Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

ballaszt
Fakarika és közhely (2)
2009-06-13 20:30

Tegnapi, formás logika című szövegemre petibatya három pontban reagált, az ő kommentjét dőlt betűvel idézem, majd rögtön reagálok is rá, egyúttal megpróbálom kimutatni hogy a Demokrácia és közjó bejegyzéseiben leírt elképzelések miként terhelnék ballaszt (holtsúly) módjára a demokratikus fejlődést. A gyülekezési jog gyengítésével, a döntéshozatal irracionális kockázatának növelésével és a korporatív hatalommegosztás létrehozásával nem a demokrácia erősödése, hanem még nagyobb bizonytalanság következne a magyar politikában.

"1. A több tucat bejegyzésből _részecskéket_ kiemelni, és azt az egész gondolatmenet végkövetkeztetéseként feltüntetni - finoman fogalmazva - nem szerencsés dolog." - írja petibatya.

Ezzel szemben úgy gondolom, hogy alapvetően hibás a közjót a demokrácia mindenkori céljának és kritériumának tekinteni, ezért kritizáltam elsősorban ezt a részecskét. A közjó nem a hatalmi berendezkedés következménye, hanem a társadalom erkölcsi és értelmi, egészségi, fizikai állapotától függ, tehát akár egy autoríter hatalom is biztosíthatja a közjót, de hogy ezt teszi-e, az pusztán az uralkodó hatásköre. A demokrácia esetében a társadalmat alkotó szavazópolgárok döntésétől függ (közvetlenül, vagy közvetve) a közösség törvényeinek alakulása. A társadalom különféle rétegeinek azonban eltérő víziói vannak a közjóról és a közös cselekvés mikéntjéről, a hatalom állami centruma viszont csak egyetlen cselekvési mintát követhet. A közjó megvalósításáról vallott elképzelések alapján az emberek pártosan viselkednek, még akkor is, ha tagadják pártosságukat és nem élnek gyülekezési jogukkal. Azzal, hogy ezt a valóságos pártos viselkedést petibatya tagadja, ugyanabba a hibába esik, mint a kommunista utópia hívei, akik figyelmen kívül hagyták az egyéni versengés előnyeit. Ráadásul bizonyos, hogy petibatya elképzeléseit is csupán a társadalom egy része támogatja, akivel egy pártba tömörülhetne, ha ehhez elegendő késztetést éreznének. De nem is kellene (abszurd módon) pártot alapítani, ha a petibatya elveivel egyetértők egyéni jelöltekként indulnának és bejutnának a parlamentbe.

"2. Talán meggyőzőbb lenne, ha nem mások gondolatait idézve cáfolsz az olvasók számára teljesen ismeretlen állításokat, hanem konkrétumokkal kapcsolatosan közlöd saját véleményedet."

Ezt a hiányosságot (részben) pótoltam azzal, hogy petibatya első tizenöt blog-bejegyzéseire írt jegyzeteimet is publikáltam ma délután. Sajnos az idő haladtával beleuntam a jegyzetelésbe, hiszen az alapvetés hiányosságai a következtetéseket is kétségessé teszik. Sajnálatos módon én továbbra is idézni fogom a mástól olvasott gondolatokat, ha egyetértek velük, főleg, ha az adott gondolatot nem tudom pontosabban kifejezni. A saját véleményemet persze leírom összefoglalásként minden esetben. Fentebb már jeleztem, hogy mennyire hamisnak tartom a pártatlanság hangoztatását (nem csak politikai, hanem általában eszmei pártosságra gondolva), de ha elfogadnánk is petibatya álláspontját az egyéni jelöltek ideológiai pártatlanságával kapcsolatban, akkor is bizonyíthatóan irracionális döntésekhez vezetne a pártatlanság, ahogy ezt tegnap mások gondolatait idézve próbáltam igazolni. Hivatkoztam a List-Pettit tételt ismertető dokumentumra, de ha ez nem elég, akkor röviden leírom a saját szavaimmal. Eltérő premisszák (ideológiai alapok) és logikai lépések alapján el lehet jutni ugyanahhoz végkövetkeztetéshez, amihez a döntéshozók mindegyike a saját racionalitását követve jut el. A többségi elven hozott végső döntés és a vele valóságos összefüggésben levő részdöntések között azonban irracionális ellentmondás is lehet, ha a döntéshozók racionalitásrendszere eltérő. Ez a probléma inkább jellemzi a független képviselőkből álló döntéshozó testületet, mint a pártos frakciókba tömörülő döntéshozást. Ha pedig ez a minőségi különbség fennáll, akkor nem a pártpolitika megszűntetése, hanem annak káros tulajdonságait megszűntető szabályozás a megoldás a jelenlegi ellentmondásokra. A TDP erre is ajánl megoldásokat, leginkább azt, hogy a képviselők juttatásuk egy részét csak akkor kapják meg, ha újraválasztják őket a következő ciklusban.

"3. Ha minden írásod a Tudományos Demokrácia Pártjára _futtatod ki_, akkor számomra - és lehet, hogy mások számára is - hiteltelenné válik a más gondolatok megértésére, netán befogadására való hajlandóságod, ami nélkül értelmes párbeszédet én nem tudok elképzelni".
Ezt a blogot egyrészt azért írom, hogy a számomra elfogadhatatlan gondolatmeneteket bíráljam, azokat pedig, amiket vallok, amikkel egyetértek az olvasóim elé bocsássam. De nem csupán véleményemet akarom megosztani, hanem lehetőséget is szeretnék teremteni, hogy a 2010-es választásokon legyen egy párt, amelyre nem azért szavazok, mert a többi még rosszabb választás lenne, hanem azért, mert az adott párt én politikai értékrendemet képviseli. Törekszem mások gondolatainak a megértésére, de a befogadás csak akkor lehetséges, ha a megértés eredményeként a saját gondolatmenetem bizonyul hibásnak. Ilyenkor visszavonom a téves gondolataimat, de ha az én érveim a nyomósabbak, akkor a korrekciót a vitapartneremtől várom el. Nem személyes ellenszenv miatt vitatom petibatya szövegeit, hanem azért, mert látszólag tudományos módon közelíti meg a problémákat. Azonban ez a megközelítés inkább a semmitmondó tudományos szocializmus nevű tantárgy hangneméhez hasonlatos, amely világértelmező szándékkal, de logikai megalapozás nélkül próbálta igazolni az igazolhatatlant. Petibatya is a társadalom mérnökeinek útját választotta, igaz, őnála a recept még egyszerűbb, szinte mágikus. Csak ki kell választani a képviselőket, s az ő hallatlan nagy bölcsességük garantálja a közjót. "Ennek mikéntjére az érintettek egészen biztosan megtalálják a legjobb megoldást" - olvashatjuk a másik politkai struktúra és döntési mechanizmus részleteit ismertető bejegyzésben. Külön szórakoztató, hogy a döntést előkészítőket (ki nem mondva: korporatív felsőházat) is a közjót meghatározó hatalmi ágak közé sorolja (merthogy a döntéshozók már csak az előkészített javaslatokat vehetik figyelembe), követve ezzel a Pozsgai Imre és Stumpf István nevéhez köthető demokráciaellenes irányvonalat. Petibatya mai bejegyzése jól példázza az orbáni tekintélyelvűség dilettáns változatát, de erről majd holnap...

Tartalmi problémákat rejteget olyan szószörny megalkotása, mint a demosztokrácia, csak hogy a demokratizmus látszata megmaradjon. Javasoltam akkori kommentemben, hogy valamilyen jelzős szerkezet kellene, ahogy én a Tudományos Demokrácia Pártja esetében is tettem. Petibatya nem értette a dolgot, most ismét elmagyarázom, bár egyúttal is arra futtatom ki a szöveget, amit lényegesnek gondolok, a pártalapítás szándékára. Egy kereszténydemokrata szerint a kereszténység erkölcsi tézisei adnak elegendő megalapozást demokrácia megvalósításához, egy szociáldemokrata a közösségi szolidaritás megerősítését tartja demokrácia fő kritériumának, a szabaddemokrata szerint az egyéni szabadságjogok biztosításával érvényesülhet csak a demokrácia. Mindhárom irányzatra jellemző, hogy valamilyen nemes társadalmi szükséglet (hit, szolidaritás, szabadság) kiemelésével különböztetik meg a saját demokráciaképüket a többitől.

A Tudományos Demokrácia Pártja centrumpárti szerepre törekedve azt vallja, hogy a demokrácia bármelyik társadalmi szükséglet elhanyagolása esetén torzul, ahogy ezt az alapelveket tartalmazó hét mondatban is megfogalmaztam. Az alapelvekből következően a hitélet támogatását a szociális létminimumba való beleszámításával kell biztosítani, hogy a rászoruló réteg is támogathassa a hitének megfelelő gyülekezetet. Az egyházak állami költségtérítése csak olyan mértékben lehetséges, amennyiben az egyházak a rászorulókat támogató szolidaritási vagy közfeladatot látnak el, egyébként az egyházak költségeit a hívőknek kell fedezni. A szolidaritás sem generálhat társadalmi ellentéteket, ezért a támogatásokat (akár teljes élethosszig elhúzódó) kamatmentes kölcsönként kell folyósítani, amit a rászorultság megszűntével kezdődően vissza kell téríteni a segélyezettnek. De ezeket az elveket tartalmazza már publikált reformprogram tervezet, kéretik elolvasni!

Persze ez csak az én magánkezdeményezésem, mindaddig, amíg a gyülekezési törvény alapján létre nem hozzuk a Szociálliberális Fórumot...

Gyülekezzünk!