Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

semleges
A TDP gazdaságfilozófiája (6)
2010-01-20 14:40

A Tudományos Demokrácia Pártja egy megalapításra váró politikai szervezet, amely a jelenkori magyar pártok által követett indulatos vagy homályba burkolt politizálás helyett gondolatgazdag és világos politikai irányvonalat próbál képviselni. Ennek megalapozására foglaltam össze múlt héten tézisek címmel az eddigi bejegyzéseimben szétszórtan megfogalmazott gazdaságfilozófiai gondolatokat, amikből a követendő gazdaságpolitika következik. Mai bejegyzésemben az adókulcsok közti összefüggésekről írok. Olyan semleges adószerkezetet próbálok bemutatni, amely a lehető legkisebb mértékben befolyásolja az adóalanyt a fogyasztás és megtakarítás közti döntésben, de előtte megismétlem a felhívást: Gyülekezzünk!

Aki egyetért a TDP alapelveivel és programjával, illetve az Alapokmány aláírásával alapítóként is kész cselekedni, az fölveheti velem a kapcsolatot e-Mail-ben, a fejléc jobb oldalán levő "Üzenet küldése" feliratú nyomogomb megnyomása után. Bíráló megjegyzéseket is ugyanígy várok...

"Az adóterhet mindig annak a személynek kell viselni, akinek a fogyasztási lehetőséget jelentő előnye, azaz jövedelme képződik. Amennyiben a jövedelem teljes egészének elfogyasztását választja, akkor fogyasztási adót fizet, amennyiben pedig megtakarít, akkor csakis a megtakarításból következő előnyök (kamat, profit, árfolyamnyereség) után kell adót fizetnie, a megtakarított vagyontömeg után nem, tehát nem nevezhető kétszeres adózásnak a vagyon nyereségének adója. A jövedelemadó és a fogyasztási adó terhének egyenlősége eredményezné az abszolút értelemben semleges adórendszert, amely nem befolyásolja a jövedelemszerzőt a fogyasztás vagy megtakarítás közti döntésben sem." - így írtam röviden.

Minden fogyasztásra fordított jövedelemrészt fogyasztási adó terhel, így egységnyi jövedelemdarabka fogyasztási adója az adott jövedelemdarabka és a fogyasztási adókulcs szorzata. Minden megtakarítás a vagyon nagyságát, azaz a tőkemennyiséget növeli, aminek profitja (a tőkés jövedelme) a tőkésített vagyon és a reálkamatláb szorzata, így a tőke után fizetendő adó alapja is a tőkemennyiség és a reálkamatláb szorzata lesz. A tőkemennyiség helyébe behelyettesítve a nem tőkésített vagyont, a megtakarított jövedelemdarabkából várható jövedelem adóját a jövedelemdarabka, a reálkamatláb és a jövedelemadó kulcs hármasának szorzata határozza meg. A vagyonnövekményre vonatkoztatott határadókulcs tehát a reálkamatláb és a jövedelemadó kulcs szorzatával egyenlő.

Amennyiben valakinek az összes jövedelme a vagyona hasznosításából származik, akkor a tőkésített vagyon és a reálkamatláb szorzataként kapott jövedelemből levonandó a szociális létminimum értéke, így a kisvagyonok után (merthogy azok az önfenntartást szolgálják) nem is keletkezik adófizetési kötelezettség, de a teljes vagyonra vonatkoztatott adókulcs már a vagyon méretétől függően progresszíven nő nullától a fentebb meghatározott határadó kulcshoz közelítve. Természetesen valójában a vagyonra vonatkoztatott adó is jövedelemadó, illetve kincshalmozás esetében a válságot kiváltó kapitalizmusellenes viselkedés (a termelésből való tőkekivonás) megadóztatásáról beszélhetünk, ahogy azt jelen blogsorozat előző részeiben kifejtettem.

Az adórendszer a jövedelem és a fogyasztás terhelését tekintve akkor semleges, ha egy fogyasztásdarabka adóterhe egyenlő az ugyanakkora megtakarítás-darabka adóterhével. Ebből következik, hogy semleges adórendszer esetében a fogyasztási adókulcsnak a legmagasabb értéke a reálkamatláb és a jövedelemadó kulcs szorzata lehet, ami normál esetben mindenképpen alacsonyabb a jövedelemadó kulcsnál. Azonban a valóságos adórendszerben ez nem mindig teljesül, aminek több oka is van. Technikai ok a fogyasztási adók könnyű beszedhetősége, de sokkal fontosabb ok, hogy a helyileg magas jövedelemadó tőkehiányhoz vezetne. Ugyanis a globális világban a tőke oda vándorol el, ahol a legkisebb terhet kell viselnie, tehát amíg találhat (ugyanolyan munkaképességű, de) kisebb adóterhelést ajánló közösséget, addig mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy a fenti értelemben semleges adókulcsokat vezessünk be. Közösségünk versenyez más közösségekkel az adókulcsok optimális meghatározásában is.

Ha mégis eljuthatnánk oda, hogy az állam adóbevételt biztosító lépései ne befolyásolják a piaci szereplők döntését, akkor valósulhatna meg, hogy az állam csak a működési keretet biztosít a gazdaság szereplői számára. Tegnap már említettem Keynest, akinek elméleti meggondolásaiból következő állami beavatkozás (még nagyobb) állami deficithez, az állam ciklikus eladósodásához vezet. A jelenlegi válságban a magyar állam is deficitnövekedés árán élénkítené a gazdaságot, ha nem akadályozná ebben a magas eladósodottság. De erről, és a monetáris - fiskális beavatkozások hasonló végeredményéről majd holnap írok.