Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

rendetlenség
Szabadság és szabadossá
2009-06-20 14:30

Igencsak gondolkodóba ejtett blogen kommentje, amit a rend című bejegyzésemre írt. Persze az, hogy a "régi jó rend" alatt a Horthy- vagy a Kádár-rendszer rendjét érti-e, szinte mindegy. Sok hasonlóság volt a két rendszer kezdeti erőszakosságában és végső gyengeségében. Hogy az "igazi liberálisok" haladását a "pusztulásuk útján" valójában a felfogóképesség vagy a félelem hiánya okozza, az sem különösebben fontos, hiszen a magukat "igazi magyarok" jelzővel illetők esetében is eldönthetetlen, hogy a Magyarország elszigetelődéséhez vezető revizionista és elvakultan nacionalista politikát a felfogóképesség hiánya vagy a geopolitikai frusztráltság okozza.

A blogen által előrevetített, rend szerint "a normaszegőket és másként gondolkodókat represszálják a társadalom felforgatástól és bűnözőktől való védelme érdekében". A normaszegés azonban nem minden esetben bűn, még ritkábban a társadalom felforgatása. Utóbbi kétféle normaszegés ellen a társadalomnak természetesen föl kell lépnie, de a represszió (elnyomás, elfojtás, megtorlás) csak az egyik lehetőség a prevenció (megelőzés) mellett. A megelőzés csak blogen szerint azonos a megtorlás félelemkeltő hatásával. A másként gondolkodás elfojtása azonban a társadalmi tudat megkövüléséhez vezet, miközben azokban a társadalmakban, ahol hasonló elnyomás nem fenyegeti a másként gondolkodókat, a társadalmi tudat dinamikusabban képes alkalmazkodni a valósághoz, a túlzott rend tehát nagyobb elmaradottsághoz vezethet.

Értem persze a blogenéhez hasonlók gondolatmenetét is, ugyanis az ő félelmekkel terhelt lelkivilágukat zavarja, hogy egy másik ember nem fél. Aki nem fél, annak nagyobb a tűrőképessége, tehát liberális megoldásokat szorgalmaz, szabadságot, elviseli a szabadosságot is. A félelemmel terheltek számára ez a szabadosság csak egy újabb félelemkeltő tényező. Nemrég egy baleset következtében magam is félelemmel terhelt tudattal közlekedtem az utcán és zavart, hogy a járókelők szerintem veszélyes gyorsasággal és szabados rendezetlenséggel mozogtak körülöttem. Valahogy így van ez a rendpártiság erősödésével kapcsolatban is. Egy beteg társadalom vágyik az erősen szabályozott rendre mint kapaszkodóra. Így van ezzel manapság a Magyar Köztársaság is, mert politikai elitje a semmittevéssel és hatalmi manipulációkkal a közösség egészséges együttműködését beteges rivalizálássá változtatta, amelyben a legkisebb rendetlenség is félelmetesen valóságos veszélynek tűnik. A továbbiakban efféle rendetlenségekről lesz szó, amely egy erős és egészséges társadalom tűrőképességén belül maradnának.

A szabadosság elleni hibás lépés a normák szigorítása, hiszen a szabados (maga-mutogatóan szabad) magatartás éppen hogy az értelmetlennek vélt normák elleni véleménynyilvánítás vagy éppen a hiányzó elemi szabadságjogok követelése. A normák védelme helyett az emberek védelmét kell biztosítani, védeni kell a normakövetőt, nehogy a szabados magatartás lehetetlenné tegye számára az elfogadott norma követését. De védeni kell a normák elleni véleményét kinyilvánítót is, leginkább azért, hogy a normát végül az emberek határozzák meg, ne pedig a norma holt szövege az emberi sorsokat. A szabadság persze nem jelentheti az emberek egymástól való függetlenségét, de igenis jelenti a függés kölcsönösen elfogadható egyensúlyát.

Zárhatnám mai szövegemet is a lassan unalmassá váló felhívásommal, hogy gyülekezzünk, de most sokkal fontosabb, hogy a kultúra templomait látogassuk, hiszen ma van a Múzeumok éjszakája.