdasági szakértők bevonásával), a központi hatalom feladata, hogy a finanszírozás törvényes kereteit (állami források, önrész, magánbiztosítók) meghatározza, az OEP feladata pedig a törvényesség ellenőrzése, illetve nevéből fakadóan a források feladatarányos utalása, nem pedig a források fölötti rendelkezés.

A megújuló energiák támogatása helyett a nem-megújuló energiaforrások ártámogatását kell megszüntetni, illetve adóterhelésüket növelni, aminek kettős jótékony hatása lesz. Egyrészt versenyképessé válik a megújuló energiák termelése, másrészt erősödik a takarékosságra való hajlam. Az energiaárak inflációt keltő hatása miatt sokan ellenzik az ilyen lépést, de ez egyszeri hatás. Az ösztönző támogatások pazarló rendszere helyett a valós szűkösséget, hasznosságot tükröző árak segíthetik a leginkább a valóságnak megfelelő alkalmazkodási ösztön kialakulását. Önellentmondó megoldás az, amikor az állam elszigeteli a valóságtól a polgárait az ártámogatással, aztán egy másik juttatással igyekszik fölkelteni a valósághoz való alkalmazkodás elaltatott ösztönét.

A TDP (vagy Magyar Szociálliberális Fórum) szerinti zöld politikának az egyedi állami döntések csökkentését és a megmaradó döntések teljeskörű dokumentálást célszerű támogatni. A természethez való alkalmazkodás képességének fejlődését hosszabb távon a természeti törvényszerűségek gyakorlatias és nem elvont oktatásával lehet elérni. Akkor tud Magyarország megfelelni a környezet valós kihívásaira, ha polgárai a természethez viszonyulnak józan paraszti eszükkel, nem pedig az állami bürokrácia mértéktelen fogalmi rendszerében bolyonganak reménytelenül elpazarolva az életüket.