Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



Gyülekezzünk
Mit akar a TDP?
2009-03-05 13:51

Pontosan egy éve írtam ennek a blogsorozatnak az első bejegyzését a bojkott, nemigen címmel. Az elmúlt év folyamán publikált 179 szövegben többek között megfogalmaztam egy új párt ideológiai alapjait, ideje megkezdeni az alapelvek gyakorlati megvalósítását, egy választásokon induló pártszervezet létrehozását. Persze ehhez támogatók kellenek, egy politikai párt bejegyzéséhez tíz alapító szükségeltetik az egyesülési jogról szóló (1989. évi II.) törvény szerint: "3. § [...] (4) A társadalmi szervezet alapításához az szükséges, hogy legalább tíz alapító tag a szervezet megalakítását kimondja, alapszabályát megállapítsa, ügyintéző és képviseleti szerveit megválassza". Eddig elzárkóztam a személyességtől, de az elkövetkező héten ezt is bepótolom. Támogatók jelentkezését kérem, olyan személyeket várok, akik a következő hét kérdésre a TDP-hez hasonló válaszokat adnak!

1) Akarja-e Ön, hogy a Magyarországot romlásba vezető jelenlegi politikai elit elveszítse a hatalmát? Ha erre a kérdésre igennel válaszol, akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.
2) Akarja-e Ön, hogy a jelenlegi rossz hatásfokú, korrupcióval terhelt állam határozza meg a jövedelmek újraelosztását? Ha erre a kérdésre nemmel válaszol, akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.
3) Akarja-e Ön, hogy a jelenlegi bonyolult adótörvények helyett egyszerűbb, az átlagember által is átlátható adószabályok legyenek? Ha erre a kérdésre igennel válaszol, akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.
4) Akarja-e Ön, hogy a szociális támogatások ne csökkentsék a munkára való hajlamot? Ha erre a kérdésre igennel válaszol, akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.
5) Akarja-e Ön, hogy a válságból való kilábalás terheit azok is viseljék, akik a megtakarításaik révén a legkönnyebben átvészelik a válságot? Ha erre a kérdésre igennel válaszol, akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.
6) Akarja-e Ön, hogy olyan választási rendszerünk legyen, amelyben egyetlen választópolgár szavazata sem vész el? Ha erre a kérdésre igennel válaszol, akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.
7) Akarja-e Ön, hogy a választott politikusok javadalmazása függjön a politikai sikerességüktől? Ha erre a kérdésre igennel válaszol, akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.


Persze a fenti kérdéseket a populáris demagógiát űző pártok is feltehetik (föl is teszik) külön-külön, nem csak a Tudományos Demokrácia Pártja. Ezért is kell részleteznem, pontosítanom, hogy miért is szükséges megalapítani egy új pártot?

1) A jelenlegi politikai elit hitelvesztése lehetetlenné teszi egy társadalmilag támogatott reformprogram kialakulását.
Az ország jelenlegi helyzetéért az összes parlamenti párt felelős, legfőképpen a kormánypártok. A kormánypártok kicsinyes hatalmi szempontok alapján osztogattak, legyengítve ezzel Magyarországot mind gazdaságilag, mind erkölcsileg megjátszva a társadalom mérnökeit. Az ellenzék felelőssége abban áll, hogy nem csak a valóban romlásba vezető intézkedéseket bírálták, hanem elvtelenül akadályozták a kormány szükségszerű lépéseit is. A parlamenti erőkhöz méltatlan módon hangulatot keltettek felelős törvényhozói munka helyett. Erről a félreértelmezett ellenzéki szerepről is már többször írtam.

2) Az állami újraelosztás mérséklését egyetlen parlamenten kívüli párt programja sem tartalmazza.
Amennyiben a korrupciós fertőzöttség magas, akkor csakis intézményes keretekkel, az állam törvényességet ellenőrző feladatainak erősítésével garantálható, hogy a korrupció csökkenjen. A kormányprogramban nem részletezett változatos állami beavatkozásoknak véget kell vetni. Bürokratikus szabályozás helyett az erőforrások átcsoportosításában érintett felek kölcsönösen előnyös megegyezésén alapuló jól dokumentált cselekvése szükséges, határozott állami felügyelettel, de nem központi irányítással. A nemrég párttá alakult, a parlamentbe induló LMP politikájának is az ilyen támogatósdi az egyik hibája, a másik a mértéktelen bürokrácia.

3) Az adórendszer radikális leegyszerűsítését egyetlen párt programja sem tartalmazza.
Az adórendszer kivételekkel és ellentmondásokkal terhelt és a szociálpolitikával összemosott rendszere hatástalanítja a javítására tett változtatásokat. Olyan egyszerűsítésre van szükség, amely az ellenőrzés és a jogszabályokat betartó adózó költségeit egyformán minimalizálja. A jelenleg adórendszer túlbürokratizált rendszere a jogkövető magatartásra hatalmas terheket ró, ugyanakkor lehetetlenné teszi a jogszabály-dzsungel hiányosságaival visszaélők elleni védekezést, ahogy már a jelenlegi adórendszer és szociálpolitika keverék ellen szólva is megírtam.

4) A szociális támogatások nagyságrendjébe eső munka elértéktelenedése ellen egyetlen pártnak sincs emberséges programja.
A szociális támogatások akkor értéktelenítik el a munkát, ha a támogatásnak nincs következménye, nincs tehervonzata. Amennyiben tényleges szociális támogatást kamatmentes kölcsönként folyósítja az állam, akkor ez a kölcsönteher élethossziglan megkülönbözteti a kapott segélyt a megszolgált munkabértől. A szociális támogatásként kapott kölcsönt ugyan élethossziglan jár annak, akinek jövedelme nem éri el a létminimumot, de ez azonnal visszafizetendő teherként nehezedik rá, amikor majd a létminimum fölötti jövedelemhez jut. A TDP által bevezetni kívánt szociális támogatás részleteiről is írtam nemrég.

5) A gazdasági válság orvoslására egyetlen párt sem tekinti fő megoldáselemnek a megtakarítások adóterhelését.
A megtakarításokat két csoportba lehet sorolni, az egyik csoport a gazdaságból kivont megtakarítások (kincstárgy, autó, ingatlan, álló üzem) amelyeket jobb gazdasági időkre várva "pihentetnek" a tulajdonosaik, a kapitalizmus válságait súlyosbítva. A másik csoport a gazdaság kockázatait vállaló tőkebefektetések (bankba tett pénz, szállítási szolgáltatás, kiadott ingatlanrész, termelő üzem), amik a nyereségért viselik a piaci kockázatot, a kapitalizmus lényegét alkotva. A gazdasági válság hatásait csak súlyosbítja, ha az előbbi csoportba tartozók adómenetességet élveznek, ugyanis ez a mentesség csak növeli a kockázatkerülési hajlamot, és a válság kezeléséhez szükséges adóbevételeket a termelés visszaesésével arányosan tünteti el. A TDP által javasolt vagyonadózási rendszer alapján az állam beavatkozási potenciálja állandó maradna válságok idején is. A kapitalizmus nem a termelésből való kimenekülés változatos útjait, hanem a termelésben való közösséget jelenti, ahogy ezt a verseny című szövegemben kifejtettem.

6) A parlamenti bejutási küszöb eltörlését egyetlen jelentős párt sem képviseli.
A TDP által javasolt választási rendszerről már írtam, most csak a bejutási küszöb eltörlése mellett érvelek tovább. A parlamenti bejutási küszöb melletti egyetlen érv a kormányozhatóság megőrzésének biztosítása. A problémát az okozza, hogy a kisebb parlamenti pártok bejutása miatt nehezen alakulna ki stabil kormányzáshoz szükséges 50%+1 mandátumos többség. Erre azonban a küszöb alatti támogatást elért pártok teljes kizárása a legrosszabb megoldás, aminek következtében a választók egy része nem kap képviseletet a parlamentben, vagy nem azt a képviseletet kapja, mit választana. A bejutási küszöb ugyanis torzítja a kispártok szereplését és emiatt azok politikai gyakorlatát is, hiszen a küszöb közelébe süllyedő kispárt szavazója szavazatának veszendőbe menetelétől tartva egy esélyesebb pártra fog szavazni. A kormányozhatóság biztonságát nem a parlamentből való teljes kizárással, hanem a kormányalakítást (buktatást) jelentő parlamenti határozatok különös szabályozásával is el lehet érni. Azokban a kérdésekben, amik közvetlenül a kormány lemondásához vezetnek, a küszöb alatt bejutott pártok képviselőinek szavazatát figyelmen kívül kell hagyni. Ezzel ugyan az adott képviselőknek kevesebb döntési joga lenne a küszöböt meghaladó támogatottságú pártok képviselőinél, de a jelenlegi rendszernél mégis több jogot kapnának, miközben nem veszélyeztetnék a kormányozhatóságot.

7) Egyetlen pártnak a programjában sem szerepel a választott képviselők jövedelmének függővé tétele attól, hogy újraválasztják-e őket.
A megválasztott képviselők a mandátumukkal egy választási cikluson belül szabadon rendelkeznek, s ez így helyes. De ha a hibás politizálásuknak egyetlen következménye az marad, hogy elvesztik a hatalmukat, akkor a magas politikusi juttatás továbbra is vonzóvá válik a kalandorok számára. Ennek elkerülésére rossz megoldás a politikusi juttatások csökkentése, hiszen emiatt a jó politikai érzékkel bírók máshol érvényesülnek, a politikát pedig gyenge képességűek serege veszi birtokba. A megoldás módja, ha a politikusok jövedelmének egy része csak akkor válik véglegesen a bevételükké, ha a következő választáson is megválasztják őket. Amennyiben a következő választáson elbuknak, akkor az előlegezett jövedelmet vissza kell fizetniük. De már erről is szóltam az államreform című szövegemben.


Kell egy csapat! - írtam tavaly szeptemberben, most jött el az ideje, hogy létrehozzuk a saját csapatunkat...