Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

jegyzetek(1..15)
Fakarika és közhely (jegyzetek)
2009-06-12 01:01

Tegnapi bejegyzésemre írt kommentjében Petibatya kifogásolta, hogy nem bejegyzésről bejegyzésre kritizálom. Ennek hatására most közrebocsátom szerkesztetlen jegyzeteimet a Demokrácia és közjó című blog az első tizenöt bejegyzéséről...

2009. 02. 04. Demokratikus demokrácia (fából fakarika?)
Egyetértek azzal, hogy távolodtunk a demokrácia eszményétől, bár a kádár-rendszernek a demokráciához nem sok köze volt, inkább egyfajta oligarchia volt, aminek "legitimációját" a Szovjetúnió ereje adta. Azonban a demokráciának önmagában nem eszménye a közjó, pontosabban csak a politikai előjogok szempontjából különbözik az anarchiától, az oligarchiától vagy az autokráciától. A négy politikai forma a hatalom birtokosait tekintve eltér, de nem kizárt, hogy akármelyik biztosíthatja a közjót.

2009. 02. 05. Mielőtt a saját kardunkba dőlnénk...
Az, hogy a társadalomnak belső bonyolultsága van, tartalmatlan mondat, hiszen még egy atomnak is belső bonyolultsága van. A rendszer egyébként sem létrehozott, hanem kialakult. Nem működtetjük (mint egy rajtunk kívülálló szerkezetet), hanem benne élünk.

2009. 02. 05. Rendszerszemlélettel egy rendszerről
Egyetértek abban, hogy a harmonia az a fajta szüntelen változás, amely önmaga fenntartására képes, tehát a társadalom akkor is harmonikus, ha a külső változások hatására átalakul. Petibatya által meghatározott harmoniának egyetlen mércéje a közjó, ami szociális dogmatizmusra vall.

2009. 02. 06. A fölé- és alárendeltségről
Valóban oktalanság egyenlőségről és erőközpont nélküli társadalomról beszélni, de a rendezettség mértéke nem csupán a hatalmi hierarchia lehet. Az erőközpontok (többes számban) nem egy síkon hanem többdimenziós térben léteznek.

2009. 02. 08. A társadalmi rang és mércéje
A társadalmi erőforrások feletti hatalmat éppen a demokrácia miatt nem lehet statikusan megőrizni. A "hierarchiában elfoglalt hely" ezek szerint kétdimenziós, bár a cselekvési szabadság és a hatalom dimenziója nem független egymástól, tehát nem dimenziók.

2009. 02. 09. Rugalmasság -alkalmazkodás - túlélés
Nyitott dinamikus rendszer a bioszféra, de az élővilág és a társadalom egyedei petibatya szerint statikusan determináltak. Ez az egyik legnagyobb tévedése, egyben az elméletét kioltó állítása is.

2009. 02. 11. Egyéni értékrend - társadalmi értékrend
Súlyos tévedés, hogy az egyéni értékrend szubjektív, de az is, hogy a társadalmi értékrend a hatalomban levők értékrendjének a leképezése.
"Hogy ennek értelme az előzőeken túl valójában mi lehet, számomra egyelőre rejtély. " :-)

2009. 02. 11. Közjó és közérdek
A hatalomba választottak nem megbízást kapnak a közjó létrehozására, hanem bizalmat és hatalmat a társadalmi erőforrások felhasználására és a társadalmi kérdések eldöntésére. Ezek közül csak egyik a közjó kérdése. Petibatya szándéka arra, hogy meghatározza a közjót ezért erősen pártos magatartás, mint ahogy a jövőképek is embercsoportonként eltérőek.

2009. 02. 13. A társadalmi béke, mint közjó
A minden megalapozottság nélkül bevezettett progresszív érdekcsoportok érdekit azonosítja a közjóval. Ezek az érdekcsoportok talán nem pártok?

2009. 02. 14. A társadalmi jólét, mint közjó
ha a jólét viszonylagos állapota a lehetséges jólét és a megvalósult jólét hányadosa, de mekkora az a lehetséges jólét? Gondolom ez arra utal, hogy a társadalom összjavait mennyiségileg és minőségileg is a termelők állítják elő, nem pedig a politikai hatalom.

2009. 02. 14. A természeti környezettel harmonizáló társadalom, mint közjó
cselekvési minták meghatározása helyett elegendő a cselekvés ellensúlyának megteremtése. Persze feltételrendszerek helyett a döntési felelősség terhe is elegendő lenne, úgy, hogy ez az egyéni szabadságot nem korlátozná, tehát ha az egyén lát egy kiutat, akkor ő viseli a kockázatot is. A nagy társadalmi együttmozdulások káros hatása hatalmas.

2009. 02. 16. Az értékválságról és annak hátteréről
Súlyos tévedés, hogy az egyének értékrendjét vagy a társadalmi értékrendet a politika határozta meg. Igyekszik ugyan meghatározni annak érdekében, hogy megőrizze a hatalmát, de az értékrendet alapvetően az egyének által felismert valóság határozza meg. Ha a politikus ettől elszakad, akkor megbukik. Tehát nem a struktúra a felelős az értékválságért, hanem az ember, a politikus és az őt megválasztó polgár, amely kockázatmentesen dönt. Ilyenek a kedvezményezett rétegek és a valódi kockázatot nem viselő politikusok.

2009. 02. 16. A közjó globális állapotáról
A fejlődés a harmónia kialakulása felé való elmozdulás. A harmónia = közjó. Ez olyan fogalmi körforgást jelent, amitől elszédülök. Ime, a fakarika...

2009. 02. 17. A természeti környezetnek állapottya
Az írás nagy része közismert frázisok ismétlése, új összefüggések feltárása nélkül. Az viszont nem igaz, hogy a természet alakítása és leigázása kizárólag a volt "kommunista rendszerek" gyakorlata lett volna. Ahogy nem igaz, hogy a tőke gyarapításának szándéka magáért való törekvés. A termelésben a tőke viseli a kockázatot, a tőke növelésével az egységnyi tőkére jutó kockázat lesz kisebb.
A társadalom "belső folyamatainak tudatos átalakítása" és a "fejlődni képes rugalmas társadalom létrehozása" idealista cél, amely egy elképzelt modellt kényszerít a társadalomra - feltételezve azt, hogy a társadalom ideális modellje rendelkezésre áll, ami tényszerűen nem igaz. A társadalom mérnökei ezidáig csak bajt okoztak.

2009. 02. 19. A társadalmi békének állapottya
Újra, meg újra a pénz és a tőketulajdonosok szerepét említi a társadalmi választóvonal okaként, ami polgári jogi szemléletre való beszűkítést jelent, figyelmen kívül hagyva az általános és titkos választójog fogalmát, valamint a kultúrát és a jogi eszközöktől független hagyományokat.