Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

balszél
A baloldal gáza és sara
2009-12-20 13:00

Aki már nagyon várta, hogy Bokros Lajos baloldaliságáról írjak, annak türelmét kell kérnem! Ugyanis Tokfalvi barátom tegnapelőtti bejegyzésemre írt kommentje arra késztet, hogy a baloldaliság értelmezésével töltsem ki ma is a blog-teret. Tokfalvi visszafogottan megfogalmazott, de súlyos állítása úgy szólt, hogy már a kiindulópontom hibás, mert - ahogy ő írja - "a nemzetgyűlésben, majd a Konventben a hegypárt és a girondisták szembenállása nem a kapitalizmus és a feudalizmus híveinek a szembenállása volt. Az ellentétek elsősorban a radikalizmus/akcionizmus/terorizmus (azaz mai fogalommal a szélsőbal) és a mérsékeltebb forradalmárok között feszültek". A kijelentés súlyossága abban áll, hogy Tokfalvi a teljes (akkori) baloldalt a terrorizmushoz köti, miközben a terror valójában a baloldali eszmék (akkori) bukását jelentette. Én sem vagyok jó (a francia) történelemből, baloldaliként nem is a történelmi események precedensként való felsorolásával, inkább a belőlük általánosítható összefüggésekkel érvelek. A radikalizmus csak egyik tünete volt a baloldaliságnak, de amíg a király, császár, burzsoázia (sic) önkényuralma megszokottnak tekinthető, addig a csőcselék uralma gyalázatos volt a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméjére hivatkozva.

A baloldali elméletek a gyakorlatban teljeskörűen sohasem érvényesülhetnek, mert idealizálják az emberi természetet, ami a baloldal örökletes hiányossága. Tagadhatatlanul kétes a baloldal fogalmi légiessége, ami a társadalom emésztőrendszerén áthaladva néha bűzős alakban tör elő, de végeredmény mindenképpen sáros lesz. A jobboldal pozitívuma, hogy két lábbal a földön áll, de mivel általában kockázat nélküli (sic) haszonélvezője az adott állapotnak, ezért a társadalmi forma sara nem érdekli különösebben, ahogy egy jobboldali mondta, a pénznek nincs szaga. Én úgy gondolom, hogy mindkét oldal pozitív és negatív vonásainak áttekintése eredményesebb, mint ha a világra jövetelkor még véres és ráncos újszülött látványa alapján bélyegeznénk meg annak lényegét is.

A baloldaliság szerintem maga a tudatra ébredés, a messzire néző figyelem, az újító erő, a döntéskör egyenlősége, a kételkedés, a lazaság és az empátia - hogy elsoroljam a hét szempont szerinti irányultságát a bal-jobb egyenesen. Az intuitív bölcsesség, a taktikus gyakorlatiság, a konzervatív stabilizáció, a döntéskör centralizálása, a minták követése, a rendpártiság és az atyai felsőbbség - ezek mutatnak a centrumtől jobbra eső irányba. Persze okosabb lenne nem egyetlen dimenzióra egyszerűsíteni, mert igy esetleg lényegi különbséget képzelünk a primitív módon taktikus jobboldal és a távolabbra tekintő figyelemmel bíró jobboldal között, ahogy Tokfalvi is baloldalra sorolja a Fideszt, miközben csak Orbán Viktor legújabb taktikus produkcióját látjuk. Mindketten tisztességesebb és távlatosabb gondolatiságot tulajdonítunk az MDF-nek, hogy a másik jobboldali pártot is megnevezzem. Harmadiknak ott van a Fidesz elnöke által öntudatra ébresztett szélsőjobboldal radikalizmusa, ami akár szélsőbalos is lehetne, ha nem érzelmi hatásokkal taktikázó, a régmúlt hatalmi viszonyait restauráló erőszakos felsőbbségtudattal torzított politikát képviselnének.

Louis Dumont a bal-jobb kérdéskörről szólva azt írja, hogy "Amikor 1789. május 5-én ünnepélyes keretek között megnyitotta a Rendi gyulést, a király az ülésterem legmagasabb pontján trónolt. Közvetlenül alatta a királyi ház tagjai foglaltak helyet, jobb kéz felôl a hercegek, bal kéz felôl a hercegnôk, egy szinttel lennebb pedig a képviselôk: jobbra a papság, balra a nemesség, a kettô között, kissé távolabb, a harmadik rend. A késôbbiek során, mint ismeretes, a rendek összekeveredtek. A pólusok ettôl kezdve az ülésterem két oldalán találhatók: jobboldalt a hagyomány védelmezôi, baloldalt a változás hívei. Maradéktalanul érvényesül ez az ülésrend augusztus 28-án, a király vétójogát érintô szavazáskor. Ekkortól számítható, hogy a hagyomány szerinti, általános elv: "elsô a jobb kéz", átbillen a forradalmárok javára. A Forradalom nem más, mint a baloldal elsôbbsége, a baloldal annyi, mint a forradalom öröksége".

A lényeget kiemeltem, a két oldal általam is vallott jellemzőit és azt, hogy a Francia Forradalom nem volt több, mint a baloldal elsőbbsége. De a baloldaliság a forradalmiságnál annyival tágabb fogalom, mint amennyivel egy felnőtt több egy újszülöttnél. Nekem mégsem jutna eszembe a baloldal elsőbbségét védelmezni, hiszen baloldali vagyok, csak értelmezem a nyelvezetén a jelenkort. Tokfalvinak azon kísérletei, hogy a jobboldal konfliktuskeltő pártját, a Fideszt áttolja balra, kezdetben csak meglepetést keltett bennem, de jelen bejegyzésem elején idézett szövege, amelyben a tegnapelőtti baloldaliság-értelmezésemet a forrradalmi szélsőségre szűkiti, finoman szólva nem korrekt. A jobboldalnak is minden időben megvoltak a maga "akcionista" csapatai, bár azok nem szabadcsapatok, hanem a törvényes rend megőrzésének eszközei. A konzervatív szabadcsapatok forradalmát pedig ellenforradalomnak hívják.

A feudalizmus és kapitalizmus kérdésében is segít megvilágítani az álláspontomat az, hogy különbséget teszek a burzsoá (tulajdonos polgár) és a kapitalista (tőkés polgár) között. A burzsoá igencsak a hagyományos rend híve, már csak a vagyoni előjogainak megőrzése érdekében is, de a vagyonát működő tőkeként kockáztató kapiatlistának már a szerződési szabadság, a piaci egyenlőség és a testvéri bizalmat védő intézményrendszer az érdeke, tehát baloldali. Ha egy kapitalista (pl. gazdasági válság idején) kimenti a vagyonát a termelésből, akkor már burzsoá lesz - jobboldali elvekkel. A feudalizmusra a hiererchikus hatalomkiosztás vallásos rendje és a harcos szerzés a jellemző, míg a kapitalizmus az emberi jogok rendje által lehetővé tett kizsákmányolás időszaka. A két társadalmi forma közti átmenet nem szűkíthető a francia politikai forradalom éveire, de az angol ipari forradalom idejére sem, szerintem a felvilágosodással kezdődött el és még ma is tart.