Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Tegnapi bejegyzésemben bebizonyítottam, hogy a Gini együttható csak korlátozottan alkalmas az egyenlőség mérésére. A végkövetkeztetés szerint 26%-os Gini számmal jellemezhető az a társadalom, amelyben a többségnek egyenlő ugyan a jövedelme, de a 26% nyomorog. Ugyanekkora lenne annak a társadalomnak a jövedelemkoncentrációja is, amelyben mindenkinek egyenlő a jövedelme van, kivéve egy főt, aki viszont az összjövedelem 26%-át szerzi meg. Utóbbi lehetőséggel nem foglalkozom, mert a többségi elv kizárja a megvalósulását, de a többség (a medián-jövedelemnél magasabb jövedelemmel rendelkezők +1 fő) által elfogadható módon már kialakulhat az előbb említett jövedelmi gettósodás, egy rabszolgasághoz hasonló szegénység, ami ellen a demokrácia intézményrendszere sem nyújt védelmet.

A jövedelemadó rendszer és a szociális támogatás szinte összes fajtája létrehozható a TDP által javasolt jellemzők (a szociális támogatás és az adómentesség határa, valamint az afölötti jövedelem adókulcsa) mértékének variálásával a különböző politikai platformon levők szájíze szerint. Ezt a lehetőséget próbáltam bemutatni a tegnapelőtti bejegyzésemben, mire blogen kommentjében kifogásolta, hogy a konzervatív (és liberális) politika alapján a jövedelmeket a fizikai létminimum határáig szociális ellátással egészítik ki. Blogen szerint, amit én konzervatívnak nevezek "az valamiféle piacpárti szocdem lehet". Ebben igaza is volna, de az eféle szélsőséges konzervativizmust (amely pusztulásra ítéli vagy pusztulni hagyja, de legalábbis bünteti azokat, akik a "létező világok legjobbikába" nem tudnak beilleszkedni) nem tekintem meggondolandó alternatívának sem. Ilyen rendszerek elvetése után pedig a fizikai létminimum biztosítása nem lehet kérdéses. Természetesen a közösségnek lehetnek elvárásai a szociálisan támogatott egyénnel szemben, de ezen elvárások csakis szociális támogatás formáját befolyásolhatják, nem pedig a nagyságát, ahogy ezt szociális támogatás című szövegemben is megfogalmaztam.

Amennyiben a társadalom minden tagjának biztosítja a szociális létminimumot, és ez egyben az adómentesség határát is jelenti, akkor a létminimumnyi jövedelemrész után minden állampolgár megfizeti a fogyasztási adót, hiszen a létfenntartás szüksége miatt ebből nem tud megtakarítani. Ez a jövedelemrésze természetesen a legmagasabb jövedelműnek is adómentes, tehát azonos jogi elbírálás alá esik a kisjövedelmű és nagyjövedelmű polgár. Akinek a jövedelmét a szociális támogatás egészíti ki a létminimum szintjére, az sem kerül előnyösebb helyzetbe, hiszen a támogatást kölcsönként kapja, s amikor már nem szorul támogatásra, akkor azonnal meg kell kezdenie a kölcsön törlesztését.

Több, mint egy éve is írtam már, hogy a TDP politikájának lényege a vagyonadó egy gyökeresen új formájának a bevezetése. Ez az újdonság abban áll, hogy a vagyonból származó rejtett jövedelmet (amit a statisztikában az imputálás műveletével illesztenek a jövedelemadatokhoz, hogy a valóságos jövedelmi viszonyokat közelítsék) az adózásban is figyelembe kell venni. Egyáltalán nem valamilyen elvileg megalapozatlan vagyonadóról van szó, hiszen akkor jogos érv lenne, hogy már egyszer adózott a tulajdonos, amikor megkereste a tulajdona árát. Nem is közvetlenül az érték után kell adózni, hanem az után a rejtett haszon után, ami után egy bérbeadó köteles megfizeti a jövedelemadót. Ezzel szemben a tulajdonos (aki lényegében önmagától bérli a tulajdont) csak az önkormányzat ritkaságszámba menő rendelete alapján fizet adót. Az újdonság másik része, hogy a tulajdon alapján fizetendő jövedelemadóból az adott tulajdon tényleges bérbeadásából származó jövedelemadót le lehet írni, tehát valóban nem kell kétszeresen adózni. A vagyonadóval kapcsolatos elveket most csak azért említettem meg, mert amennyiben a tulajdon után számított, a munkából, és a tőkeprofitból származó jövedelmek összességét tekintjük jövedelemnek, akkor az ez alapján megrajzolt Lorenz görbe más alakú és a Gini együttható is más értékű lesz, de bizonyosan pontosabb képet adnak a társadalom jóléti megoszlásáról.

Bármely szolidáris társadalom összes tagja rendelkezik a fizikai létminimumnak tekinthető jövedelemmel, különben belehalna a nélkülözésbe. Összemérhető jövedelmekről (koncentrációról) csakis ezen jövedelemszint fölötti jövedelemrészt illetően beszélhetünk, tehát van értelme meghatározni egy korrigált Gini számot is. Ez a szám a létminimum fölötti jövedelemrészek koncentrációját mutatja. A létminimum összegével csökkentenünk kell minden jövedelemértéket, majd ezekből számolhatjuk ki a korrigált Gini számot. A korrekció minden esetben az együttható növekedését okozza a korrekció nélkül számolt értékhez képest, s annál nagyobb lesz a változás minél közelebb esik az átlagjövedelem a létminimumhoz.

(mára ennyi, de ne feledkezünk meg a blog aktuálpolitikai mondanivalójáról:-) Gyülekezzünk!