Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

félreértés
Csak semmi cicó, végrehajtják a pogromot!
2010-03-31 13:00

Április 11. és 25. közelgő napja kivételes lehetőség a választópolgár számára, a politikai cselekvés lehetősége. Ritkán van alkalmunk befolyásolni a politikát, a dolgok menetét, bár a teljes elkövetkező ciklus alatt is tovább politizálhatunk, azaz szövegelhetünk majd szűk körben. Azonban az afféle amatőr politológiának a dolgok menetére már sok hatása nincs, inkább értelmezi a politikusok cselekvéseit, rejtett folyamatokat indítva be. Hatalmat ugyanis nem szerezhet, de nem is veszíthet a szövegelő, legföljebb hozzásegíti magát és közönségét az úgynevezett nagypolitika megértéséhez. Persze a politikáról való fecsegésben megnyilvánul a nép morgása is, tehát áttételesen hatással lehet a politikusok cselekedeteire, de most nem erről szeretnék szólni, hanem a politika és a politológia a közti különbségről. Magyarország régóta a félreértések országa, politika helyett politológia zajlik, ahogy Woody Allen első filmjének bankrablás jelenetében, ahol a rablás a rabló cédulájáról szóló nevetséges vitává fajul.

Félreértés ugyanis, hogy a választóknak figyelembe kell venni azt, hogy voksaik veszendőbe mennek-e, vagy sem. Ez sajnos a választási rendszerünk sajátossága, amelynek aztán durva hatása van a választók döntéseire. A jelentősen öt százalék fölötti pártok ugyanis lehetnek akármilyen ostobák, nem veszítenek el több szavazatot, mint amennyien a hibáik miatt elfordulnak tőlük. Az öt százalékot alig meghaladó támogatottságú pártok esetében a politikai hibák büntetése túlzó, hiszen a parlamenti bejutási küszöb miatt politológiai megfontolások alapján is fordulnak el tőlük választók, ráadásul ezzel (ha másra voksolnak) erősítik a nagyobb, de a kicsiknél talán még rosszabb következményű politikát hirdető pártokat.

Véleményem szerint az elmúlt években mind az MSZP, mind pedig a Fidesz ostoba és alantas politikát folytatott, meghatározva ezzel a parlamenti légkört, aminek a náluk értelmesebb és kulturáltabb politikát megjelenítő két kispárt, az MDF és az SZDSZ lett a vesztese. Nem áldozata, az áldozat a Magyar Köztársaság! A parlamenti kocsmahangulattal, a személyeskedéssel és a színpadias kivonulásokkal, a rossz törvényekkel a Tisztelt Ház tagjai megalázták Magyarország népét, mindazokat, akik szavazataikkal döntéshozói szerepkörbe juttatták őket. Félreértették a szerepüket, ugyanis a Ház már nem a pártcsaták terepe kéne legyen, hanem a teljes közösség érdekeinek különböző meggondolások szerinti képviselete.

A választópolgár is félreérti a szerepét, amikor azt mérlegeli, hogy a szavazatának lesz-e hatása a politika menetére, ezzel ugyanis a politikai cselekvés helyett politológiai pótcselekvésbe menekül, tehát nem ő hat a politika irányvonalára, hanem a választási rendszer kellemetlen mellékhatásait erősíti föl, a pártok manipulációinak megfelelve. Azokat szorítja ki a parlamentből, akiknek a hibás politizálásban kisebb szerepük volt, és azok bejutását nehezíti meg, akiket gyengébb állapotukban még hatékonyan ítélhetne meg. A Jobbik fasisztoid politikája hamarabb kitűnt volna, ha a parlamentben régóta harsogja egy képviselője a náci téziseket, de a Fidesz előtt is előbb nyilvánvalóvá vált volna, hogy milyen visszavonhatatlan következményei vannak a szélsőséges hívószavaknak. A kormánypártok sem engedték volna meg maguknak a szegénységet és a jogfosztottságot csak szólamokkal orvosló politikát, mert valóságos veszélyként élték volna meg a szélsőség hatalmának erősödését.

A parlamenti bejutási küszöb felszínes trükk, nem pedig garancia. A demokratikus erőket abba az illúzióba ringatta, hogy a romboló erők nem léphetik át a küszöböt, de mostanra nyilvánvaló, hogy ez téveszme. A kormányozhatóság követelményét más, parlamenten belüli eszközökkel kell megvalósítani, nem pedig a szavazók egy része képviseletének kizárásával. Az ilyen szavazójogi szegregáció ugyanis ugyanúgy segíti a szélsőséges tömörülések búvópatakként történő megerősödését, mint a kulturális vagy gazdasági szegregáció. A búvópatak pedig valahol mindenképpen feltör, de sokkal rosszabb, ha öt százalék fölötti képviselet formájában.

Divat mostanság a bejutásra kevésbé esélyes pártokat nyomorultnak nevezni, a listájuk első helyén szereplő személyek számára egyesek (ypod, szadila) nevetségesnek, megalázónak tartják a miniszterelnök-jelölt megnevezést is. Ezen az alapon csak egyetlen miniszterelnök-jelölt van, nagytiszteletű Orbán Viktor úr, a többi minek is ágál, vitára sincs szükség, semmi cécó, az arra hivatottak végrehajtják a programot. Az MSZP parlamenti szerepe is csak az lehet, hogy demokratikus kapcája legyen az egypártnak és bakancsos ellenzékének. Ez a gondolkodás már semmiben sem különbözik a 89-ben bukottnak tűnt világ gondolatvilágától, amelyben a nép egyszerű vezére, "Kádár apánk" elmondta a pártkongresszuson, hogy mi a szép és választékos viselkedés. Voltak persze akkor is ellenzékiek, akiket megelőző intézkedésekkel tartott kordában a hatalom csendőri alosztálya, de sebaj, lehet még rosszabb is!

Talán lesz is rosszabb, amikor négy év múlva a Fidesz szenved presztízsveszteségnél rémisztőbb vereséget a saját irracionális teremtményétől. Hogy ne így legyen, ahhoz a jelenleg csak magként létező demokratikus erőket kell életben tartanunk a szavazatunkkal. Ilyen mag a Bokros Lajost miniszterelnök-jelöltté emelő MDF. Nem biztos, hogy MOST bejut a parlamentbe, de Magyarország demokratikus jövőjét biztosítandó MOST rá ajánlatos szavaznia annak, aki egyáltalán nem érzelmi okokból választ, de hazafiként és humanizmussal gondolja át egy újkádári kurzus várható következményeit.