Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

macskaköröm
Kényszeres rendjelek (2)
2009-05-23 13:00

Tegnapelőtti szövegem a Jobbik viselt dolgairól, a Magyar Gárda Szövetségről és a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetével kötött megállapodásról szólt, ma pedig a párt viseltes programjának tartalmát igyekszem jellemezni. A Magyarország a magyaroké címet viselő program ugyanis a Fidesz nacionalista gúnyájára emlékeztet (dettó, macskaköröm), Vona Gábor alakjára átszabva, miután a jakobinus mezt levető Orbán Viktor ismét a haza reményadó bölcsének öltözött. Egy leendő kormányfőn amúgy is rosszul mutatnának a kényszeres rendjelek, másra hagyja, hiszen axióma, hogy a régebbi nagyvezér született demokrata, éljen a nép!

A népet (és annak szebb jövőjét) persze a Jobbik magyarkodó programja is élteti, amely program a Fidesz receptjéhez hasonlóan a lelkesedésbe kapaszkodva képzeli kiemelni Magyarország polgárait a hullámvölgyből. Persze nem csupán a szigorúan vett adófizető polgárokat, hanem szerte a nagyvilágban mindazokat, akiket a Szent Korona tan jelenbe vetített jövőképe magyarnak nyilvánít. A Szent Korona, szegény persze nem tud tiltakozni az ellen sem, hogy demagóg célokra fölhasználják, a Korona ugyanis egy ereklye, a feudális Magyarország szimbóluma, pontosan ez a hiányossága. Egy a letűnt és eltékozolt Magyarország szimbóluma nem pótolja a világ haladásához való alkalmazkodást a XXI. században. István király azzal alkalmazkodott a középkori Európa realitásához, hogy a keresztény hitet tette ország-vallássá, bevonva népét a fejlődés fő áramába. Súlyosan téved az, aki a jelenkori Európa realitása helyett a középkorban bevált mintát ismételgeti, a Jobbik alkotmányozó szándéka pedig erre a téves mintára épül.

A pártprogram fő vonulata az euroszkepticizmus és a globális folyamatok elleni szélmalomharc. A Jobbik nem ismeri föl, hogy az EU, mint nagyhatalom nem azért jött létre, hogy leigázza az őt alkotó népeket, hanem, egyrészt, hogy az együttműködési kényszer alkotmányokba foglalásával elkerülje a múltban is világháborúkhoz vezető acsarkodást a nemzetállamok között. De arra is arra szolgál az EU létrehozása, hogy egységes gazdasági és politikai szereplőként szembe tudjon szállni más nagyhatalmak (Oroszország, Kína, Amerikai Egyesült Államok) gazdasági monopóliumaival. Természetesen a szervezeti tagság az alkalmazkodás terheit is megköveteli a tagoktól, de a szervezeten kívülről származó negatív hatások ellen védelmet jelent. Bármiféle élő, vagy társadalmi szervezetnek ez a kölcsönös előnyöket jelentő együttműködés a lényege. A Jobbik programja szerint a Nemzetek Európája sokkal inkább megfelelne nemzeti céljainknak. Azonban, ha időben és térben távolabbra tekintünk, akkor felismerhetjük a fentebb (zárójelben) említett nagyhatalmak protekcionizmusának erősödését, amivel szemben a szomszédaikkal is minden kérdésben egyezkedni kényszerülő nemzetállamok képtelenek szembeszállni.

A fogyasztási javak, de még inkább a termelőeszközök létrehozásában a világgazdaságban globális verseny zajlik, aminek embertelen oldala tagadhatatlan, de ez ellen a gépezet ellen nem megoldás a magyar gazdaság bezárkózása egy kibuc-mintára önellátónak hitt elmaradottságba, pedig a Jobbik programjának ez a vezérelve. Arra valóban szüksége van a társadalomnak, hogy a munkamegosztásból fakadó kiüresedést a közösség szervezett ereje megállítsa, de erőtlen próbálkozás lenne Magyarország kormányától befolyásolni olyan vállalkozások működését, amelyek forgalma az ország GDP-jével mérhető össze, miközben az adott termékekre az ország gazdaságának szüksége van. Az ilyen befolyásolásra viszont már képes az Európai Unió mint összehangolt egység, de nem mint tagállamok laza szövetsége. Az EU, mint szociális közösség lehet, hogy megnehezíti a magyar vállalkozó életét a bürokratikusnak tűnő eljárási szabályaival (bizonyos, hogy van mit javítani rajtuk), ugyanakkor kordában képes tartani olyan multinacionális vállalkozásokat is, amelyekkel szemben Magyarország tehetetlenül csak az elmaradottságot jelentő bezárkózást vagy a korrupt behódolást választhatná.

A Jobbik programja pontosan ebben marad el a Fideszétől, hogy a világpolitikai összefüggéseket még csak föl sem ismeri, helyette a tartalmatlan magyarkodás marad a pótcselekvés egyik formája. Jellemző, hogy a dokumentumban olyan szavak előtt is használják a "magyar" jelzőt (magyar ember, magyar vidék, magyar falu) amely jelzettek még nyomorúságosabb helyzetbe kerülését éppen az Európai Unió akadályozta meg a magyar elit ostobaságával szemben. Jómagam pontosan ebből fakadóan támogatom az EU megerősödését a kókler politikát folytató vagy rendpárti, a Jobbik elveivel összhangban politizáló, a hazát romlásba kormányzó soviniszta politikusokkal szemben. Az EU-ból való kilépés rémálma csak azoknak az együgyű politikusoknak a fejében válik elfogadhatóvá, akik a kisebbségi magyarság ügyét csak látszólag képviselik. Románia és Szlovákia EU tag, tehát az ott élő magyarok sorsára EU-tagként mi is több hatást gyakorolhatunk, mint az EU-ból kilépve. Ugyanez a szempont érvényesül Ukrajna esetében is, amelynek EU tagságát hasonló elvek megvalósulása érdekében kell szorgalmaznunk.

Persze program reálpolitikai aránytévesztése mellett a Jobbik a gazdasági törvényszerűségeket is figyelmen kívül hagyná. Ezt tükrözi a haszonelvű szemlélet és az emberközpontú szemlélet szembeállítása. Fel sem merül a dokumentum szerzőiben, hogy a gazdasági törvényszerűségek felismerése és alkalmazása is az emberi méltóság növekedését szolgálja, de az sem, hogy a globális érdekeknek és a magyar érdekeknek lehet közös része is. Demagógia vagy közgazdasági műveletlenség bizonyítéka az az állítás, hogy a magyar gazdaság további atomizálása, a családi gazdaságok és a hazai vállakozások gazdasági megfontolásoktól mentes támogatása vezet a felemelkedéshez. A helyzet az, hogy ettől csak még rosszabb lesz a helyzet, még versenyképtelenebb magyar gazdasághoz vezet az ilyen alanyi jogon járó támogatás. A jelen kor kihívásaira nem a közösségi forrásokkal támogatott gazdasági szereplők sokasítása, hanem olyan ösztönzés a megoldás, aminek hatására a gazdaság gyengébb szereplői közös vállalkozásokba tömörülnek, hogy elérjék végre azt a tőkeméretet, amivel a multinacionális vállalatok magyarországi képviselőivel eséllyel tudnak versenyre kelni. Nem bürokratikus (azaz tiltó) módon kell korlátozni az piaci visszaélésekre képes vállalkozókat, hanem a túlzott piaci részesedéssel arányos adót kell kivetni a közjót veszélyeztetőkre, hogy azok érdekeltek legyenek a piaci részesedésük csökkentésében vagy adófizetéssel ellensúlyozzák a monopolhelyzet okozta társadalmi kockázatot.

A fölvetett racionális meggondolások a Jobbik programjából hiányoznak, miközben túlteng benne az emberi méltóságra, életcélra és küldetésre való erőltetett hivatkozás. Holnapi szövegemben megmutatom ezen hivatkozások ürességét és a Jobbik politikájának fasisztoid tartalmát.

Nem a polarizált gondolkodás fokozása, hanem az összefüggések józan és gondos számbavétele segít rendbe hozni azt, amit az elmúlt kilenc évben elrontott a politika. A Tudományos Demokrácia Pártja politikai hitvallása a tudás megosztásán és (vezérelt közösségek helyett) a bármely kérdést fölvetni kész kommunikatív etika erején alapul. Ennek megfelelően összefüggő és megvalósítható reformprogrammal kell a közönség elé állni, az ellentmondó vélemények megvitatására készen. Az ítélkezés nem megoldás a legszélsőségesebb eszméket hirdetőket sem, érvelni kell megmutatni a gondolati hibákat, nem feltétlenül meggyőzve a szélsőségest, inkább hiteles alternatívát kínálni a választóknak. Azonban a meggyőző érvek is elhalnak az egyéni hangok alkotta hangzavarban, ha nem élünk békés gyülekezési jogunkkal.

Gyülekezzünk, szóljunk, alapítsuk meg a megbélyegző történetek mocskaitól mentes Szociálliberális Fórumot!