Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

reményember
Orbán Viktor évértékelő beszédéről (1)
2009-03-06 19:25

Egy évvel ezelőtt írtam a második szövegemet itt a Hírszerzőn, figyelmeztetve weimar példájára. 1933-ban a képviseleti rendszer elégtelennek bizonyult a totális hatalomra törekvő szélsőség elleni védelemre. Természetesen a Fidesz MPP nem szélsőséges párt, de a totális hatalomra való törekvése tagadhatatlan. Ennek a törekvésnek a legfőbb eleme a programnélküliség, hiszen akármilyen tényleges programot publikálnának is, a választók mérlegelhetnék, hogy az elfogadható-e számukra, illetve megvalósítható-e az adott terv - úgy vélem. Marad tehát az ellenségkép változatos felépítése. Erről szólt a mai beszéd is.

Orbán Viktor ma is igazolta, hogy ifjúi hevületét a hét szűk esztendő alatt sem veszítette el, most is készen áll a "reménytelenség emberei" által megszállt haza megmentésére. A szovjet megszálló csapatokhoz hasonlítja politikai ellenfeleit, ami kicsit ugyan erőltetett, mert egy szabad választáson jutottak ellenfelei mandátumhoz, de a kormányzó szerepre már csak azért is alkalmatlanok a szónok szerint, mert (úgy általában a felelős vezetőknek) az a legféltettebb titkuk, hogy nem értenek ahhoz, amit tesznek. Hiszen a hülye is tudja, hogy az írógéppel nem lehet szöveget szerkeszteni, táblázatot kezelni meg pláne, merthogy az írógépből nem lesz számítógép, nem szabad kihívni az irógépszerelőt. Ez tényleg komoly érv, de csak a rajongók hiszik, hogy pontosan ő, Orbán Viktor lenne a kivétel az említett felelős vezetők közül.

A láthatatlan kézről a zsebekben turkáló kéz jut csak eszébe a pártelnök úrnak, ami hatékony gazdaságpolitikát kevéssé sejtet, viszont sokkal alkalmasabb a koncepciós számonkérések megalapozására. Mégis a bankokkal, és az állami beavatkozássl foglalkozó mondatok a beszéd programként értelmezhető, valamit is mondó részei. Az állam piacot szabályozó szerepének erősítéséről beszélt Orbán Viktor, a nemzeti vagyon megőrzéséről, ezekről majd holnap írok részletesen....

Hallhattuk azt is a szónoktól, hogy a politikusokat azért tartjuk, hogy megoldásokat kínáljanak. Sok megoldást persze nem kínált a beszéd, legföljebb többször említette a "területi követelések" kifejezést, amit nagyon nehéz megkülönböztetni attól, hogy ha valaki teret követel az érvényesüléshez. Nem is fogják megkülönböztetni a revizionista szélsőségesek, tehát az ő gondjaikra is megoldást kínál a Fidesz. De amikor már a jóravaló hentes is fölháborodva követeli "ezek" eltűnését, akkor mi tehet egy hasonlóan jóravaló kormányfő jelölt, pártelnök? Kiáll a pódiumra és mozgósítja a pártját a "reménytelenség emberei" által megszállt haza fölszabadítására, hadd legyen az ő hentesének is jó.

Így jutottunk el a beszéd mélypontjához, a fenyegető képhez, hogy a "reménytelenség emberei" a szakadék alján köthetnek ki, ha nem vigyáznak. Elfelejtette persze a szónok hozzátenni, hogy az eféle képes beszédet nem kell szó szerint érteni, ahogy a tavalyi népszavazás utáni beszédében foglaltakat sem. Viszont akkor megtörtént a szélsőséges csőcselék randalírozása, elkergetendő a "helytartókat", de erről akkor írtam. A megoldás most is kész, csakis a hatalmon levőket kell lecserélni, ilyen egyszerű. Gratulálunk, Viktoria, elég győzni, a program meg majd csak úgy jön, ahogy a zsír rá a húsra!

Holnap folytatom, de addig is olvassátok a tegnapi, Gyülekezzünk! című felhívásomat! A TDP megalakulását támogatók jelentkezését várom...