Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

tudásmegosztás
Gyülekezzünk a hatalmi játszmák ellen (5)
2009-07-19 15:30

Folytatom a több, mint két hete megkezdett bejegyzés-sorozatot, amelynek első, bukásszolgálat című részében a jelenleg is kormányzó politikusokat megbuktató, megbüntető vagy a nekik megbocsátó választói magatartást kritizáltam. A második rész az általában vett politikai elit által kedvelt vezetési formákról szólt tekintetesek címmel. A sorozat harmadik írásában azt próbáltam érzékeltetni, hogy a közjómágusok miképpen torzítják el az egyéni motivációt azzal, ahogy az állam ösztönző eszközeivel befolyásolják a szükségre adott természetes emberi reakciókat. Negyedszerre azt próbáltam bemutatni, hogy a szükség-helyzet hajtóereje miképpen biztosítja a társadalmi fejlődést, a szükségletek állami forrásokból való kielégítése helyett. Hiba lenne a jövedelmi és vagyoni viszonyokat állami forrásokból kiegyenlíteni, de a társadalom hatékony működése végett nélkülözhetetlen a piaci és szociális cselekvők (aktorok) tudásának megosztása a közösség tagjai közt. Ezzel a tudásmegosztással biztosíthatja az állam, hogy a társadalmi történések követhető vagy bírálható mintaként jelenjenek meg a közösséget alkotó polgárok számára.

Jelenleg is kötelezett az állam arra, hogy saját költségvetését, a közösség erejével való gazdálkodás részleteit, a makrogazdasági folyamatokat jellemző statisztikai adatokat közzétegye. Az adóként beszedett források felhasználása csak akkor titkolható el, ha ehhez Magyarországnak különös érdeke fűződik, azaz államtitok. Mindezek az adatközlési feladatok elsősorban az államra vonatkoznak (makro-adatok), míg a gazdaság mikrofolyamatairól nincs hiteles adatbázis, olyan, amit a közösség erejéből tartanának fenn. Az alábbiakban javasolt megoldások ennek a kibővített adatközlésnek a részleteiről és előnyeiről szólnak.

Most jelent meg a Magyar Európai Üzleti Tanács Tanács (Hungarian European Business Council, HEBC) 11. országjelentése "Kiút a válságból" címmel. Ebben a dokumentumban olvasható, hogy "az állam felelőssége a gazdasági környezet átlátható és fejlődést motiváló szabályozása, miközben üzleti szereplőként nem vesz részt benne. Így jöhet létre az egyensúly, amelyben a gazdaság hatékonyan betölti szerepét, mint a legnagyobb forrástermelő". Fontos tehát, hogy az állam szereplőként ne vegyen részt a piaci folyamatokban, de a piaci környezet meghatározásával az optimális cseréhez szükséges feltételeket biztosítsa. Optimális csere akkor jöhet létre, ha piaci túlerő (monopólium) nem alakul ki se gazdasági se politikai szempontból. Véleményem szerint a monopolhelyzet kialakulása ellen nem szabad kizárólag adminisztratív eszközökkel, tiltással küzdeni, (ahogy ezt már tavaly a multi című bejegyzésemben írtam a 2008-as HEBC országjelentést olvasva). Ezt a mai témához kötődően azzal egészítem ki, hogy a piac árcsökkentő hatása csakis akkor érvényesülhet, ha a javak csereértékéről szóló (ár-) információ korlátlanul terjedhet és nem csak szűk körben, a termelők vagy szolgáltatók egyéni érdekeinek megfelelő módon érhető el.

A TDP szerint az államnak nem szabad kötelezően kiszabott (hatósági) árral befolyásolni a csereértéket, nem adhat ártámogatást semelyik szolgáltatónak sem, de a közösségi forrásokból fenn kell tartania az árak folyamatos változását követő adatbázist, amelynek hitelességét véletlenszerű ellenőrzésekkel kell biztosítania. Az adatbázis frissítése legyen a piaci szereplők (vagy megbízottjaik) kötelessége, folyamatosan feltöltve a legújabb adatokat. Az adatok frissítése a közösség érdeke, amit nem kívánhat ingyenesen a piaci szereplőktől, tehát a feltöltött adatok arányában adóengedménnyel fizet az állam a törvényben meghatározott feladat teljesítéséért. Az adatbázisnak tartalmazni kell az utolsóként feltöltött árinformáció időpontját, valamint az állami ellenőrzéssel utolsóként hitelesített árinformációt. A mindenki számára ingyenesen elérhető adatok a piacra lépők viselkedését úgy befolyásolják, hogy a szolgáltatók törekedni fognak az alacsonyabb ár elérésére, a szolgáltatást igénybe vevők pedig a legalacsonyabb áron kínáló szolgáltatót fogják választani.

A valóságos viszonyok ugyanakkor (a legnagyobb igyekvés, valamint a piaci helyzet pontos ismerete mellett is) egy vállalkozás veszteségességét okozhatják, különösen olyan területen, ahol a környezeti viszonyok hektikusan változnak. Ilyen például a mezőgazdasági termelés, ahol a termelők igencsak kiszolgáltatottak a termelt vagy tenyésztett jószágok árképzésében. Ennek a kiszolgáltatottságnak a kompenzálására eddig az állam újraelosztó, támogató szerepvállalása szolgált, de véleményem szerint a normatív támogatások is egyfajta állami ármeghatározó hatásként jelentkeznek, ráadásul a támogatási rendszer a korrupció és a politikai zsarolás melegágya, ezért a TDP más megoldást javasol. Már a bevezetőben érzékeltettem, hogy nem csupán a piaci tudás megosztása kötelessége az államnak, hanem a közösség szerveződési lehetőségeiről szóló tudást is el kell juttatni minden érdekeltnek. Információkat kell szolgáltatni az új szerveződési formákról, de nem csupán a közlönyök adatfolyamszerű útján, hanem az információs társadalom legmodernebb lehetőségeit kihasználó párbeszédes módon. Támogatások helyett az adatszolgáltatásra kell költeni az adóbevételt, hogy az addig támogatásra szorulók egymást segíthessék, amitől valódi közösség alakul ki.

Az előbb említett kiszolgáltatottság elsősorban a kistermelőket sújtja, mert az általuk piacra vitt javak árát a monopolhelyzetben levő feldolgozók vagy a nagy piaci részesedésű versenytársak képesek érdekeik szerint befolyásolni. Erre az állam árbefolyásoló, segélyező magatartása helytelen válasz lenne, mert az árelőnnyel egy esetleg elavult termelési formát tartana életben. A helyes válasz a kistermelői tőkecsoportosulás olyan formáinak segítése, amely a piaci versenytárs vagy feldolgozó árdiktáló monopolerejével szembe tud szegülni - kockáztatva természetesen az összegyűlt tőkéjét. Ez egyfajta részvénytársasági forma intézményes támogatását jelenti, amiknek számát és méretét olyan mértékig kell növelni, hogy nyereségessé váljanak, de piaci részesedésük ne érje el a monopolhelyzetet jelentő részesedést. Utóbbi szempont azért fontos, mert az állam a monopóliumhelyzetben levőktől piaci részesedésük arányában elvont monopoladó bevételét a monopolhelyzetet el nem érők között nyereségük arányában osztja szét, így támogatva a monopóliummentes, de nyereséggel termelő szereplőkön alapuló piac kialakulását. - ahogy azt a TDP tervezi.

A piaci részesedést nyilvántartó adatbázist az ár-adatbázishoz hasonlóan az államnak kell mindenki számára hozzáférhető módon fenntartani, hogy a közösség tagjai számára ismertek legyenek a piaci erőviszonyok és tervezhető legyen a termelésbővítés terhe vagy támogatása. Tudom persze, hogy jelenleg is elérhetők a cégbíróságon egyes fontosabb adatok a cégek működéséről, tulajdonviszonyairól, azonban ezek egyedisége és költséges beszerzése megnehezíti a piac fölötti társadalmi ellenőrzést. A TDP olyan társadalom híve, amelyben a piaci folyamatokat tükröző adatok (az ár és a piaci részesedés) a közösség költségén közzétéve lehetővé teszik azt, hogy ne csak az állami alkalmazottak kiváltsága legyen a piaci folyamatok részleteinek és egészének az áttekintése, majd a megfelelő reagálás.

A Tudományos Demokrácia Pártja a fentiekben megfogalmazott, elsősorban a gazdaság szereplőinek tudatosságát segítő megoldásokon kívül a közösségi kommunikáció javítását is fontosnak tartja, de erről majd a következő részben írok. Mindenképpen szükséges annak közzététele, hogy a hatalmi eszközökért küzdő párt milyen elveket követ. Azt is pontosan tudatni kell a választókkal, hogy miféle reformlépéseket köteles megtenni az a szakértői kormány, amelyet a TDP parlamenti képviselői támogatni tudnak. A létrehozandó nyílt Szociálliberális Fórum lehetővé teszi a társadalmi folyamatokra való gyors és határozott reagálást, ugyanakkor megnehezíti a Fideszéhez hasonló (lassan megszokott gyakorlattá váló) ideológiai köpönyegváltást a hatalom megszerzése, megtartása érdekében.

Gyülekezzünk a hatalmi játszmák ellen!