Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

balsors
A Kádár-rendszer baloldalisága
2009-12-18 16:30

Tölgyessy Péter az InfoRádiónak nyilatkozva elmondta, hogy baloldali párttá válik az MDF, amivel részben egyet is értek. Azonban én úgy gondolom, hogy ez a baloldaliság egyelőre nem több, mint Bokros Lajos baloldaliságának ikonként való felhasználása. A párt tagságának átalakulása nélkül csak becsapjuk magunkat azzal, hogy baloldali erőnek tekintjük az MDF-et. Begyűjtheti ugyan a baloldali szavazókat, de egyetlen személy (legyen az akár miniszterelnök) baloldalisága kudarcra ítéltetett a párt radikális átalakulása nélkül, ehhez az átalakuláshoz azonban Dávid Ibolya akarata nem elegendő. Az MDF-ben és vidékén Bokros Lajos képviseli azt a baloldali értékrendet, amelyről most írni szeretnék, de egymaga ugyanúgy kudarcra ítéltetik a parlamentbe beülő MDF hagyományon nevelkedett képviselőkkel szemben, mint ahogy Gyurcsány Ferenc is belebukott az MSZMP hagyományoktól szabadulni képtelen képviselőkkel folytatott szélmalomharcba. Mindkét pártot visszafogja a haladástól az értelmes politikától irtózó balfék.

Tokfalvi barátommal már összeakaszkodtunk az utóbbi hetekben párszor a baloldal-jobboldal felosztás kapcsán, ezért is ragadom meg most az alkalmat, hogy bővebben is kifejtsem az álláspontomat a kérdésben. Egyik korai blog-bejegyzésemben (többdimenziós terekről szólva) említettem volt, hogy a politikai paletta egydimenzióssá silányítása csak arra jó hogy ködösítse az egyes politikai szándékok és cselekvések részleteit. Néhány (szerintem)lényegtelen részlet kihangsúlyozásával látszhat csak baloldalinak a Fidesz. Az osztogatás még nem baloldaliság. Azzal egyetértek, hogy a két nagy pártot nehéz bármely oldalra sorolni, mert az iszaptól már nem látszanak a birkózók valódi adottságai.

A jobb-bal megkülönböztetés a francia nemzetgyűlésben ülő feudalizmuspárti és kapitalizmuspárti oldal elhelyezkedéséből ered, ezért a különféle ad hoc értelmezések helyett én is annak a korszaknak (és helynek) a gondolatiságából kiindulva próbálom értelmezni többdimenziós térben a baljobb egyenest. A szabadság-egyenlőség-testvériség hármasa (SzET) maga is egy háromdimenziós teret határoz meg, ami durvább ugyan, mint az általam bevezetett tér egymástól független hét jellemzője, de három dimenzióban már látunk. Az általam használt hét jellemző közül három-három visszavezethető a szabadság és az egyenlőség tengelyére. A háromféle (időbeni, kockázatvállalási és együttműködési) szabadság alkotja a politika hosszútávú-rövidtávú, konzervatív-újító és parancselvű-szabadelvű tengelyét. A háromféle (késztetésbeni, döntésköri és a fundamentális) egyenlőség alkotja a politika ösztönös-tudatos, elitista-populista és tekintélyelvű-ideologikus tengelyét. A testvériség a segítő együttműködés irányítottságának mértéke szerint helyezhető el egy politika a gondoskodó-szolgáltató tengelyen.

A Kádár rendszert ebben a (SzET) térben elhelyezve a háromféle szabadság közöl talán csak az időbeni szabadság gyarapodásáról beszélhetünk (bár az eladósodás ténye ezt cáfolja), de a másként gondolkodók konzervatív ellehetetlenítése és a diktatórikus akarat-érvényesítés a rendszer jobboldaliságát igazolja. Az egyenlőség szempontjából tudatosságnak tűnhet a társadalmi folyamatok szemlélete, csakhogy ennek a gyakorlathoz kevés köze volt, ösztönös döntések túlsúlya határozta meg a folyamatokat. A döntéshozók köreibe ugyan be lehetett jutni, de ez nem az alulról jövő kezdeményezések érvényesülését jelentette, hanem csupán az elit belső hatalmi viszonyaival való azonosulást. Hogy a párt fundamentumainak szolgai elfogadása mennyire volt kötelező, az nem lehet kérdéses. Sehol egy baloldali érték. Eljutottunk a testvériséghez, aminek szintén jobboldali típusát mutatta a Kádár-rendszer, az atyai gondoskodás megalázó és készségeket nyomorító kegyelmét.

A Kádár rendszer tehát jobboldali volt, de még jobboldalibb a fentebbi szempontok szerint Orbán Viktor indulatokat fölszabadító világa, hiszen leginkább az ösztönökre épít az ellenzékben töltött időben rövidtávú előnyökért folyó károkozás (nem más követelte az erőn felüli pazarlást, hanem a Fidesz), nem a gondolatiságra. A tekintély fundamentalizmusa, a populista semmitmondással palástolt elitgőg és az atyáskodó hatalmi ígéretek messzi esnek a szabadság-egyenlőség-testvériség gondolatvilágától. Tudjuk, hogy a történelem során bármelyik baloldali értékre hivatkozva létrejött annak ellentétes lényegű paródiája. Robespierre rémuralma éppen úgy a baloldaliság kudarcát jelentette, mint ahogy a tőkefelhalmozás törvényszerűségeiből fakadó monopólium-képződésre is csak ostoba vagy cinikus válasz lehet a tőkefelhalmozás közösségi monopóliummá tétele, amit Marx-Engelsből kiindulva a Szovjet Birodalom vitt végletekig a fasisztoid kommunizmus építgetésével.

A baloldalisághoz több köze volt bármelyik nyugati szociáldemokrata pártnak, mint a társadalmat mifelénk kizsákmányoló szocialistának címkézett hatalmi elitnek. Hogy az MSZP szerintem miért nem baloldali, azt már leírtam a nemSZP című szövegemben, nem érdemel több szót.

Füstölögnék még, de inkább holnap írok az MDF jobboldaliságáról - összevetve Bokros Lajos baloldaliságával...