Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szexnorma Rendelkezés és önrendelkezés 2009-06-22 14:00
Már tegnapelőtt, a rendetlenség című bejegyzésemben
is szót akartam ejteni Papp László Tamás (PLT)
"Liberalizált szexpiacot" követelő
cikkéről és az arra reagáló BetűvErő blogtársam
"Nyomul az Ultraliberális Gárda" című
kirohanásáról, de a téma megér egy teljes bejegyzést. Közben PiszkosFred
is megírta "A melegtüntetésről" szóló
szövegét, kifejtve, hogy az ő normája szerint viselkedőkkel semmi baja [@16:25:
a pontosság kedvéért megjegyzem, hogy ez a megjegyzése nem a szexuális viselkedésre,
hanem a tüntetők viselkedésére vonatkozik], ami dicséretes dolog lenne, ha az ő
normája lenne az abszolút helyes norma. Ahogy tudjuk, többféle norma létezik, olyan
kényes kérdésben pedig, mint a szexualitás, a különféle elvárt normák
különösen éles vitákat okoznak. Szólok tehát én is.
Álláspontom PLT írásához áll a legközelebb, hiszen én is az önrendelkezést tartom
a legfontosabb szempontnak, amely a szexuális elnyomás és a normálistól
eltérő késztetések alkotta mocsárvidék elkerülésében segíthet. Az emberek egy
része nem képes önrendelkezésre, tudniillik kiskorú, éretlen, kiszolgáltatott vagy
fogyatékos. Az ilyen emberek szexuális életét a közösség által elfogadott norma,
a rendelkezések határozzákmeg. A TDP politikai szemlélete szerint
ez az állam szociális arcvonása, amely a gyengék felé a paternalista védelmet és
szabályozottságot biztosítja. Az önrendelkezésre képes érett felnőttek felé, akik
kényszermentesen és választási lehetőségekbirtokában élnek szexuális
életet a hatalom nem fogalmazhat meg semmilyenmegkülönböztetést, ami
liberális arcvonás.
Prostitúció olyan szexuális érintkezés, amely nem ösztönös, örömszerző vagy gyermeknemzésre
irányuló, hanem anyagi ellenszolgáltatás szerzése a fő cél. A prostitúció tehát
szolgáltatás, de különféle formái között különbséget kell tenni. A prostitúcióra
erőszakkal kényszerítő vagy az adott személy kiszolgáltatottságát (fogyatékosságát)
kihasználó, abból hasznot vagy előnyt szerző személy büntettet követ el. Nem
büntethető azonban az, aki a prostitúciót megélhetési forrásként, vagy jövedelem-kiegészítésként
szabadon választja, hiszen ezzel teste fölötti önrendelkezést valósítja meg. Természetesen,
mint más gazdasági viszony esetében a higiéniai és egészségügyi szempontok, a fentebb
említett paternalista védelem és a bűnmegelőzés meggondolásai alapján szabályozott
módon kell törvényesíteni a prostitúciót. Az prostitúció engedélyezését
a bűnös szervkereskedelem engedélyezéséhez hasonlítani azért félrevezető, mert a
szervkereskedelem alapja valamilyen csonkítás, de az engedélyezett prostitúció
esetén is tiltottak kell maradjanak a bántalmazással, csonkítással járó szexuális
tevékenységek.
LetterForce nevetséges módon hosszan idéz önmagától, durván
minősít (vastagítva kiemeltem a következő idézetben), de nem óhajtja részletesebben
taglalni a PLT cikkében szereplő "tiltás kérdését", pedig akkor kiderülne,
hogy "milyen kényszerítésről beszél itt a szexevangelista újságíró.
A parlementi vitákban kialakított és megszavazott törvény lenne a kényszer?"
- kérdezi BetűvErő, pedig tudhatná, hogy az a törvény, amely büntetőjogi tiltást
fogalmaz meg (a polgári jog megengedő szabályozása helyett) igenis a kényszer legerősebb
formája. Alapvetően hazug és félrevezető LetterForce következő néhány sora. Szerinte
"PLT-nek elsősorban megint a kereszténységgel van baja. [...] egyáltalán nem semleges
liberális, hanem az immoralitást pártoló liberális, aki szerint
értékes dolog a prostitúció, hiszen az agressziót csökkenti a társadalomban". Ezekkel a vádakkal ellentétben PLT csak azt állítja, hogy
a "kereszténység (illetve általában a vallások) nemiségre vonatkozó regulái gyakorlatilag
betarthatatlanok" és, hogy "az ösztönök természetellenes gátolása frusztrációt,
majd agressziót okoz". PLT tehát nem immoralitást pártolja, hanem humanista
módon azt a fajta moralitást, ami nem valamely tekintélyre, hanem az emberi természetre
alapozza a követendő normát. PLT szövegében sehol sem
állította, hogy "értékes dolog a prostitúció", de azt igen, hogy egy alapvető
emberi szükségletből következő tevékenység illegalitásba kényszerítése nagyobb károkat
okoz a társadalomnak és az egyénnek, mint a "józan szabályozáspolitika".
Hazugság LetterForce azon állítása, hogy "PLT is a saját erkölcsi felfogását akarja
törvények formájában is látni", hiszen PLT nem kívánja megtiltani,
hogy a vallásosak erkölcsi alapokra hivatkozva föllépjenek a prostitúció ellen.
Idézem PLTegyértelmű szavait: "Fontos
leszögezni: nem az a baj, hogy a vallásosak bűnnek tartják a prostitúciót. Hanem
az, miszerint nem elégszenek meg azzal, hogy békés térítőmunkával próbálják az iparág
dolgozóit (valamint munkáltatóikat és ügyfeleiket) lebeszélni a folytatásról. Ehelyett
betiltani (vagy drasztikusan korlátozni) próbálják, rá akarván kényszeríteni normáikat
az egész társadalomra".
LetterForce-éhoz hasonló (bár enyhébb) morális normakényszert vélek kiolvasni
Theodor Wilbour blog-bejegzéséból is, amely a homoszexuális kisebbség
megmozdulása ellen azzal érvel, hogy "az ízléstelen, magamutogató, gusztustalan
felvonulások csak arra jók, hogy maguk ellen fordítsanak mindenkit akiből még nem
veszett ki a jóízlés és a mértéktartás". Tudnivaló, hogy az emberek többsége
(akármilyen ízlés és mértékletesség jellemző rá) úgy gondolja magáról, hogy ő jóízlésű
és mértéktartó, tehát ez üres fecsegés maradna, ha a kommentek során nem pontosítanák,
hogy [9. zz.top] "ha a melegek normálisan felöltözve,
és kulturáltan követelnék a jogaikat, szerintem a kutya nem bántaná őket"
vagy [12: Theodor Wilbour] "De miért kell egyáltalán felvonulni????!!!
Ha ez természetes dolog (ráadául föltehetőleg genetiailag meghatározott) akkor
miért kell vonulgatni az ügyben? Sokkal többet használna az ügynek, ha a meleg párok
normálisan és kultúráltan élnének egymással - minden különösebb hírverés mellőzésével".
Próbáltam érzékeltetni a kommentjeimben, hogy a felvonulók maguk választják meg
a figyelemfelhívás módját és témáját, fölhívtam a figyelmet, hogy az örökbefogadást
tekintve jelenleg is fennáll a melegek hátrányosan megkülönböztetett helyzete. Lehet
persze hivatkozni olyan túlzóan perverz jelenségekre, amelyekkel szemben valóban
szükség van a szociális közösség (fentebb említett) paternalista védelmére, de ezt
kivetíteni az összes meleg kapcsolatra, már egyoldalú tálalás. Elfeledve közben,
hogy a hetero párkapcsolatokban tényszerűen előforduló erőszak, kényszer és megalázó
bánásmód a gyermek fejlődését sokkal nagyobb mértékben károsítja, mint egyes szexuális
minták hiánya. Már régebbi, homo című bejegyzésemben
is megírtam, hogy a család feladata nem elsősorban szexuális minták szemléltetése
(a beállítottság ugyanis ösztönös eredetű) , hanem a lelki és anyagi szükségletek
kielégítése és nyugodt környezet biztosítása. Nem zárható ki tehát, hogy ezt egy
meleg pár is képes megadni, tehát a kategorikus tiltás súlyosan és alaptalanul megkülönböztető.
Természetesen minden egyedi esetben (ahogy hetero párok örökbefogadási ügyeiben
is) szükség van a gyermeknevelésre való alkalmasság vizsgálatára, de az előítéletes
tiltás sérti a jogegyenlőség elvét.
A fentiekből is kitűnik, hogy mit jelent a Tudományos Demokrácia Pártja
által megfogalmazott elvek szociális és liberális tartalma
a szexuális normákkal kapcsolatban. A dogmatikus szemforgatás helyett a szembenálló
érdekek figyelembevételével kell az emberi természetet legkevésbé korlátozó politikai
megoldásokat megtalálni. Ehhez holisztikus (azaz nem fundamentális) vitatkozó közösség
szükséges, amelynek lehetőségét a Szociálliberális Fórum
létrehozásában látom. Azért írom több, mint egy éve ezt a blogot, a párt
reformlépéseket tartalmazó programját beleértve, hogy a 2010-es országgyűlési
képviselő-választásokra jelölteket állító párttá alakulhassunk. Ehhez azonban legalább
tíz (álláspontom szerint közös előélet nélküli) alapító tag kell.