Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
rendetlenség Szabadság és szabadossá 2009-06-20 14:30
Igencsak gondolkodóba ejtett blogen kommentje, amit a rend
című bejegyzésemre írt. Persze az, hogy a "régi jó rend" alatt a Horthy- vagy a
Kádár-rendszer rendjét érti-e, szinte mindegy. Sok hasonlóság volt a két rendszer
kezdeti erőszakosságában és végső gyengeségében. Hogy az "igazi liberálisok"
haladását a "pusztulásuk útján" valójában a felfogóképesség vagy a félelem
hiánya okozza, az sem különösebben fontos, hiszen a magukat "igazi magyarok" jelzővel
illetők esetében is eldönthetetlen, hogy a Magyarország elszigetelődéséhez vezető
revizionista és elvakultan nacionalista politikát a felfogóképesség hiánya vagy
a geopolitikai frusztráltság okozza.
A blogen által előrevetített, rend szerint "a normaszegőket és másként gondolkodókat
represszálják a társadalom felforgatástól és bűnözőktől való védelme érdekében".
A normaszegés azonban nem minden esetben bűn, még ritkábban a társadalom felforgatása.
Utóbbi kétféle normaszegés ellen a társadalomnak természetesen föl kell lépnie,
de a represszió (elnyomás, elfojtás, megtorlás) csak az egyik lehetőség a prevenció
(megelőzés) mellett. A megelőzés csak blogen szerint azonos a megtorlás félelemkeltő
hatásával. A másként gondolkodás elfojtása azonban a társadalmi tudat megkövüléséhez
vezet, miközben azokban a társadalmakban, ahol hasonló elnyomás nem fenyegeti a
másként gondolkodókat, a társadalmi tudat dinamikusabban képes alkalmazkodni a valósághoz,
a túlzott rend tehát nagyobb elmaradottsághoz vezethet.
Értem persze a blogenéhez hasonlók gondolatmenetét is, ugyanis az ő félelmekkel
terhelt lelkivilágukat zavarja, hogy egy másik ember nem fél. Aki nem fél, annak
nagyobb a tűrőképessége, tehát liberális megoldásokat szorgalmaz, szabadságot, elviseli
a szabadosságot is. A félelemmel terheltek számára ez a szabadosság csak egy újabb
félelemkeltő tényező. Nemrég egy baleset következtében magam is félelemmel terhelt
tudattal közlekedtem az utcán és zavart, hogy a járókelők szerintem veszélyes gyorsasággal
és szabados rendezetlenséggel mozogtak körülöttem. Valahogy így van ez a rendpártiság
erősödésével kapcsolatban is. Egy beteg társadalom vágyik az erősen szabályozott
rendre mint kapaszkodóra. Így van ezzel manapság a Magyar Köztársaság is, mert politikai
elitje a semmittevéssel és hatalmi manipulációkkal a közösség egészséges együttműködését
beteges rivalizálássá változtatta, amelyben a legkisebb rendetlenség is félelmetesen
valóságos veszélynek tűnik. A továbbiakban efféle rendetlenségekről lesz szó, amely
egy erős és egészséges társadalom tűrőképességén belül maradnának.
A szabadosság elleni hibás lépés a normák szigorítása, hiszen a szabados (maga-mutogatóan
szabad) magatartás éppen hogy az értelmetlennek vélt normák elleni véleménynyilvánítás
vagy éppen a hiányzó elemi szabadságjogok követelése. A normák védelme helyett az
emberek védelmét kell biztosítani, védeni kell a normakövetőt, nehogy a szabados
magatartás lehetetlenné tegye számára az elfogadott norma követését. De védeni kell
a normák elleni véleményét kinyilvánítót is, leginkább azért, hogy a normát végül
az emberek határozzák meg, ne pedig a norma holt szövege az emberi sorsokat. A szabadság
persze nem jelentheti az emberek egymástól való függetlenségét, de igenis jelenti
a függés kölcsönösen elfogadható egyensúlyát.
Zárhatnám mai szövegemet is a lassan unalmassá váló felhívásommal, hogy
gyülekezzünk, de most sokkal fontosabb, hogy a kultúra templomait látogassuk,
hiszen ma van a Múzeumok éjszakája.