Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

kampányzáró
Miért is támogatom mindkét szavazatommal az MDF-et?
2010-04-09 21:20

Az országgyűlési képviselők választását 2002-ben a jobboldal elvesztette. Akkor csakis az MDF elnöke volt képes egyszerű magyar szavakkal beismerni ezt a vereséget, a Fidesz elnöke nem. Aztán következett a szavazatok végtelen újraszámolása, a hídfoglalás, rendbontások sorozata.

A hatalmat átvevő koalíciótól azt vártam, hogy a választási szemfényvesztéssel szakítva, a Fidesz kormány által vállalt kötelezettségek ismeretétében kijelentik, hogy üres az államkassza, nem tarthatók be a választási ígéretek, mert az állam azok teljesítésétől túlzottan meggyengül, képtelen lesz ellátni stabilizáló feladatát. Ők mégis rátettek egy lapáttal az adósságtömegre. Gyurcsány Ferenc puccsszerű hatalomátvételekor nem szerzett akkora legitimitást az MSZP-ben, hogy racionálisan politizáljon, ezért az osztogatásra szocializált párt egészen a csődhatárig feszítette a húrt.

A Fideszt eközben mindössze az izgatta, hogy "az emberek zsebéből" mit vesz ki a kormány, nem pedig, hogy a 2000-ben elindított kalandorpolitika Magyarország egészét hova juttatja. Ezzel a demagóg populizmussal ugyanis a jelenleg tapasztalható összeomlásba hajszolták az MSZP-t, de legalább megtanultuk, hogy milyen módon lehet kalandor az ellenzék is.

Az SZDSZ már erőtlen volt, az öt százalékos küszöbhöz való közeledés még inkább elértéktelenítette. A parlamentben az MDF volt az egyetlen olyan párt, amely felismerte, hogy bármely koalíción kívül csakis az önállósággal maradhat fenn, ellenállt az egy a zászló kényszerének. Nem szavaztam volna sohasem az MDF-re, mert a párt programja több baloldali szempontnak is ellentmond, egy baloldali értéket azonban végig megőrzött, ez pedig a racionalitás. Ugyanezt a baloldali értéket képviselte az SZDSZ és Bokros Lajos is. Ezt képviselik talán a rendszerváltás kezdetétől mindvégig, miközben a két gólem, a nemSZP és a lumPP odáig züllesztette a magyar közéletet, hogy a szélsőjobboldal megerősödhetett.

A fasisztoid erőkultuszt hirdető Jobbik a Fidesz szélsőséget hívó szólamainak és az MSZP-SZDSZ koalíció hibás politikájának a következménye, amely kocsmai politizálással szélsőségessé hiszterizálták a választók tömegeit. Remélem, hogy ugyanúgy jelentéktelenedik majd el, mint a MIÉP, ha végre visszatér a racionális útra a kormányzás.

Bevallom, kedveltem az LMP-t. Még a párttá alakulásuk kezdetén igyekeztem figyelmeztetni őket a részvételi demokrácia kockázataira az éretlen magyar közéletben, a támogatósdi politikát hirdető programjuk túlzott forrásigényére, a zöld voluntarizmus mértéktelen bürokráciát eredményező veszélyeire. Nem igazán lett foganatja, ahogy a választási programjukat olvasom, bár a program néhány elemével egyetértek, de túl sok benne a késő-kádári hagyomány, így elenyésző az esély egy baloldali-konzervatív együttműködésre.

Bokros Lajos csatlakozásával az MDF vált az általam legkevésbé elutasított párttá, már csak azért is, mert az MDF megkésett (és emiatt kockázatos) liberális arculatváltását megelőzően is Bokros Lajost tekintettem hiteles személynek (igaz, a megalapítani tervezett Tudományos Demokrácia Pártja miniszterelnök-jelöltjének), aki gátat vethet a demagóg populizmus áradatának.

Jelenleg is hasonlóan gondolkodom, még ha fenntartásaim is vannak Bokros Lajos jelenlegi programjával szemben, hiszen abban az MDF konzervatív hagyománya is lényeges szerepet kapott. Mégis! Bizonyosan az MDF egyéni jelöltjére és listájára fogok szavazni, (a félreértés elkerülése végett:) FÜGGETLENÜL attól, hogy a szavazatom esetleg veszendőbe megy-e vagy sem.

Kérem tehát a fentiekkel egyetértőket, a hozzám hasonlóan gondolkodókat, hogy ne hagyják, hogy a szavazatom veszendőbe menjen! :-)