![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Tegnapi bejegyzésemben bebizonyítottam, hogy a Gini
együttható csak korlátozottan alkalmas az egyenlőség mérésére. A végkövetkeztetés
szerint 26%-os Gini számmal jellemezhető az a társadalom, amelyben a többségnek
egyenlő ugyan a jövedelme, de a 26% nyomorog. Ugyanekkora lenne annak a társadalomnak
a jövedelemkoncentrációja is, amelyben mindenkinek egyenlő a jövedelme van, kivéve
egy főt, aki viszont az összjövedelem 26%-át szerzi meg. Utóbbi lehetőséggel nem
foglalkozom, mert a többségi elv kizárja a megvalósulását, de a többség
(a medián-jövedelemnél magasabb jövedelemmel rendelkezők +1 fő) által elfogadható
módon már kialakulhat az előbb említett jövedelmi gettósodás, egy rabszolgasághoz
hasonló szegénység, ami ellen a demokrácia intézményrendszere sem nyújt védelmet.
A jövedelemadó rendszer és a szociális támogatás szinte összes fajtája létrehozható
a TDP által javasolt jellemzők (a szociális támogatás
és az adómentesség határa, valamint az afölötti jövedelem adókulcsa) mértékének
variálásával a különböző politikai platformon levők szájíze szerint. Ezt a lehetőséget
próbáltam bemutatni a tegnapelőtti bejegyzésemben, mire
blogen kommentjében kifogásolta, hogy a konzervatív (és
liberális) politika alapján a jövedelmeket a fizikai létminimum
határáig szociális ellátással egészítik ki. Blogen szerint,
amit én konzervatívnak nevezek "az valamiféle piacpárti szocdem lehet".
Ebben igaza is volna, de az eféle szélsőséges konzervativizmust (amely pusztulásra
ítéli vagy pusztulni hagyja, de legalábbis bünteti azokat, akik a "létező világok
legjobbikába" nem tudnak beilleszkedni) nem tekintem meggondolandó
alternatívának sem. Ilyen rendszerek elvetése után pedig a fizikai létminimum biztosítása
nem lehet kérdéses. Természetesen a közösségnek lehetnek elvárásai a szociálisan
támogatott egyénnel szemben, de ezen elvárások csakis szociális támogatás formáját
befolyásolhatják, nem pedig a nagyságát, ahogy ezt szociális
támogatás című szövegemben is megfogalmaztam.
Amennyiben a társadalom minden tagjának biztosítja a szociális létminimumot, és
ez egyben az adómentesség határát is jelenti, akkor a létminimumnyi jövedelemrész
után minden állampolgár megfizeti a fogyasztási adót, hiszen a létfenntartás szüksége
miatt ebből nem tud megtakarítani. Ez a jövedelemrésze természetesen a legmagasabb
jövedelműnek is adómentes, tehát azonos jogi elbírálás alá esik a kisjövedelmű és
nagyjövedelmű polgár. Akinek a jövedelmét a szociális támogatás egészíti ki a létminimum
szintjére, az sem kerül előnyösebb helyzetbe, hiszen a támogatást kölcsönként kapja,
s amikor már nem szorul támogatásra, akkor azonnal meg kell kezdenie a kölcsön törlesztését.
Több, mint egy éve is írtam már, hogy a TDP politikájának
lényege a vagyonadó egy gyökeresen új formájának a bevezetése. Ez az újdonság abban
áll, hogy a vagyonból származó rejtett jövedelmet (amit a statisztikában az
imputálás műveletével illesztenek a jövedelemadatokhoz, hogy a valóságos
jövedelmi viszonyokat közelítsék) az adózásban is figyelembe kell venni. Egyáltalán
nem valamilyen elvileg megalapozatlan vagyonadóról van szó, hiszen akkor jogos érv
lenne, hogy már egyszer adózott a tulajdonos, amikor megkereste a tulajdona árát.
Nem is közvetlenül az érték után kell adózni, hanem az után a rejtett haszon után,
ami után egy bérbeadó köteles megfizeti a jövedelemadót. Ezzel szemben a tulajdonos
(aki lényegében önmagától bérli a tulajdont) csak az önkormányzat ritkaságszámba
menő rendelete alapján fizet adót. Az újdonság másik része, hogy a tulajdon
alapján fizetendő jövedelemadóból az adott tulajdon tényleges bérbeadásából származó
jövedelemadót le lehet írni, tehát valóban nem kell kétszeresen adózni.
A vagyonadóval kapcsolatos elveket most csak azért említettem meg, mert amennyiben
a tulajdon után számított, a munkából, és a tőkeprofitból származó jövedelmek összességét
tekintjük jövedelemnek, akkor az ez alapján megrajzolt Lorenz görbe más alakú és
a Gini együttható is más értékű lesz, de bizonyosan pontosabb képet adnak a társadalom
jóléti megoszlásáról.
Bármely szolidáris társadalom összes tagja rendelkezik a fizikai létminimumnak tekinthető
jövedelemmel, különben belehalna a nélkülözésbe. Összemérhető jövedelmekről (koncentrációról)
csakis ezen jövedelemszint fölötti jövedelemrészt illetően beszélhetünk, tehát
van értelme meghatározni egy korrigált Gini számot is. Ez a szám a létminimum fölötti
jövedelemrészek koncentrációját mutatja. A létminimum összegével csökkentenünk kell
minden jövedelemértéket, majd ezekből számolhatjuk ki a korrigált Gini számot. A
korrekció minden esetben az együttható növekedését okozza a korrekció nélkül számolt
értékhez képest, s annál nagyobb lesz a változás minél közelebb esik az átlagjövedelem
a létminimumhoz.
(mára ennyi, de ne feledkezünk meg a blog aktuálpolitikai mondanivalójáról:-) Gyülekezzünk!