Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

balta
A középszerűség éle
2009-12-22 14:45

Vágjunk a közepébe!

Ahol a statisztikai eloszlás sűrűségfüggvénye (a haranggörbe) elvékonyodik és az abszcissza(*) tengellyel élt képez, ott találjuk a szélsőségeket. Amennyiben a társadalmi együttműködés és alkalmazkodás eloszlását vizsgáljuk, akkor a bal-jobb egyenesen balra helyezkedik el a balta (balos társadalmi aktivitás) éle. De vajon a sűrűségfüggvény másik éle minek nevezhető? A Jobbik él tán? Úgy tűnik, hogy Tokfalvi barátom szerint csak egyélű balták vannak, minden szélsőség baloldali, a jobboldal maga a középszerűség. Van igazság ebben, de mégis vitatom, mert túl egyoldalú nézetnek tartom, amit láttatni is szeretnék a következőkben.

Természetes, hogy mindegyikünk a saját élethelyzetén leginkább javítani látszó politikát teszi magáévá, de közben elégedetlenséget is érez, hiszen a megvalósuló politika nem mindenben az ő szempontjait követi. A fennálló renddel szemben kétféle elégedetlenség lehetséges, az egyik szerint a szabályokban van hiba, másik fajta elégedetlenség szerint pedig az amúgy helyes szabályokat érvényesítik rosszul az arra hivatottak. De vajon hova tehetők azok, akik a szabályokkal és a szabályokat képviselő személyiségekkel egyaránt és végletesen elégedetlenek?

Képzeljük el, hogy az említett sűrűségfüggvény vízszintes tengelyét egy körvonalra görbítjük, amely körvonal jelképezi az adott társadalmi közösséget. A körnek az a pontja, amely fölött a függvény maximuma található, alkotja a politikai centrumot, a körnek azon pontja pedig, ami fölött a minimum található jelenti azt szélsőséget, amely gyakorlatilag mindennel elégedetlen. Az így kialakuló térbeli (diadém) alakzatot kívülről a centrum irányából nézve a sűrűségfüggvényhez hasonló görbét láthatunk, amelynek viszont jobboldali nézete egy balta-metszet, baloldali nézete pedig egy olyan lejtő metszete, aminek a legalacsonyabb pontja jobboldalon van. Mindkét nézet egyoldalú, javaslom barátaimnak és más olvasómnak, hogy ne rekedjünk semelyik egyoldalú szemléletben!

Fogadjuk el, hogy a középszerűség elfogadó magatartásán kívül két- (vagy inkább több) féle változtató szándék létezik, van olyan, amelyik elvi alapon kísérli meg elfogadhatóbbá változtatni a rendszert, baloldali álláspontot képviselve, de akad olyan szándék is, amely a kipróbált intézményrendszer előnyeit elfogadva bírálja a hatalmon lévők gyakorlatát jobboldali szemszögből. Élesek is lehetnek ezek a bírálatok, sőt esetenként romlásba is vezethetnek a javító szándék ellenére. Hogy a pokolba vezető út milyen, azt már nem is említem, olyannyira közhelyes.

Jómagam is a felemelkedés híve vagyok, nem csupán a gazdasági vagy kulturális felemelkedést értve ezalatt, hanem azt a felvilágosodást, amely az önös csaták közben is keresi azt a nézőpontot, ami a megegyezéshez, a közös előnyök felismeréséhez és együttműködéshez vezet. Az előző írásaimban bírált MDF ugyan korszerű konzervativizmust gondol magáról, de hogy az ő bal-tája milyen, arról árulkodik az ötvenes évek "almatermesztő" szakkönyveit idéző szöveg, amely a gyümölcsfák példáján igyekszik bemutatni a politikai ellenfelek tulajdonságait, finoman szólva is leegyszerűsítő módon, dőlt betűsen idézem (az idézőjel az eredeti szövegben volt):

» Populista, aki csak a termés beérésekor jelenik meg minden évben, és kizárólag a gyümölccsel foglalkozik;
» radikális-liberális, aki a legújabb trendnek megfelelően mindig kivágná és újraültetné az egész gyümölcsöst, de legalábbis "tudományos módszer" szerint újraoltana minden fát;
» szocialista, poszt-kommunista, aki a központból kapott (tsz) utasítás alapján kezelné a fákat, a helyi adottságokat és hagyományokat figyelmen kívül hagyva.
» A letűnt időszak diktatórikus hajlamú „gazdái” közül a fasiszták egyes fajtákat tartottak kizárólag értékesnek, a kommunisták pedig a gyümölcsös bizonyos sorait, osztályait.

Eddig az idézet. Gondolom Dávid Ibolya asszony mint egykori igazságügy miniszter tisztában van azzal, hogy a Tiszta Kezek Hivatalának létrehozása is egyfajta populizmus, hiszen a Magyar Köztársaságban az ügyészség és a politikától független bíróságok szolgálnak a bűn üldözésére és a bíráskodásra, nem pedig egy majdnem korlátlan joggal fölruházott jakobinus hivatal. Az helyzet az, hogy a liberális politika egyáltalán nem a gyümölcsös, hanem a kertészi önkény megnyirbálására készül. A gyümölcsfák (vallásos vagy nemzeti) érték alapján történő beoltása sokkal inkább a tekintélyelvű politika módszere. Az önkormányzatok cselekvési szabadságának növelése helyett tudtommal az MDF is az erős központi államhatalom híve, az MSZP-vel és a Fidesszel együtt. Hogy a társadalom osztályokra bontása az MDF-től mennyire nem idegen, arra jellemző példa a Csengey Dénesre emlékező szöveg, amely a fiatalon eltávozott politikust jellemzi "azzal az illúzióval, hogy tartósan közös asztalhoz lehet ültetni a népieket és urbánusokat, a liberálisokat és a konzervatív [oldalon állókat]. A lehetetlenséget akarta és tudta megfogalmazni". Szintén az MDF honlapján olvasható a Középosztály 13 pontja, ami szerint azért mégis akad egy osztály amelyik jogilag egyenlőbb....

(*): a szöveg első bekezdésében az abszcissza (x) tengely helyett sokáig origó szerepelt - hibásan.