Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

közjómágusok
Gyülekezzünk a hatalmi játszmák ellen (3)
2009-07-12 14:10

Kis kényszerszünet (valamiből - ugye - élni is kell) után folytatom a múlt hét elején megkezdett bejegyzés-sorozatot, amelynek első, bukásszolgálat című részében a jelenleg is kormányzó politikusokat megbuktató, megbüntető vagy a megbocsátó választópolgári magatartást kritizáltam. A második rész az általában vett politikai elit által kedvelt vezetési formákról szólt tekintetesek címmel. Persze a mi politikusaink sem játszhatnák el kisded játékaikat, ha a választópolgárok nem csapnák be önmagukat azzal, hogy választott vezetőik (a jólét mágusai) az elmaradottságból is bőséget fakasztanak.

A politika ugyanis kevés ahhoz, hogy a nyolcvanas évekből örökölt és a rendszerváltás megrázkódtatása miatt csak súlyosbodott gazdasági elmaradottságunkat megszüntesse. Értéket, fejlődést csak az arra képesek erőfeszítése hozhat, nem az újraelosztással imitált jólét. Jólétmágia helyett jólétszolgálat kell, azokat a polgárokat kell szolgálnia az államnak, akik képesek a javak megteremtésére. A közösség erejének (az államnak) a tisztességes gyarapodás társadalmi korlátait, akadályait kell elhárítani, hiszen fenntartható jólét csakis a polgárok belső késztetéseiből fakadhat. A jólétre való igényt, az emberi motivációt pedig csak gyengíti, elnyomja, ha az állam ösztönző eszközökkel próbál gyakoribbá tenni egy szerinte üdvözítő cselekvési formát. Nem is szólva arról, hogy amennyiben a társadalom mérnökének szerepében tetszelgő tervhivatal-állam problémalátása hibásnak bizonyul, akkor megtörténhet, hogy éppen a releváns ösztönök gyöngülnek el fontosnak tartott viselkedések ösztönzésének hatásáral. De mindenképpen van egy súlyos fogyatéka a közjó központi értelmezésének, ez pedig az egyoldalúsága, egyféle irányt, célt határoz meg, ahelyett, hogy a közösségi élet, a szükségletek kielégítésének káros mellékhatásait csökkentené.

Sokat emlegetett fogalom a szükségletek hierarchiáját leíró Maslow-piramis, de tudnunk kell, hogy az egyén motivációi nem csupán egyfajta merev hierarchia szerint épülnek egymásra, hanem az élethelyzettől függően dinamikusan változó módon (Hunt). Az elégedettség nyomán keletkező belső motivátorokat egyébként is külön kell választani az elégedetlenséget megakadályozó külső higiéniás tényezőktől (Herzberg). Az sem igaz, hogy egy motiváció csak akkor jelenik meg, amikor valamely alacsonyabb rendű szükséglet már beteljesült, ugyanis bármely kielégítetlen igény fölerősödhet olyan mértékben, hogy felrúgja a maslow-i hierarchiát (Alderfer).

A fentiekből fakadóan a társadalmi motiváció csakis a kisközösségekben valósítható meg, mert az élethelyzettől függő szükségleteket az önkormányzati szinten képes az államszervezet a maguk különösségében felismerni és úgy kezelni, hogy az a kisközösség és az egyén megelégedettségét egyaránt szolgálja. A polgárok elégedettségből fakadó motivációi mellett fontos ez elégedetlenség megakadályozására szolgáló higiéniás tényezők, az egyenlő jogok és lehetőségek biztosítása a nagyközösségen belül, ami a kormány és a törvényhozás feladata. Az elégedetlenség elleni küzdelem azonban nem jelentheti a jólét biztosítását, mindössze a társadalmi ellentétetek olyanfajta kezelését, hogy közben a polgárok szükségét érezzék és értelmét lássák a jólétért való erőfeszítésnek. A hatalomba választottak kiváló mágusokként elbűvölhetik a választóikat, hogy a közjót, a jólétet ők teremtették, de ne felejtsük el, hogy ezt csak az adó formájában beszedett jószágok átcsoportosításával érik el. A valódi jólét forrása mindig a munka vagy a birtokolt javak tőkeként való kockáztatása a termelésben.

A Tudományos Demokrácia Pártja a jelenkori pártpolitika mágusaival ellentétben nem a jóléti állam megteremtését tartja fő politikai céljának, ugyanis előbb a rosszléti sebeinket kell fertőtleníteni, megakadályozni a törvénytisztelő polgárokon élősködő korrupt vagy egyenesen pusztító magatartásformákat, de erről majd bővebben szólok a következő bejegyzésben. Nem a választók számára kell valamiféle ideológiai célt meghatározni, de azt muszáj világosan tisztázni, hogy egy, a hatalmi eszközökért küzdő párt milyen elveket követ. Azt is pontosan tudatni kell a választókkal, hogy milyen reformlépéseket köteles megtenni az a szakértői kormány, amelyet a TDP parlamenti képviselői támogatni tudnak. A létrehozandó Szociálliberális Fórum lehetővé teszi a társadalmi folyamatokra való gyors és határozott reagálást, ugyanakkor megnehezíti a Fideszéhez hasonló (lassan általános pártgyakorlattá váló) ideológiai köpönyegváltást a hatalom megszerzése, megtartása érdekében.

Gyülekezzünk a hatalmi játszmák ellen!