Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



tanácsok
Bokros Lajosnak címezve
2010-02-10 11:10

Tisztelt Bokros Lajos úr!

Kiválónak tartottam, tartom az Ön év(tized)értékelő és programismertető beszédét, de az idő múlásával és mások véleményének hatására a már föltett kérdéseimen túl lenne néhány megjegyzésem, illetve - ha nem sértem meg vele - tanácsom.

1) Ön a miniszterelnökségre pályázik, tehát azt is határozottan vállalnia kell, hogy az állam a közösség erőszakra egyedül feljogosított szervezete, a büntetőjognál fogva. Abban igaza van, hogy az állam erejének túlsúlyos hangoztatása, az erőkultusz könnyen fasisztoid útra vezethet, de azt is bizonyára tudja, hogy az akadémikus érvek számára manapság ritka a termékeny talaj, miniszterelnökként pedig a fasisztoid erőket is Önnek kell majd féken tartani, ahogy Antall József is megtette egykor. Ön az erőt és az észt szembeállítva azt mondta, hogy "okos államra van szükségünk, nem erős államra" (00:21:43). Én ezzel szemben azt tanácsolom, hogy az állam legyen erős is, okos is, valamint elegendően bölcs is ahhoz, hogy sem az erő, sem pedig az ész kultuszát ne vigye túlzásba!

2) A közeledő választás is, mint bármelyik más demokratikus választás a pártok számára a hatalom megszerzéséről szól. A pártok főállású tisztségviselői, alkalmazottai abból élnek, hogy megjelenítenek egy-egy cselekvési tervet, amit csak hatalom birtokában lesznek képesek végrehajtani, a választók legitimáló akaratából az állam erejének segítségével. Tagadhatatlan, hogy az MDF az egyetlen párt a parlamentbe jutásra esélyes pártok közül, amely hatékony választási programot kínál a választóknak, ezért támogatom a jelöltjeit és a listáját. Önöké a legjobb program (szerintem), de az Önök programja mégsem jó. Igaz, lerövidíti a kínlódás időszakát, de a látásmódja jobb is lehetne. Vakok között király a félszemű, mondhatnám, s ez a mondás megkönnyíti, hogy figyelmeztessem: Ön ne csak büszke látó legyen, hanem segítőkész is! A teljes vaksággal sújtott MSZP-t is segítse ki a látásmódjával! Persze nem arra gondolok, hogy valamikor is közösen kormányozzanak (addig semmiképpen ne, amíg bejutási küszöb létezik, mert az a kisebbik pártot törvényszerűen tönkreteszi - akármelyik párt is a kisebb), de a demokratikus értékközösség vállalása fontos lenne.

3) A szolidaritás eszméje az Önök programjában is hangsúlyt kapott, de részletes kifejtése mégis hiányzik, pedig annak alapján közös baloldali-konzervatív tábor alakulhatna ki a jobboldali-jakobinus tábor demagógiájával szemben. A Jobbik és a Fidesz ledönteni tervezi az Alkotmány (ugyan rozoga) építményét, úgy tűnik a közösségi jelszavaik bűvöletében a Kádár-rendszer paternalizmusához hasonló központosítás vár Magyarországra. Az MSZP tagsága az értelmes gondolatokra bizonyosan fogékony, hiszen baloldalinak tartja magát, de meg kell hozzájuk találni a közös nyelvet. Ennek a közös nyelvnek egyik fontos kifejezése a szociális létminimum, amit én fizikai létminimumnak nevezek.

4) A jövedelem fizikai létminimumra való kiegészítésének állami garanciája jelenti az intézményes szolidaritást, egy ennél magasabb szintig tartó jövedelemadó-mentes (pontosabban 0%-os) sáv pedig lehetővé teszi a középosztály paternalista beavatkozások nélküli megerősödését. Ez lenne az a két gondolat, amit minden rossz érzés nélkül beleépíthetne a programjába, hiszen a jövedelemadó mentesség nem jelenti azt, hogy a közösség terheit az illető nem viseli. Jövedelemarányos fogyasztási adót ugyanis bizonyosan fizet az, aki elfogyasztani kényszerül kicsike jövedelmét. Javaslatom szerint nincs szükség több adókulcsra a liberális elveknek megfelelően, ugyanakkor az adómentes sáv miatt a teljes jövedelemre vonatkoztatott adóteher mégis progresszív marad a szocialista elvárás szerint. Egyetlen probléma marad tehát, az adómentes sávhatár fölötti jövedelmek eltitkolása. Tudvalevő, hogy minden határadókulcs ugrás alatt összetömörülnek a jövedelmek, azt a látszatot keltve, mintha előnyösebb lenne a kisebb jövedelem, pedig a valóságban az eltitkolt adón osztozik néhány törvényszegő piaci szereplő.

5) Ön az adócsalók elleni föllépéssel indokolja a minimálbér megadóztatását, de ez hasonlóan egyoldalú nézet, mint amilyen a Fidesz közösségi (jogi) csőlátása. A Fidesz a közösségi életet meghatározó normák bevésődésében látja jövő biztosítékát, Ön pedig kizárólag a gazdasági, pénzügyi keretek biztosításával reméli a megoldást. A Fidesz a társadalom mérnökeként hány fittyet a gazdasági összefüggésekre, Ön pedig mint a gazdasági törvényszerűségek vitathatatlan ismerője nemigen törődik a csoportpsziché törvényszerűségeivel. Mindkét hibát elkövették már ciklusról ciklusra az elmúlt két évtizedben, de Ön talán még meggyőzhető.

6) Az Ön programjában nem szerepel a minimálbér intézményének eltörlése, pedig a minimálbér a feketegazdaság erősödésének és a munkanélküliségnek is egyik oka. A munkaerő-piacról ugyanis a minimálbér határ miatt kiszorulnak azok a munkavállalók, akik (teljes munkaidőben) nem képesek a minimálbérnyi érték előállítására. A minimálbér megszűntetése persze kiszolgáltatottá tenné a munkavállalót, akinek a megélhetés kényszere miatt nagyobb szüksége van a munkahelyre, mint a munkaadónak őrá. Ennek az egyoldalú kényszernek az orvoslása végett van szükség a rászorulók jövedelemének kiegészítésére a létminimum jövedelemszintig. Hogy mégse legyen ellentét a létminimumnyi értéket létrehozó és ezt a megélhetési forrást csak támogatással elérő polgár között, azért a rászorulónak a támogatást csak kölcsönként folyósítsa az állam (ami a vagyonát terheli), s aminek a törlesztését akkor kell megkezdenie, ha a jövedelme a létminimum szintjét meghaladja. Persze a teherviselés és a támogatás csakis úgy lehet igazságos, ha a termelésből szerzett és vagyontartásból származó előnyök összességét tekintjük egy polgár jövedelmének, és ugyanennek az összességnek alacsony szintje alapján minősül valaki támogatásra jogosultnak.

7) Adócsalók minden társadalomban, bármely adózási rendszer mellett léteznek, velük szemben a büntetőjog nyújthat védelmet, nem az adórendszer, hiszen éppen az utóbbi szabályait szegik meg. Amennyiben az adóhivatal az egyéb gazdasági jellemzőkből számítható adóbevétel-hiánynak kb. két százalékáról lenne képes bíróság előtt is bizonyítani, hogy kik és mennyit csaltak, akkor az ötvenszeres mértékű büntetési tétel pótolná a költségvetés számara teljes elcsalt adót. Természetesen a büntetett személy bevétele sem csökkenhet a fentebb említett fizikai létminimum alá (tehát kicsi az esély az ötvenszeres büntetés teljes behajtása), de nem is cél ennek a büntetési aránynak a fenntartása. Ugyanis a növekvő kockázat miatt az adócsalások mértéke csökken, tehát ugyanolyan APEH erőfeszítést feltételezve a hiánynak bizonyosan egyre nagyobb részét lehet bizonyítani, ezáltal csökkenthető lesz a büntetés tétel szorzószáma, mígnem kialakul egy dinamikus egyensúly a visszatartó erő és az erkölcsösség között. A tisztességes adózás tehát megvalósulhat a kevésbé szerencsések jövedelemadóztatása nélkül is.