Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
bokros teendők Racionális és tradicionális legitimitás 2009-03-21 14:00
Dr. prof. Bokros Lajos feledékeny, ami mindannyiunkkal megesik. Ez persze nem mentség
arra, hogy a tényeknek ellentmondó állításokat fogalmaz meg a közszereplő, hiszen
karizmájának szertefoszlása gyengíti az általa képviselt álláspont meggyőző erejét,
de szerencsére a közgazdász esetében nem teszi semmissé azt. Bokros ugyanis
továbbra is elsősorban szakértőként szólal meg, nem vedlett át olyasféle politikussá,
aki hajlékonyan idomulni szeretne a választópolgárok kényéhez kedvéhez. Pontosan
emiatt alkalmas elsősorban ő arra, hogy a következő választásokig Magyarország miniszterelnöke
legyen. Ezt az állításomat szeretném részletezni a mai bejegyzésben.
Milyen legitimitást kaphat Bokros Lajos?
A legitimitás demokratikus ideája szerint hatalomba az kerül, aki
a választópolgárok (vagy azok által választott képviselők) döntése szerint mandátumot,
jogot és bizalmat kap a cselekvéshez. A választással szerzett racionális
legitimitás mellett Max Weber
megkülönbözteti a hatalom transzcendentális (tapasztalaton túlról
nyert), tradicionális (hagyományokkal igazolt) és karizmatikus
(tekintélyelvű) megalapozását. A politikai hatalmat a magyar jogrend szerint is
a racionális legitimitás - a választás - alapozza meg, de a választók döntéseit
a még említett háromféle legitimitás befolyásolja, kinek-kinek a világnézete, léthelyzete
vagy rokonszenve szerint. A jelenleg hatalomban levők racionális legitimitása alig
fogyatkozott meg az időközi választásokkal, de annál inkább a másik háromféle megalapozottságuk.
A felvilágosodás óta a hatalom tapasztalattól független (mitikus) megalapozottsága
rohamosan csökken, a vallásból kiszakadó ideológiák és a feudális államok nemzetállamokká
való átalakulása, a kialakuló modernitás pedig a hagyományokkal igazolható legitimáció
hasadását okozta, ami leginkább a jobb- és baloldal között húzódó törésvonalban
ismerhető fel. Az egyén és a közösség ellentéte is a modernitásnak a következménye.
A közösség egyénekre bomlása a hagyományok relativizálódásához vezet, miközben a
kisközösségekben hatékony tekintély a globális közösségekben irracionális méreteket
ölthet, ezáltal torz ideológiai formákat hozhat létre. A fejlett nyugati társadalom
tagjai szerves fejlődéssel jutottak el az ellentmondásoknak ebbe a posztmodern állapotába,
tehát a civil társadalom tagjai is megértik és befolyásolják a hatalom lépéseit,
nem egyoldalú a viszony.
Ezzel szemben a posztkádári Magyarország modernitása erőltetett, a reális legitimáció
felszíne alatt a feldolgozatlan mitikus magyarságtudat, a machiavellista hatalomforrások
urambátyám hálózata és a puhány diktatúrában megerősödött képmutatás határozza meg
a mindennapjainkat.
Ebből a helyzetből kétféle kiút létezik, egyik Orbán Viktor karizmatikus személyiségére
alapozza az új reális legitimitás megteremtését, de ennek a legitimitásnak a racionalitása
kétséges, ugyanis a választókat összefüggéstelen érzelmi hatások érik
a Fidesz részéről. A második választható kiút a társadalmi tapasztalatból fakadó hagyományokra,
a szakértelem megbízhatóságára alapozza a legitimitást tradicionális módon. Eszerint
a Bokros Lajos által vezetett szakértői kormány végzi el a stabilitás feltételeinek
megteremtését. A szakértői kormány mandátuma 2010-ig tart (vagy még hamarabb megbukik,
ha a parlamenti pártoknak érdekében áll), de nem rántja magával egyik politikai
oldalt sem, tehát a soron következő választásokra stabilabb politikai körülmények
között kerülhet sor, jó esetben a populáris ostobaságokra, szélsőségekre sem lesz
igény. Harmadik lehetőség a jelenleg regnáló Gyurcsány Ferenc (vagy más
szocialista politikus) vezette szocialista kormány, aminek megtartásával a 2010-es
választásig fennmarad a jelenlegi instabil helyzet, tehát a semmittevés. Negyedik lehetőség az előrehozott választások, de erre csak akkor
lenne esély, ha az SZDSZ és az MDF valamelyikének szavazóbázisa erősödésnek indulna
vagy az MSZP támogatottságának csökkenése vészes mértéket öltene.
A Tudományos Demokrácia Pártja egy megalapítandó
gyülekezet, amelynek részletes programja van, bár még
csak az alapelvek léteznek, de ez nem véletlen. Igaz,
elkéstünk a megalapítással, az EP képviselőválasztás kampányáig már nem lehet észrevehető
párterőt létrehozni, (Bokros Lajos is az MDF listáját vezeti :-) , de az időzavarra
hivatkozva sem szabad elfogadni, hogy hasonló életmódú jóemberek gyülekezeteként
váljon a párt ideológiamentessé vagy egypártrendszerhez vezető zavaros ideologiát
hangoztató képződménnyé. Az üres és gátlástalan politizálás helyett a tudás megosztásának
tradicionális legitimitására kell támaszkodni, hogy a politika újra tartalmassá
válhasson.
A hagyományok és tudás tisztelete köt össze minket!
Gyülekezzünk!