Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

TGM téved
Közösség vagy társadalom
2009-03-19 16:05

Nem terveztem, hogy foglalkozom Tamás Gáspár Miklós március 15-i ünnepet méltató szavaival (szerintem is katasztrófa volt az ünnep), de BetűvErő bogtársam értelmezési zavarai szólásra sarkallnak. Letter Force ugyanis ma hajnali blogjában (ismét) elköveti azt a hibát, hogy egy szövegkörnyezetéből kiemelt mondat alapján ítél. A vörös zászló kifejezést emeli ki a blogoló, majd gyorsan következtet: "Mindjárt jön a forradalom, mi?".

Azt a szövegrészt, hogy "A jobboldal sikeresen kisajátította az ünnepet és a teljes nemzeti szimbolikát. [..] A régi szociáldemokraták 1871-től 1946-ig elutasították március 15-ét, mondván, a polgárság ünnepe. Sohase tűzték ki a piros-fehér-zöldet" már nem tartja idézésre érdemesnek Letter Force. De kár is több szót vesztegetni blogtársam csúsztatásos technikáira, megtettem azt január közepén más témával kapcsolatban.

TGM tévedéséről azonban érdemes hosszabban beszélni, ugyanis magam sem értek egyet azzal a következtetésével, hogy az osztályharcos küzdelem a megoldás a kapitalizmus ellentmondásaira. A filozófus közíró démonizálása az érvek hiányát bizonyítaná, tehát induljunk ki abból, hogy Tamás Gáspár Miklós problémafelvetése helytálló:

"Ma Magyarországon megint kezelhetetlen, iszonyatos etnikai kérdés és kezelhetetlen, iszonyatos szociális kérdés van, akárcsak '48-ban. Az uralkodó osztály 1848, 1918 és 1989 után is tehetetlenségtől és vakságtól szenved. Persze sok minden más, de az országot alapvetően ugyanazok a problémák feszítik. Miközben a válság körülményei között hatalmas verseny alakul ki az egyre szűkülő állami forrásokért, az összes polgári párt lényegében az alsó hét-nyolcszázezres réteg szociális kedvezményektől, segélyektől való megfosztását javasolja, és megpróbálja menteni a középosztályt, no meg védeni a tőke kiváltságait. A szociális törvények, az "Út a munkához" program, a "segély helyett munkát" elképzelés, "a Monoki Gondolat" mutatja, hogy a legszegényebbeket dobják ki a szociális hálóból. Segély helyett nem lesz munka, mert munka nincs. Segély helyett börtön lesz. A polgári közvélemény és az állam büntetőpolitikával kívánja megoldani a szociális problémákat, ezt mutatja a közbiztonsággal kapcsolatban kialakult igazolhatatlan és indokolatlan hisztéria. A "morális pániknak" most az a politikai funkciója, hogy előkészítse a talajt a szociális rendszer további szétrombolásához. Az etnikai és szociális egyenlőtlenségi problémák egyidejűsége, a Magyarországon hagyományos "demográfiai rémület" kétszáz esztendős." - írja Tamás Gáspár Miklós.

Nem vitatom, hogy a szűkülő állami forrásokért folyó verseny áldozatai elsősorban az alacsony jövedelműek lesznek (akik azért alacsony jövedelműek, mert versenyképtelenek). Azt sem vitatom, hogy a tőke kiváltságait védik a Reformszövetség vagy Bokros Lajos által javasolt intézkedések. De azt tudni kell, hogy tőke nélkül megvalósíthatatlan a piacképes termelés, mert a kockázati tőke hatékonyága messze fölülmúlja az eszközszegény munkaerőn alapuló gazdálkodás (vagy akár tervgazdálkodás) hatékonyságát. A globális versenyben tehát bukásra lenne ítélve Magyarország, ha a tőke gyengítése árán valósítaná meg a válságkezelést.

TGM abban téved, hogy a tőkét okolja a bajokért, ezzel szemben én azt állítom, hogy maga a tőkés is szenvedő alanya a félig megvalósult kapitalizmusnak. Azt, hogy a kapitalizmus nem teljes - ezért zavarai ciklikusan ismétlődnek - a nem működtetett vagyon kiváltsága okozza. Minden termelés végső célja a fogyasztás, tehát a megtakarítás is egy későbbre halasztott fogyasztás érdekében történik. A megtakarítás azonban kétféle módon történhet, a termelésbe visszaforgatott tőkeberuházással vagy pénzformákba való átalakítással. Pénzformák alatt a kincsképző szerep különféle megvalósulásait, tehát nem csupán a pénz fizetőeszköz alakját, hanem bármely általános értékőrző (ingatlan, műtárgy, stb.) megjelenését értem (megjegyzem, hogy a Gessel-féle romló pénzáru azért nem lehet megoldás a válságra, mert akkor a kincsképző szerep más pénzformákban jelenne meg). A kereslet csökkenése esetén a termelés visszaesik, a tőkebefektetéseket pénzformákba alakítják át a tulajdonosaik, ahelyett, hogy másik termelési területre csoportosítanák át. Ezt a hatást az állam csak fokozza azzal, hogy a termelésből kivont megtakarításokat nem adóztatja meg.

Természetesen a tőkés hoz hibás befektetési döntéseket, pontosan ennek ellensúlyozására szolgál a profit, tehát a profit a döntési kockázat ára (ahogy a bér a munkaerőé). Azonban a tőkés egyben tulajdonos is, tehát megteheti, hogy a vagyonát a termelésből kivonja. Magyarországon jelenleg alig visel terheket (mindössze illeték-, esetleg helyi adóköteles) a tőke kincsformákra alakítása, miközben a működő tőke profitja törvény szerint adóköteles. A termelésből kivont vagyon tulajdonlásának jogát, pontosabban kötelességét határozta meg az ősiség törvénye is, ami ellen hadakozott Széchenyi is a Hitel című művében. Az ősiség törvénye szerencsére már nem akadályozza a gazdaság működését, de az adómentesség és a tulajdonosok józan esze együtt felér az ősiség törvényével, hiszen a válságokat mélyíti, a jövedelemkülönbségeket erősíti.

A jövedelemkülönbségek nem magasabbak Magyarországon - vethetik közbe a statisztikák felületes ismerői, de azokban a táblázatokban a folyó jövedelem számértékét összehasonlítva figyelmen kívül hagyják a megtakarításokat, a vagyont (s a vagyonból származó rejtett jövedelmet is). Így torz kép keletkezik, ráadásul az összjövedelem egy része, a fizikai létminimum elfogyasztása nem választás kérdése, nem lehet belőle megtakarítani, tehát aligha hasonlítható a magasabb jövedelemszintekhez. Ha a létminimumot levonjuk a különböző nagyságú jövedelmekből (amely jövedelembe a nem működtetett vagyonból származó rejtett jövedelmet is beleértjük), akkor elénk tárul a rettenetes egyenlőtlenség. Ugyanis az átlagjövedelem hazánkban jóval közelebb esik a fizikai létminimumhoz, mint az összehasonlításban szereplő fejlettebb országok esetében. TGM ezt a helyzetet látja és látom én is, de az általa vallott osztályharcos gondolkodást én elfogadhatatlannak tartom. TGM konzervatív módon szembeállított közösségekben gondolkodik, nem pedig társadalomban.

Első látásra a két kifejezés szinonima, de nem így van. A közösség az egyének által alkotott, rajtuk kívül eső tárgyiasult idea, intézményesült szokásrendszer, a társadalom pedig az egyének együttműködésének ideája, ellentmondásokkal terhelt valóság. A közösség (community) a társas kapcsolatok kivonata, míg a társadalom (society) a társas folyamatok összessége. TGM a konzervatív baloldali gondolkodás, az osztálytársadalom logikáját követi, amelyben a közösségek a gazdasági hovatartozásuk (economical community) szerinti politikai álláspontot foglalnak el. A konzervatív jobboldal is az osztálytársadalom logikáját követi, de nála kulturális közösség (cultural community) alapján alakul a politikai álláspont. Mindkét típusú gondolkodás célja egyfajta (állami) közösség megteremtése.

A Tudományos Demokrácia Pártja alapelvei szerint a szembenálló társadalmi érdekcsoportok (osztályok) valamelyikének képviselete helyett a társas folyamatok törvényességének biztosítását tartja az állam fő feladatának. Ennek a funkciónak megvalósítása csak világos és egyértelmű cselekvési program alapján lehetséges. Az alapelvekkel és a programmal egyetértők jelentkezését várom! Gyülekezzünk!