Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
Tegnapi szövegemre Soma ismét
ellenvetéssel élt, mellesleg megismertetve egy új kifejezéssel, hogy "kifütyül a
technika" :-). Valóban, folyamatosan viaskodom, hogy a közvélemény-formálás
hatékonyságát növelő technokrata megoldással beszálljak az "új trend "
szabta emocionális hullámverésbe, vagy a józan párbeszéd híve maradjak. Hogy az
Obama által is követett technika mennyire új, arról persze vitatkozhatnánk, hiszen
a döbbenetesen hasonló New Deal előkészítése során Roosevelt is hasonló technikát
alkalmazott. De most nem ez a hasonlóság a legfontosabb (a New Deal ellentmondásairól
január elején már írtam), hanem a politikai technikák
mögött meglevő lényeg magyarországi alkalmazhatósága.
A magyar viszonyokra átültetett amerikai politikai technikák végzetes hatását 2000
óta a saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Lényeges különbség ugyanis, hogy az USA-ban
egy több évszázados demokrácia működik, erős a gazdaság és a dollár világpénz, miközben
a magyar demokrácia intézményei gyökértelenek, a hazai gazdaság elmaradott és a
forint ereje elhanyagolható. Mindezek következtében az emocionális
politikai harc eredményeképpen kialakuló hatalom legitimitása véletlenszerű, cselekvési
szabadságát pedig a jogállamtól független, a felszín alatt húzódó erővonalak határozzák
meg. Az érzelmekre ható politikai rohamoknak sokszor hiányzik a valós alapjuk, néha
a valós helyzetnek szögesen ellentmondanak. Soma megfogalmazása
árulkodó, "egy ellenzékben levő párt megteheti [hogy felszínes legyen -
tdp], egy kormányon levő formáció viszont nem, mert tőlük a zemberek konkrét, haszos,
előrevivő megoldásokat várnak a napi ppolroblémáikra. Ilyen egyszerű ez".
Sajnos az egyszerűség csak látszólagos, de a rejtett problémákat keltő leegyszerűsítő
torzítás csak a kisebb baj, a nagyobb a gondoskodó állam kezdeményezéseket elfojtó
hatása. Az USA polgárai közül kevesen várják, hogy a napi problémáikat a kormány
oldja meg, míg Magyarország polgárainak többsége elveszítette a diktatúra negyven
éve alatt az önerőre való hajlamot.
A populista politizálás Magyarországon az önerő satnya állapotán alapul, de ennek
az elmaradottságunknak a konzerválásában egyforma álláspontot képvisel az MSZP és
a Fidesz is. A két párt az állam totális hatalmának visszaállításához vezető politikát
folytat, a parlamentben jelenleg kettő, a modernitást és felvilágosodott polgári
normákat képviselő párt akad, az MDF és az SZDSZ. Jellemző a tavalyi
népszavazási kampányban mutatkozó különbség az akkor még kormánykoalíciót alkotó
két párt között. Az MSZP semmitmondó kampányával szemben az SZDSZ egyáltalán nem
mellőzte az észérveket (emlékszem az esetre, jómagam is a reformok mellett
érveltem), de az MSZP sokatmondó
hallgatása és a Fidesz többfrontos támadása meghozta a reformokat megfékező populista
végeredményt.
Az embereket "böszmének" szerintem az tartja, aki a psziché törvényszerű gyengeségeit
kihasználva gátlástalan politikai manipulációval éri el, hogy hatalomhoz jusson,
miközben tartózkodik a racionalitástól, hogy egyetlen szavazatot se veszítsen. Nem
csak azért kötelessége az ellenzékben levő (vagy a parlamenten kívüli) pártnak a
részletes programalkotás, hogy a kormány politikájának alternatíváját megmutassa,
hanem azért is, hogy az érzelmi politizálás semmit sem garantáló irracionalitása
ne tegye semmivé a képviseleti demokrácia egyetlen értelmét. Amennyiben
ugyanis a választásokon csakis a közvéleményt legjobban befolyásoló juthat hatalomra,
és nem a köz képviseletére a legalkalmasabb, akkor valóban az LMP által szorgalmazott
közvetlen demokrácia lesz a kisebbik rossz.
Természetesen a Tudományos Demokrácia Pártja politikájával az LMP
közvetlen demokráciát erősítő céljai is ellentétesek (ahogy a
részvétel című szövegemben írtam), ezért is szükséges a TDP-elvek
szerinti politikai párt megalapítása.