![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Hetekkel az EP képviselőválasztás előtt írtam a Jobbik politikáját bíráló harmadik
bejegyzésemet fasisztoid címmel. Blogen érzékenyen reagált
a témára, ezzel sokat segített, hogy a szélsőséges rendpártiság elleni indokokat
megfogalmazzam. Kéretik elolvasni az említett bejegyzést követő szóváltásunkat,
ami a csendőrséggel és más erőszakszervezetekkel kapcsolatban kialakult! A magyar
jogrend az államot ruházza fel egyedül a kényszer és az erőszak alkalmazásának lehetőségével,
de hogy a félelemkeltés jogszerű lehet-e, azt már vitatom, ellenérveimet az alábbiakban
fogom kifejteni.
Szét kell választani az erőszakra való képességet a félelemkeltő fenyegetéstől.
A társadalomnak minden időben képesnek kell lenni arra, hogy a rend fenntartása
érdekében erőszakot alkalmazzon a tömegpszichózis miatt spontán kialakuló vagy a
tudatos bűnelkövetést kísérő erőszak ellen. Erre a társadalomnak készenléti rendőrséget
kell fenntartani, amely a lehetséges törvényellenes tevékenység azonnali és szakszerű
megállítására elegendő jogi, személyi és technikai erőforrással rendelkezik. Ennek
az erőforrásnak a biztosításával és hatékony alkalmazásával érhető el a társadalom
tagjainak biztonságérzete.
A biztonságpolitikai
"szakirodalomban általában elfogadott körülírások alapján [az] erőszak
módszeres alkalmazása abból a célból, hogy félelemkeltés segítségével társadalmi-politikai
célokat valósítsanak meg" terrorizmus. A magyar történelemben számos példa
akad, hogy az adott politikai rendet az állam erőszakszervezete terrorisztikus eszközökkel
tartotta fenn (csendőrség, ÁVH), azonban a következmények mindig is súlyosak voltak
az adott társadalom egészére nézve. A félelemkeltés (az erőszak lehetőségének folyamatos
ábrázolása) egy tömegpszichózis kialakulását nem befolyásolja, az eltúlzott erőszak
pedig súlyosbíthatja a már kialakult pszichózist. A bűnelkövetést kísérő erőszakkal
szemben pedig a félelemkeltés azért nem hatékony, mert a félelem irracionális érzése
elhanyagolható a bűnelkövető racionális mérlegelésével szemben. A racionális mérlegelés
tárgya pedig az, hogy a bűntett kiderül vagy sem. Amennyiben titokban marad, akkor
a legfélelmetesebb erőszakszervezet is hatástalan, amennyiben pedig kiderül és akcióba
lép a hatóság, akkor már nem a félelem foka, hanem az erőfölény határozza meg a
végkifejletet. Ilyen esetekben kifejezetten káros, ha a bűnelkövető irracionális
félelmektől szenved, aminek hatására egyébként elkerülhető károkat, veszteségeket
okozhat. Ennyit azokról, akik miatt az erőszakszervezetekre szükség van, akik ellen
az erőszakot szükség esetén azonnal hatékonyan és célzottan alkalmazni kell.
A társadalomban élők túlnyomó része persze nincs súlyos pszichotikus állapotban
és nem bűnelkövető, bár a félelemkeltés légköre azzá teheti. Az ilyen emberek pszichés
rendellenességei és törvényszegő cselekedetei nem az erőszak vagy a megfélemlítés
eszközeivel, hanem szociális eszközökkel kezelhetők. A közösség ítélete és megértő
megbocsátása (a közösségbe tartozás) hatékonyabb megoldás a rend megvalósítására,
mint a félelemkeltés. Nem is szólva arról a szörnyű mellékhatásról, hogy a félelemkeltés
szociopatává teszi mind a félelmet elszenvedőt, mind pedig a félelemkeltőt. Nem
kell más példára hivatkoznom ennek bizonyítására, mint a hírhedt
Zimbardo-féle börtönkísérletre, aminek "eredményei arra utalnak, hogy a résztvevők
inherens személyiségi adottságaival ellentétben az adott szituáció az, ami meghatározza
viselkedésüket".
A fentiekből következően tehát a rend biztosítása nem elsősorban az erőszakszervezeteken
múlik. Primitív és túlterhelt társadalmakban, ahol a pszichológiai és szociális
összefüggések ismerete még hiányzik, természetesen törvényszerű az erőszakszervezetek
félelemkeltő jelenléte, de talán Magyarország elkerüli, hogy efféle sötétségbe zuhanjon.
Az persze a nálunk fejlettebb társadalmakban sem zárható ki, hogy a társadalom tagjai
közül néhányan az erőszaktól sem visszariadó egyénekké válnak, ezért az erőszakszervezetek
félelemkeltő hatásának kerülése nem jelentheti a szakszerűségük gyengülését. Az
erőszakszervezeteknek a reálisan feltételezhető legnagyobb erőszakot is hatékony
módon meg kell tudni fékezni. Ez egy dinamikus képesség, aminek a megléte jelenti
a biztonságot, aminek alkalmazása az erőszak megjelenésével arányos mértékben történik,
de semmiképpen nem a félelem gerjesztése céljából.
A TDP szerint a biztonságérzetet jelentő társadalmi rendet nem primitív félelemkeltéssel,
de nem is csak az erőszakra való képesség fokozásával lehet megvalósítani, hanem
az erőszak arányosságának törvényes biztosítását kell lehetővé tenni. Arra van
szükség, hogy a rendvédelmi szervek (az individuális erőszak ellenében
szükséges) beavatkozási lehetőségeit is liberalizálja a törvényhozás, de ezzel
párhuzamosan fokozottabb dokumentálási kötelezettséget is határozzon meg az illető
hatóság számára. Személyiségi jogokat sérthet ugyan a rendvédelmi erők
némely akciója, de amennyiben ennek részletei nem csupán a törvénysértéssel gyanúsítottak
cselekedeteit illetően dokumentáltak, hanem a hatóság minden lépését is médiadokumentumok
igazolják, akkor a bíróság egy későbbi kártérítési per során dönteni tud majd a
rendvédelmi szervvel szembeni kereset ügyében is. Már tavaly szeptemberben írtam
az objektum-orientált jogrendszerről szóló bejegyzések első részében a tisztán liberális
jogi építmény hibájáról, arról, hogy mik azok az ellentmondások,
amely az egyén túlzott védelme miatt lehetetlenné teszik egy
fenntartható jogrend érvényesítését olyan időkben, amikor az állam strukturált
ereje gyengül vagy csak agresszív módon látszik fenntarthatónak.
A Tudományos Demokrácia Pártja megfogalmazott
elvei, reformlépéseken alapuló programja és
elképzelt szervezeti formája, a Szociálliberális Fórum
érdemi válaszokat próbál adni a fenti, de egyéb kérdésekre is, amik a politikában
felmerülnek. Ezek a válaszok mindeddig csupán az én cingár blogomon juthattak el
az olvasóim szűk köréhez, de remélem, hogy következő választáson már egy létező
pártként adhatunk hiteles alternatívát a választóknak!
Gyülekezzünk!