Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
Pontosan egy éve írtam ennek a blogsorozatnak az első bejegyzését a
bojkott, nemigen címmel. Az elmúlt év folyamán publikált 179 szövegben többek
között megfogalmaztam egy új párt ideológiai alapjait, ideje megkezdeni az
alapelvek gyakorlati megvalósítását, egy választásokon induló
pártszervezet létrehozását. Persze ehhez támogatók kellenek, egy politikai
párt bejegyzéséhez tíz alapító szükségeltetik az egyesülési jogról szóló (1989.
évi II.) törvény szerint: "3. § [...] (4) A társadalmi szervezet alapításához
az szükséges, hogy legalább tíz alapító tag a szervezet megalakítását kimondja,
alapszabályát megállapítsa, ügyintéző és képviseleti szerveit megválassza".
Eddig elzárkóztam a személyességtől, de az elkövetkező héten ezt is bepótolom. Támogatók jelentkezését kérem, olyan személyeket várok, akik a következő
hét kérdésre a TDP-hez hasonló válaszokat adnak!
1) Akarja-e Ön, hogy a Magyarországot romlásba vezető jelenlegi politikai elit
elveszítse a hatalmát? Ha erre a kérdésre igennel válaszol, akkor Ön
a TDP támogatója is lehetne.
2) Akarja-e Ön, hogy a jelenlegi rossz hatásfokú, korrupcióval terhelt állam
határozza meg a jövedelmek újraelosztását? Ha erre a kérdésre nemmel
válaszol, akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.
3) Akarja-e Ön, hogy a jelenlegi bonyolult adótörvények helyett egyszerűbb,
az átlagember által is átlátható adószabályok legyenek? Ha erre a kérdésre
igennel válaszol, akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.
4) Akarja-e Ön, hogy a szociális támogatások ne csökkentsék a munkára való hajlamot?
Ha erre a kérdésre igennel válaszol, akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.
5) Akarja-e Ön, hogy a válságból való kilábalás terheit azok is viseljék, akik
a megtakarításaik révén a legkönnyebben átvészelik a válságot? Ha erre
a kérdésre igennel válaszol, akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.
6) Akarja-e Ön, hogy olyan választási rendszerünk legyen, amelyben egyetlen
választópolgár szavazata sem vész el? Ha erre a kérdésre igennel válaszol,
akkor Ön a TDP támogatója is lehetne.
7) Akarja-e Ön, hogy a választott politikusok javadalmazása függjön a politikai
sikerességüktől? Ha erre a kérdésre igennel válaszol, akkor Ön a TDP
támogatója is lehetne.
Persze a fenti kérdéseket a populáris demagógiát űző pártok is
feltehetik (föl is teszik) külön-külön, nem csak a Tudományos Demokrácia Pártja.
Ezért is kell részleteznem, pontosítanom, hogy miért is szükséges megalapítani egy
új pártot?
1) A jelenlegi politikai elit hitelvesztése lehetetlenné teszi egy társadalmilag
támogatott reformprogram kialakulását. Az ország jelenlegi helyzetéért az összes parlamenti párt felelős, legfőképpen
a kormánypártok. A kormánypártok kicsinyes hatalmi szempontok alapján osztogattak,
legyengítve ezzel Magyarországot mind gazdaságilag, mind erkölcsileg megjátszva
a társadalom mérnökeit. Az ellenzék felelőssége abban
áll, hogy nem csak a valóban romlásba vezető intézkedéseket bírálták, hanem elvtelenül
akadályozták a kormány szükségszerű lépéseit is. A parlamenti erőkhöz méltatlan
módon hangulatot keltettek felelős törvényhozói munka helyett. Erről a félreértelmezett
ellenzéki szerepről is már többször írtam.
2) Az állami újraelosztás mérséklését egyetlen parlamenten kívüli párt programja
sem tartalmazza. Amennyiben a korrupciós fertőzöttség magas, akkor csakis intézményes keretekkel,
az állam törvényességet ellenőrző feladatainak erősítésével garantálható, hogy a
korrupció csökkenjen. A kormányprogramban nem részletezett változatos állami beavatkozásoknak
véget kell vetni. Bürokratikus szabályozás helyett az erőforrások átcsoportosításában
érintett felek kölcsönösen előnyös megegyezésén alapuló jól dokumentált cselekvése
szükséges, határozott állami felügyelettel, de nem központi irányítással. A nemrég
párttá alakult, a parlamentbe induló LMP politikájának is az ilyen
támogatósdi az egyik hibája, a másik a mértéktelen
bürokrácia.
3) Az adórendszer radikális leegyszerűsítését egyetlen párt programja sem tartalmazza.
Az adórendszer kivételekkel és ellentmondásokkal terhelt és a szociálpolitikával
összemosott rendszere hatástalanítja a javítására tett változtatásokat. Olyan egyszerűsítésre
van szükség, amely az ellenőrzés és a jogszabályokat betartó adózó költségeit egyformán
minimalizálja. A jelenleg adórendszer túlbürokratizált rendszere a jogkövető magatartásra
hatalmas terheket ró, ugyanakkor lehetetlenné teszi a jogszabály-dzsungel hiányosságaival
visszaélők elleni védekezést, ahogy már a jelenlegi adórendszer és szociálpolitika
keverék ellen szólva is megírtam.
4) A szociális támogatások nagyságrendjébe eső munka elértéktelenedése ellen
egyetlen pártnak sincs emberséges programja.
A szociális támogatások akkor értéktelenítik el a munkát, ha a támogatásnak nincs
következménye, nincs tehervonzata. Amennyiben tényleges szociális támogatást kamatmentes
kölcsönként folyósítja az állam, akkor ez a kölcsönteher élethossziglan megkülönbözteti
a kapott segélyt a megszolgált munkabértől. A szociális támogatásként kapott kölcsönt
ugyan élethossziglan jár annak, akinek jövedelme nem éri el a létminimumot, de ez
azonnal visszafizetendő teherként nehezedik rá, amikor majd a létminimum fölötti
jövedelemhez jut. A TDP által bevezetni kívánt szociális támogatás
részleteiről is írtam nemrég.
5) A gazdasági válság orvoslására egyetlen párt sem tekinti fő megoldáselemnek
a megtakarítások adóterhelését.
A megtakarításokat két csoportba lehet sorolni, az egyik csoport a gazdaságból kivont
megtakarítások (kincstárgy, autó, ingatlan, álló üzem) amelyeket jobb gazdasági
időkre várva "pihentetnek" a tulajdonosaik, a kapitalizmus válságait súlyosbítva.
A másik csoport a gazdaság kockázatait vállaló tőkebefektetések (bankba tett pénz,
szállítási szolgáltatás, kiadott ingatlanrész, termelő üzem), amik a nyereségért
viselik a piaci kockázatot, a kapitalizmus lényegét alkotva. A gazdasági válság
hatásait csak súlyosbítja, ha az előbbi csoportba tartozók adómenetességet élveznek,
ugyanis ez a mentesség csak növeli a kockázatkerülési hajlamot, és a válság kezeléséhez
szükséges adóbevételeket a termelés visszaesésével arányosan tünteti el. A TDP által
javasolt vagyonadózási rendszer alapján az állam beavatkozási potenciálja állandó
maradna válságok idején is. A kapitalizmus nem a termelésből való kimenekülés változatos
útjait, hanem a termelésben való közösséget jelenti, ahogy ezt a
verseny című szövegemben kifejtettem.
6) A parlamenti bejutási küszöb eltörlését egyetlen jelentős párt sem képviseli. A TDP által javasolt választási rendszerről
már írtam, most csak a bejutási küszöb eltörlése mellett érvelek tovább. A parlamenti
bejutási küszöb melletti egyetlen érv a kormányozhatóság megőrzésének biztosítása.
A problémát az okozza, hogy a kisebb parlamenti pártok bejutása miatt nehezen alakulna
ki stabil kormányzáshoz szükséges 50%+1 mandátumos többség. Erre azonban a küszöb
alatti támogatást elért pártok teljes kizárása a legrosszabb megoldás, aminek következtében
a választók egy része nem kap képviseletet a parlamentben, vagy nem azt a képviseletet
kapja, mit választana. A bejutási küszöb ugyanis torzítja a kispártok szereplését
és emiatt azok politikai gyakorlatát is, hiszen a küszöb közelébe süllyedő kispárt
szavazója szavazatának veszendőbe menetelétől tartva egy esélyesebb pártra fog szavazni.
A kormányozhatóság biztonságát nem a parlamentből való teljes kizárással, hanem
a kormányalakítást (buktatást) jelentő parlamenti határozatok különös szabályozásával
is el lehet érni. Azokban a kérdésekben, amik közvetlenül a kormány lemondásához
vezetnek, a küszöb alatt bejutott pártok képviselőinek szavazatát figyelmen kívül
kell hagyni. Ezzel ugyan az adott képviselőknek kevesebb döntési joga lenne a küszöböt
meghaladó támogatottságú pártok képviselőinél, de a jelenlegi rendszernél mégis
több jogot kapnának, miközben nem veszélyeztetnék a kormányozhatóságot.
7) Egyetlen pártnak a programjában sem szerepel a választott képviselők jövedelmének
függővé tétele attól, hogy újraválasztják-e őket. A megválasztott képviselők a mandátumukkal egy választási cikluson belül
szabadon rendelkeznek, s ez így helyes. De ha a hibás politizálásuknak egyetlen
következménye az marad, hogy elvesztik a hatalmukat, akkor a magas politikusi juttatás
továbbra is vonzóvá válik a kalandorok számára. Ennek elkerülésére rossz megoldás
a politikusi juttatások csökkentése, hiszen emiatt a jó politikai érzékkel bírók
máshol érvényesülnek, a politikát pedig gyenge képességűek serege veszi birtokba.
A megoldás módja, ha a politikusok jövedelmének egy része csak akkor válik véglegesen
a bevételükké, ha a következő választáson is megválasztják őket. Amennyiben a következő
választáson elbuknak, akkor az előlegezett jövedelmet vissza kell fizetniük. De
már erről is szóltam az államreform című szövegemben.
Kell egy csapat! - írtam tavaly szeptemberben,
most jött el az ideje, hogy létrehozzuk a saját csapatunkat...