![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Ma is az Ökopolitikai Műhely Alapítvány
kiadványát, az LMP programtervezetét
elemzem. Tegnapelőtt a részvételi demokráciával szembeni
kételyeimet fogalmaztam meg, tegnap a támogatások káros
következményeiről írtam. A támogatás, aminek törvényszerű velejárója a bürokrácia
túlburjánzása az élet minden területén a gazdaság és a társadalom (kézzel) vezérelt
irányítását jelenti. A bürokrata nem bízza a természet törvényszerűségeire a fejlődés
irányát, hanem a társadalomképe szerint csoportosítja a folyamatokat pozitív, negatív
vagy semleges osztályokba, majd ennek megfelelően támogatja, tiltja vagy tűri meg
a különféle kezdeményezéseket. Ma az ilyen mértéktelen kategorizálás hátrányairól
szólok.
A mértéktelenség azt jelenti, hogy a társadalmi folyamatokba nem az arányok
(kvantitatív) függvényein keresztül, hanem a fogalmi (kvalitatív)
gondolkodás ítéleteivel avatkoznak be. Ezt nevezem bürokratikus
irányításnak, amelynél (mégha a döntési folyamatban szerepelnek is mért összefüggések)
a beavatkozást az igen - nem (engedélyezett - tiltott) válaszok egyike hordozza.
Bürokratikus rendszerekben az egyes kategóriák tagadása és más kategóriák igenlése
mentén születnek a döntések, tiltások vagy engedélyek. Ahelyett, hogy valamilyen
mérhető jellemzővel arányos terhelés, arányos ellenhatás meghatározásával, törvénybe
iktatásával optimalizálnák a társadalmi folyamatokat, közszolgák tömegét igénylő
módon valósítják meg a közösségi alkalmazkodást.
De ez eddig túl általános, vonatkoztassuk az LMP terveire. A mozgalom azokból a
környezetvédő civil csoportokból fejlődött ki, amelyek egy-egy környezetkárosító
tevékenységgel szemben léptek föl. Ennek következményeként politikájukban túlsúlyos
a természetbarát politika képviselete, amiben a TDP
partnerségére is számíthatnak, de az általuk javasolt bürokratikus megoldásokat
nem tartom megfelelőnek. A genetikailag módosított élelmiszerek forgalmazását,
fogyasztását a fogyasztással arányos, magas adóterheléssel kell visszaszorítani,
aminek bevételeit a hazai genetikai kutatás és az élelmiszerellenőrzés javítására
lehet fordítani. A génmódosított élelmiszerek tényleges veszélyességi
fokát így a jobb forrásellátás miatt javuló apparátussal lehetne kimutatni (egyértelműen
mérgező hatás esetén betiltani), nem is szólva a ma gyakoribb élelmiszer-hamisítások
elleni hatékony fellépésről. Ha a génmódosított termékek előállítása olcsó, akkor
a magasabb fogyasztási adó révén a hazai termelők is megőrzik versenyképességüket,
a génmódosított élelmiszer gyártója pedig átenged a magyar államnak a profitjából
egy részt.
Az LMP egészségüggyel kapcsolatos elképzelései közt értelmetlenül bürokratikus elem
a kétszintű egészségügyi szolgálat, ami merev formát erőltetne a jelenleg is (hatékony
rugalmassággal) működő háziorvosi rendszerre. Az egészségügyben ugyanis legkevésbé
a háziorvosi rendszerrel, inkább a nagyobb intézmények finanszírozásával van a baj.
Azzal egyetértek, hogy a gyógyítást kidolgozott szabványok szerint kell finanszírozni,
de nem a jelenleg is fejnehéz bürokrácia (OEP) hatalmának növelésével, az irányító
és az ellenőrző szerepkör összemosásával. A gyógyítási szabványok kidolgozása
az orvosi kollégiumok feladata a költségkeret ismeretében (független gazdasági szakértők
bevonásával), a központi hatalom feladata, hogy a finanszírozás törvényes kereteit
(állami források, önrész, magánbiztosítók) meghatározza, az OEP feladata pedig a
törvényesség ellenőrzése, illetve nevéből fakadóan a források feladatarányos utalása,
nem pedig a források fölötti rendelkezés.
A megújuló energiák támogatása helyett a nem-megújuló energiaforrások
ártámogatását kell megszüntetni, illetve adóterhelésüket növelni, aminek kettős
jótékony hatása lesz. Egyrészt versenyképessé válik a megújuló energiák termelése,
másrészt erősödik a takarékosságra való hajlam. Az energiaárak inflációt
keltő hatása miatt sokan ellenzik az ilyen lépést, de ez egyszeri hatás. Az ösztönző
támogatások pazarló rendszere helyett a valós szűkösséget, hasznosságot tükröző
árak segíthetik a leginkább a valóságnak megfelelő alkalmazkodási ösztön kialakulását.
Önellentmondó megoldás az, amikor az állam elszigeteli a valóságtól a polgárait
az ártámogatással, aztán egy másik juttatással igyekszik fölkelteni a valósághoz
való alkalmazkodás elaltatott ösztönét.
A TDP (vagy Magyar Szociálliberális Fórum)
szerinti zöld politikának az egyedi állami döntések csökkentését
és a megmaradó döntések teljeskörű dokumentálást célszerű támogatni. A természethez
való alkalmazkodás képességének fejlődését hosszabb távon a természeti törvényszerűségek
gyakorlatias és nem elvont oktatásával lehet elérni. Akkor tud Magyarország
megfelelni a környezet valós kihívásaira, ha polgárai a természethez viszonyulnak
józan paraszti eszükkel, nem pedig az állami bürokrácia mértéktelen fogalmi rendszerében
bolyonganak reménytelenül elpazarolva az életüket.