Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

balkán
Orbán Viktor baloldalisága
2009-12-23 13:00

Az elmúlt napokban írtam a Kádár rendszer baloldaliságáról balsors, majd az MDF baloldaliságáról balfék címmel, de azt is részleteztem balszél cím alatt, hogy a baloldal gáza és sara milyen veszélyeket rejt. Bokros Lajos baloldaliságáról szólva balek címmel aggodalmamat fejeztem ki, hogy csak kihasználják a tekintélyét. Tegnapi balta című szövegem a politikai közép és a szélsőségek viszonyáról szólt, a középszerűség éléről, utalva arra is, hogy a jobbközép miképpen szállhat el a saját konzervativizmusától. Balos blog-sorozatom eddigi részeit Tokfalvi barátommal folytatott vita alapján publikáltam, de a mai szöveg is az ő legutóbbi A(')VH News című írásának zárómondatához kötődik, idézem: "Ez az ország megérett arra, aminek ráadásul a többség örülni fog". Sajnos, helyeselnem kell ezt a kijelentést, hogy miért, azt a következőkben kifejtem, de előtte még megjegyzem, hogy az ország szánalmas állapotához Tokfalvi kijelentése és "helyeslésem is hozzátartozik" (Bertold Brecht).

A rendszerváltás óta sokadjára játszik a Magyar Köztársaság népe, népünk orosz rulettet. Csak a véletlen dönti el, hogy a halántékunkhoz szorított cső másik végéből indulva egy éles töltény vet véget e balkáni játszadozásnak vagy csak viccesen kattan az ütőszeg. Végletesen mulatunk, amíg lehet, apróságokon acsarkodva kockáztatunk életbevágó dolgokat. A Kádár-rendszer sorsszerűsége jól belénk rágta, hogy a holnap úgyis lesz valahogy, úgy még sosem vót, hogyne... túl keserű a tapasztalat. Igaz ugyan, hogy a háttérben titkosan szolgálnak bennünket a (sosem látható) lényeg tudói, de ennek a demokráciához végképp semmi köze, az elit marakodása is csak hű képet nyújt a mi balkáni túlfűtöttségünkről.

Az a véleményem, hogy a lényeget jól látja Orbán Viktor, a rendszerváltás legnagyobb tehetségű politikusa. Igaz ugyan, hogy ebből a lényegből csak tudásának dakota rétegeit osztotta meg velünk korábban, sejtetve azt is, hogy a politikai kultúránk megrekedt a Karl May-i művilág szintjén, de a produkció ma sem zajlik másképp. Igaz ugyan, hogy kiváló érzékkel megszerkesztett beszédeivel a rendszerváltás óta nem látott népfrontot kovácsolta össze, de közben semmi konkrétumot nem árult el arról, hogy ez a front majdan milyen forradalmi cselekedeteket fog véghezvinni, amitől országunk balkánosodása véget érne. A magyar politika forgótárában tehát ott lapul az orbáni akarat, amiről nem tudni, hogy élességével a maradék öntudatunkat is szétrobbantja vagy csak egy újabb üres kattanás követi a politikusi ravaszságot. Nem lehet tudni, hogy Orbán Viktor, aki a rendszerváltás óta egy kézbe kerülő legnagyobb politikai hatalomra esélyes, visszaél-e ezzel a lehetőséggel vagy a politikai érettségünknek megfelelő bal-kán szerepében új korszakot nyit.

Távol álljon tőlem a Fidesz elnökének személyi kultuszát bármiféle módon elfogadni, talán érezhető a fenti szövegből, hogy Orbán Viktor baloldalisága éppolyan kétes, mint az orosz rulett. Nem tartom baloldalinak azt, aki a tudatos érvek helyett az indulatok balkáni örvényeit kavarja. Nem baloldali az a politika, amely figyelmen kívül hagyja az ellenfél elnyomásának hosszú távú veszélyeit. Nem baloldali törekvés az, amely néhány külsődleges előnye alapján a történelmi kudarcot vallott közösségi monopóliumot erősíti, az állam jogtisztaságot felügyelő szerepe helyett. Nem baloldali az a politika, amely a döntéshozók szűk körét az információk visszatartásával konzerválja. Nem baloldali a központosítás, amely a vezérelv szélsőségével fenyeget. Nem baloldali az a hatalom, amely elvtelen engedelmességet követel a saját egykori tekintélyére hivatkozva. Nem baloldali az a kormány, amely teljes körű gondoskodást ígérve csak a tőle való függőséget növeli, ahelyett, hogy a közösség erejét a minimális mértékben centralizálva akadályozná meg a közösség veszélyeztetett tagjainak leszakadását.

Hogy mit gondolok a baloldal aktuális feladatának, arról majd holnap írok az ünnepek előtti blog-sorozat zárlataként...