Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

fasisztoid
Kényszeres rendjelek (3)
2009-05-24 17:00

Immár a harmadik alkalommal foglalkozom a Jobbik Magyarországért Mozgalommal. Pénteken, a Magyar Gárda Szövetségről és a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetével kötött megállapodásról írtam, tegnap a párt viseltes, Magyarország a magyaroké címet viselő programjának rövidlátását mutattam meg, ma pedig az egyéni szabadság elnyomását jelentő jellegzetességeket és a rasszista megnyilvánulásokat bírálom.

Az dokumentumban sűrűn előfordul a emberi méltóságra, életcélra és küldetésre való hivatkozás, de amelynek
értelmezése végig homályban marad, tartalmi ürességet sejtetve. Akad azonban két mondat, amely mégis árulkodó: "Emberképünkből következik társadalom- és államfelfogásunk, amelyben a cél és a rendeltetés nem az egyéni szabadság maximalizálására törekvő ember „békénhagyása”, a közösség és az állam szerepének minimalizálása, passzivitásra, be nem avatkozásra kényszerítése. Ezzel szemben a társadalom és az állam célja a közjó szolgálata, annak előmozdítása, hogy az emberek a küldetésüket, az életcéljukat betölthessék, közösségeik megmaradjanak és virágozzanak" . Az idézet alapján komoly veszélynek tűnik, hogy a Jobbik felfogása szerinti hatalom már az egyéni szabadság maximalizására törekvést is bünteti, az ilyen emberek békéjét veszélyezteti, ami terrorral fenyeget. Riasztó gondolatokat kelt bennem az életcél betöltésének előmozdítása is. Az életcélt ugyanis csak akkor szokás betölteni, ha ez a bizonyos életcél kötelező módon (ahogy Az ember tragédiája, XII. szín - Falanszter ábrázolja), a közösség fasisztoid követelményeként keletkezik. A társadalom tagjainak méltósága, gyarapodása a történelem tanúsága szerint akkor és ott volt a legerősebb, ahol és amikor a szabadság maximalizására törekvőket békén hagyták, miközben megaláztatáshoz és a pusztulásba vezetett minden olyan rend, ahol az életük megvalósítandó céljait nem maguk az egyének tűzték ki, hanem a hatalom, valamilyen ideálisnak gondolt rögeszme alapján.

Az elnyomáshoz militáris erő is kell, ezért rendőrség megerősítése mellett a csendőrség létrehozását javasolja a program. A rendőrség fejlesztésével egyetértek, amennyiben a hatékony bűnüldöző munkát és a szabadságjogok gyakorlásának minőségi védelmét biztosítja, a csendőrség létrehozása azonban bizonyosan jogtalansághoz vezet. Szabó Miklós A csendőrség útja című írásából kiderül, hogy a csendőrség elsősorban belpolitikai funkciókat ellátó katonai szervezet (amilyen az ÁVO is) volt, amely az államhatalom rendjét megelőző kényszerrel, megfélemlítéssel biztosítja a jogsértések felderítése és a szabadságjogok defenzív védelme helyett:
"Középkorig visszamenő történetét tekintve csendőrség és rendőrség különbsége abban állt, hogy a rendőrség őse a városi bakter avagy a falu határában őrködő csősz volt, akiket az önkormányzat saját költségén arra fogadott fel, hogy a közösség (falu vagy város) lakóinak vagyonát védje a tolvajoktól és rablóktól; a csendőrség őse viszont az a katonai alakulat volt, amelyet a király avégett állított fel, hogy az alattvalóktól erővel behajtsa az adót".

A Jobbik programja szerint a "falvakban a csendőrség [...] a társadalmi együttélés szabályainak betartását határozott, következetes, részrehajlásmentes és szigorú fellépéssel kikényszerítse", azaz diktatórikus módon kényszerítse ki az ideálisnak vélt rendet. Ennek jogi (önbíráskodó), szociológiai (az erőszak alázatot vagy lázadást szül) és pszichológiai (a kényszer önmagát igazoló) abszurditása is elegendő érv lenne, de Szabó Miklós fentebb is idézett írása emellett a történelmi szempontokra is rávilágít: "Az egykori csendőrjárőr szerepének idealizálása eltekint a megváltozott társadalmi körülményektől. Az akkori faluban alig fordult meg idegen. "A csendőr a falu lakosait tartotta szemmel, s egy kis lakóközösség ismeretében természetesen azonnal be tudta mérni a lehetséges tettesek körét. Ma, amikor a községekben tömegesen fordulnak meg átutazók, a legnagyobb járőrözési sűrűséggel sem lehetne a tizenkilencedik századi eredményességet biztosítani. Akkor a számbavehető átutazó bűnelkövető tipikusan a cigánykaraván volt. A csendőrség erre figyelt. Kezdettől arra nevelték az őrsök személyzetét, hogy a cigányokban bűnözőt lásson".

Ez a látásmód a Jobbik "történelmi áttörése", a társadalom kiscsoportjaiban meglévő rasszista érzelmek politikai programba emelése a "cigánybűnözés" kifejezés hangoztatásával. Mosakszik is a pártprogram írója, hogy "Ennek megállapítása és dokumentálása természetesen nem jelenti sem a cigányság kollektív megbélyegzését, sem
rasszizmust, hiszen a jelenség mögött nem genetikai meghatározottságot, hanem sajátos szocio-kulturális hátteret jelölünk meg", de a kulturális rasszizmus ugyanolyan megbélyegző és diszkriminatív, mint más, az emberi méltóságot semmibe vevő ostobaság. Természetesen hiba lenn az alaptalan pozitív diszkrimináció is, tehát az olyan kedvező megkülönböztetés, amely nem valamilyen meglévő hátrányos megkülönböztetés kioltására irányul. Az viszont sajnálatos tény, hogy bármely megkülönböztethető rasszjegyet viselő egyént a kisközösségek tagjai ösztönösen hátrányos megkülönböztetéssel sújtanak. Ezért van szükség a hátrányos helyzetbe kerültek társadalmi védelmére.

De nem csupán azokéra, aki a hátrányos helyzetet rasszjegyeik alapján szenvedik el, a lényeg a hátrányos helyzetben való segítségnyújtás közelsége, a szociális háló biztonsága. A rászorultság alapján történő segítségnyújtás a hátrányos helyzetűek diszkrimináció-mentes megbecsülése. A Jobbik programjában mégis a cigány kisebbség diszkriminációja szerepel, egy megkülönböztető felmérés, amely "választ kell, hogy adjon a legfontosabb kérdésekre: hány cigány ember él Magyarországon, mekkora az a demográfiai dinamika, amellyel lélekszámuk nő, milyen a valós anyagi, szociális helyzetük, a népességüket milyen arányban érinti a kriminalizálódás, milyen érzelmeket táplálnak a többségi magyar társadalommal kapcsolatban, él-e a cigányság egészében őszinte szándék az integrációra és a normakövető életmódra?". Ez az a programpont, ami éppúgy ellentétben áll az emberi méltósággal, mint a Jobbik által a liberális nézeteknek tulajdonított embertelen szemlélet.

Igaz ugyan, hogy a liberalizmusnak is lehet szélsőséges fajtája, amely a szociális beavatkozást a legnagyobb nyomor esetén is fölöslegesnek véli, de Magyarországon ilyen szemléletet semmilyen párt nem hirdet. A jelen állapotért felelős ugyan az SZDSZ is, mert sokáig az MSZP megalkuvó partnere maradt. Legnagyobb felelősség az MSZP (nemSZP) képviselőit terheli, akik éppenséggel a liberális politika tagadásával idézték elő a romlást. Felelős a Fidesz MPP (lumPP) is, mert a szavazat-maximálásnak alárendelve elvtelenül és szélsőséges hívószavakat sem kerülve politizált, ezzel elősegítve a fasiszta szólamokat nyíltan hangoztató Jobbik megerősödését.

Mindezen politikai pártokkal ellentétben a Tudományos Demokrácia Pártja politikai hitvallása a tudás megosztásán és a bármely kérdést fölvetni kész kommunikatív etika erején alapul. Ennek megfelelően tartalmas és megvalósítható reformprogrammal áll a nagyközönség elé. az ellentmondó vélemények megvitatására készen. Azonban a meggyőző érvek is elhalnak az egyéni hangok alkotta hangzavarban, ha nem élünk békés gyülekezési jogunkkal.

Gyülekezzünk, szóljunk, alapítsuk meg a megbélyegző történetek mocskaitól mentes Szociálliberális Fórumot!