Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



fizikai létminimum
A TDP gazdaságfilozófiája (1)
2010-01-15 11:00

A Tudományos Demokrácia Pártja egy megalapításra váró politikai szervezet, amely a jelenkori magyar pártok által követett indulatos vagy homályba burkolt politizálás helyett gondolatgazdag és világos politikai irányvonalat próbál képviselni. Ennek megalapozására foglaltam össze tegnap tézisek címmel az eddigi bejegyzéseimben szétszórtan megfogalmazott gazdaságfilozófiai gondolatokat, amikből a követendő gazdaságpolitika következik. Mai bejegyzésemben a fizikai létminimum biztosításának indokait részletezem, kitérve a támogatások eddigi rendszerének ellentmondásaira, de előtte megismétlem a felhívást: Gyülekezzünk!

Aki egyetért a TDP alapelveivel és programjával, illetve az Alapokmány aláírásával alapítóként is kész cselekedni, az fölveheti velem a kapcsolatot e-Mail-ben, a fejléc jobb oldalán levő "Üzenet küldése" feliratú nyomogomb megnyomása után. Bíráló megjegyzéseket is ugyanígy várok...

"Mindegyikünk az emberi genom hordozója, amely genom megőrzése akkor is fontos a társadalom számára, ha az adott személy tevékenysége különben haszontalan. Ezért biztosítja közösség minden tagja számára a fizikai létminimumot, nyilvántartva persze, hogy az egyén mit kapott a közösségtől. Ha ugyanis a rászoruló később tehetőssé válik, akkor viszonoznia kell a közösségtől addig kapott segítséget." - így írtam röviden.

Jogos kérdés, hogy a létminimum biztosítása miképpen kerülhetett a gazdasági szempontok közé, amikor az hagyományosan a szociálpolitika része. Természetesen a szociálpolitikához is van köze, azaz közösségteremtő hatása is van, de most elsősorban a gazdasági szempontból jelentkező előnyeiről szólok. A lényeg a tartalék, amely, azokban az emberekben is benne rejlik, aki a gazdaságból kiszorultak, akár a rendszer hibájából, akár a saját hiányosságaik miatt. A munkájuk és kis vagyonukból származó előnyeik nem fedezik a megélhetésüket, segítség nélkül elpusztulnának, de legalábbis elvesztenék maradék munkaképességüket is, amennyiben nem kapnák meg a támogatást a közösségtől.

Tudnivaló azonban, hogy ezek a proletár polgárok (merthogy megilleti őket a "létezés joga") szükségleteik miatt erőfeszítéseket tesznek a megélhetésért, tehát a változó gazdasági állapotokhoz képességeikhez mérten igyekeznek alkalmazkodni. A pillanatnyi termelési lehetőségek miatt a munkaerő piacán bizonyulhatnak teljesen értéktelennek, de az is folyamatos, bár lassúbb romlásukhoz vezetne, ha a fizikai létminimumnál csak kicsivel lenne kevesebb a jövedelmük, és ezt nem egészítené ki a közösség.

Tudom, eddig is létezett támogatási rendszer, azonban ennek volt két nagy hibája. Az egyik, hogy a támogatást nem kölcsönként folyósította, így a létminimumnyi jövedelmet munkával megkereső, illetve az ugyannyi támogatásból élő személy anyagi helyzete között semmiféle különbség nem volt, nem nehezedett a támogatottra semmiféle, a helyzetéből fakadó teher. A másik hiba (ami a létminimum biztosítására hivatkozó munkajogi építményt jellemezte) a minimálbér rendszere volt. Ez a bérhatár gyakorlatilag a minimálbérnyi érték megtermelésére képtelen munkaerőt bürokratikus eszközökkel kiszorította a munkaerőpiacról, ugyanis esetükben a valós értékén felüli munkaerő árat határozott meg, amiként a rendszerváltás előtti időkben is bizonyos áruk esetében értéken aluli árral torzította el a valós társadalmi értékviszonyokat. Szabad kapitalista viszonyok között azonban a végzett munkáért legföljebb annyit fizetnek, amennyit az megtermel - a profit miatt még ennél is kevesebbet. Nem is lehet megfelelő megoldás, ha az elidegenedett termelési viszonyok között a közösségi forrásból származó támogatást összekeverjük a piaci viszonyokkal, ahogy a rendszerváltás előtt létezett a gyárkapukon belüli munkanélküliség. Ezáltal ugyanis a közösségi létet is megmérgezi az elidegenedés és az adott termelés hatásfoka is leromlik.

A fizikai létminimum közösségi biztosításának ismertetett elve magába foglalja a családtámogatási rendszert is, ugyanis a gondozottak fizikai létminimumát alanyi jogon, de a gondviselők által visszatérítendő kölcsönként kell biztosítani a család számára, hogy a jövedelmük az egy főre eső minimumig kiegészüljön. Amennyiben a család egy főre eső jövedelme meghaladja a létminimumot, akkor kell megkezdeniük a kölcsön visszatérítését. Persze a kölcsönként kapott juttatás sem feltétlenül pénzbeni, hiszen az egyéni, közösségi körülményeket is ismerő önkormányzati szinten döntendő el hatékonyan, hogy a támogatás természetbeni juttatásként vagy pénzformában segíti jobban az egyén piacképes állapotban maradását.